Kereső toggle

Propaganda a gyermekjogokról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az idei érettségizők megkaphatták a kormánytól ajándékba a Jogod van hozzá!
című brosúrát a jogállam működéséről. Az állampolgári jogok biztosa pedig egy
hónapja indította el azt a honlapot, amelyet a gyermekek nyelvére „lefordítva”
írtak meg szakemberek, tájékoztatásul a gyermekek jogairól. „Kell a jogokról
beszélni a gyerekeknek, tanítani is kell őket erre, de rettentően óvatosnak
kell lenni abban, hogy a gyerek értse, miről van szó” – mondta el lapunknak
Ranschburg Jenő pszichológus annak kapcsán, hogy a gyerekjogi propaganda sok
felnőttből komoly indulatokat váltott ki.

„Nem az a probléma, hogy a gyermekek nem fújják fejből az alkotmányt, s
emellett az őket megillető jogokat sem ismerik. Sokkal nagyobb gond az, hogy egy
olyan világban nőnek fel, ahol a felnőttek nemhogy a gyermekek, hanem egymás
jogait sem tisztelik – még akkor sem, ha tételesen ismerik azokat. Így különösen
fontos, hogy a legkisebbeket is megillető, alapvető jogokra felhívjuk a
figyelmet” – mondta el érdeklődésünkre Kecskeméti Edit, az UNICEF magyarországi
bizottságának igazgatója. Szerinte a gyermekek jogairól szóló 1959-es
ENSZ-nyilatkozat, majd az 1989-es, hazánk által is ratifikált egyezmény
megalkotásának fő oka az volt, hogy a szülők igen gyakran tulajdonukként bánnak
a gyermekeikkel mondván: „Az én fiam, azt csinálok vele, amit akarok.” A
nevelésbe nem engednek beleszólást, miközben a gyereknevelési elveket ma
meglehetős tudatlanság és ösztönszerűség vezérli.

A magyar tanulóknak a felmérések szerint kevés fogalmuk van az őket megillető
jogokról, a jogállamiság vagy a többpárti demokrácia működéséről. Az igazgatónő
elismeri: sajnos a gyermekjogi propagandában közzétett jogokat hajlamosak az
emberek szélsőségesen és szó szerint értelmezni, holott igazából a méltányos
bánásmód erősítése a cél. A gyerekverés tilalmának lényege az erőszakmentes
hozzáállás lenne, nem pedig az, hogy a szülőt egy atyai pofonért lecsukhassák.
Másik alapelv, hogy mindig a gyermek legfőbb érdeke legyen a döntéshozatal
elsődleges szempontja. Arra a kérdésre, hogy az ENSZ gyermekjogi konvenciója
miként vélekedik az abortuszról, már a gyermekek élethez való joga kapcsán is,
Kecskeméti Edit úgy reagált: 160 ország nemzetközi egyezménye nem alkalmas arra,
hogy világnézeti vitákat eldöntsön, csak a közös pontokat rögzíti. Így gyermek
az a személy, aki a 18. évét még nem töltötte be, ám az élet kezdetéről az
egyezmény nem foglal állást. Számos ország a gyermeket a megfoganásától védi,
hazánk nem tartozik közéjük. A 45 cikkelyes ENSZ-okmány sok egyéb mellett azt
sem rögzíti, hogy egy gyermeknek joga lenne férfi apához és női anyához.

Az UNICEF segédletével létrehozott gyermekjogi honlap célja, hogy a
gyermekjogok fogalma bekerüljön a közgondolkodásba, és igazodási ponttá váljon.
Ezt erősítené egy gyerekjogi ombudsmani hivatal felállítása is, amely számos
nyugati országban már működik. Kecskeméti Edit szerint ez nemcsak a gyermekeket
érintő komoly visszaélések, bűncselekmények erősödő veszélye miatt sürgető –
bántalmazás, drog, prostitúció, gyerekkereskedelem stb. –, hanem azért, mert a
mindennapi életben is komolyan sérülnek a gyermekek jogai. Például az
esélyegyenlőség terén, mivel a hátrányos helyzetű gyermekek ma behozhatatlan
lemaradással születnek, a társadalom kasztosodik. Másik súlyos terület a
családon belüli erőszak, ami nem is csoda, mivel ma mindenki arra
szocializálódik, hogy erőszakkal érvényesítse az érdekeit. A gyerekek érdekeit
sajnos az erre hivatott szervek sem védik. Egy kisgyermek éhenhalása kapcsán az
állampolgári jogok biztosa kezdeményezte a gyermekvédelmi törvény kiegészítését
úgy, hogy a gyermekvédelmi szervek a jelzési kötelezettségük elmulasztása esetén
felelősségre vonhatók legyenek.

