Kereső toggle

Sok beszéd, több hiba

Szavahihetőségükért küzdenek a demokrata jelöltek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ha el nem is döntötte, de mindenképpen fordulót hozott a demokrata
elnökjelöltek küzdelmében a pennsylvaniai előválasztás. Ebben kulcsszerepet
játszott az a televíziós vita, amely során nem az elnökjelöltek programjai,
hanem választhatóságuk került előtérbe, ebben pedig kétségkívül Hillary Clinton
szerepelt jobban.

Nem tudni, hogy ki lesz a Demokrata Párt jelöltje John McCainnel szemben a
novemberi elnökválasztáson, egy azonban biztos: a két demokrata aspiránsnak
sikerült kölcsönösen gyengítenie egymás esélyeit. Legutóbb Barack Obama került
hátrányba: a pennsylvaniai kampány komoly kárt tett abban a képben, amelyet
sikerült felépítenie a megelőző hónapokban. Az év elején szinte transzcendens
figuraként tűnt fel, aki az ország és a világ minden problémájára új
megoldásokat ígért.

A pennsylvaniai előválasztás előtt ez a kép jócskán megsérült. Híres San
Franciscó-i beszédét követően Obama már nem a „megváltó”, sokkal inkább egy
elitista, komoly felsőbbrendűségi tudattal rendelkező politikus képét mutatta.
A londoni Times elemzése szerint Obama San Franciscóban olyan oldalát mutatta
be, amely üzeneteinek hitelességét kérdőjelezi meg. A lap szerint a beszéd,
illetve az, hogy mást mond az elitnek San Franciscóban, és mást az alsó