„A gyermekek jogai csak akkor működőképesek, ha a felnőtt társadalom
tiszteletben tartja azokat. A felvilágosítást a felnőtteknél kellene elindítani.
Kezdve ott, ahol a legélesebben vetődik fel a kérdés, az abortusznál” – jegyzi
meg Ranschburg Jenő gyermekpszichológus. A jogszabályokat a gyerekek nem nagyon
értik, ellenben szívesen szajkózzák, ami a felnőtteket hallatlanul irritálja. Az
alapvető jogairól a gyereknek valóban tudnia kell, sőt, bizonyos körülmények
között érvényesítenie is kellene tudnia azokat. Ezt a mai viszonyok között
megtanítani neki az igazán nehéz feladat. Nem valószínű, hogy ez tantárgyként
elsajátítható, különösen a mereven tekintélyelvű iskolákban. A gyermekek az
emberségüket kizárólag a felnőttekkel való kapcsolatokban tanulják meg, a velük
való mindennapi bánásmódban, és emiatt fognak ragaszkodni hozzá. Régóta
működik Finnországban egy segélytelefon-vonal, amin a gyermekek segítséget
kérnek. Amikor nálunk bevezettek egy ilyen segélyvonalat, nem működött. Ha egy
gyermek helyzetével visszaélnek, a kiskorú csak akkor áll ki a jogaiért, ha ezt
a szülők megfelelő hozzáállása előzi meg: 14 éves koráig tőlünk, és nem
honlapokról kellene ugyanis megtanulnia, hogy ő alapvető jogokkal és
kötelességekkel rendelkező ember. Ehhez a gyereknek mindenekelőtt egy
szeretetteljes, elfogadó, értelmesen és következetesen korlátozó közegre van
szüksége.

„Nehéz szétválasztani azt, hogy valaki a jogaiért áll ki, vagy tiszteletlen,
arrogáns, ez sok felnőtt szemében könnyen összemosódik. Ők egyetlen dologban
tudják kifejezni a lényeget: azonnali, feltétlen engedelmesség. Pedig idő kell
ahhoz, hogy a gyerekben – akárcsak a felnőttben – megérjenek azok az értékek,
melyeket a környezetétől elsajátíthat” – véli a pszichológus. „Az a jó gyerek,
aki mindig szót fogad” – mondja már az ötéves is. Ez viszont nagyon nehézzé
teszi a gyerek számára, hogy a szófogadást feltételekhez kösse, a jót a rossztól
megkülönböztesse, és itt már a jogainál tartunk. Ráadásul bármilyen is a felnőtt
generáció, automatikusan modellül szolgál, s miután ők sem ismernek el fölfelé
semmilyen tradicionális tekintélyt, ugyanezt látjuk a fiatalok és a felnőtt
generáció viszonyában is leképeződni. A nevelés eszköze jobbára a megfélemlítés
marad, ami a gyerek jövőjére nézve nem sok jót tartogat, mert meg lesz győződve
arról, hogy mindent szabad, ha nem fenyegeti a retorzió veszélye.

Meglepő felvilágosítás gyermekeknek

–Mindenkinek el kell ismernie, hogy jogod van élni.

–A felnõttek bármilyen kapcsolatba kerülnek veled, azt kell tenniük, ami
számodra a legjobb.

–Jogod van ahhoz, hogy azt gondold, amit akarsz, és ahhoz a valláshoz
csatlakozz, amelyikhez akarsz. Szüleidnek segíteniük kell abban, hogy megtanuld,
mi a különbség jó és rossz között.

–Senkinek nem szabad fizikailag bántania téged.

–Jogod van a jó életminõséghez. Ez azt jelenti, hogy a felnõtteknek
gondoskodniuk kell arról, hogy legyen ételed, ruhád és lakhelyed. Ha szüleid
ezeket nem engedhetik meg maguknak, az államnak kell segítenie.

–Azt, hogy kapsz-e zsebpénzt és mekkora összeget, a szüleid döntik el. Nem
követelheted ki az általad megfelelõnek tartott összeget. (Nincs rá alanyi
jogod.) Ha azonban már a zsebedben van, a Te tulajdonod, szabadon rendelkezhetsz
vele, arra költöd, amire akarod.

–A tanítás szabadsága olyasmit jelent, hogy a tanárod szabadon választhatja meg
a pedagógiai, tanítási módszereit, valamint szabadon véleményt nyilváníthat
bármirõl, azonban saját véleményének elfogadására nem kényszeríthet senkit, így
Téged, a tanítványát sem. (Forrás: gyermekjogok.obh.hu)

Olvasson tovább: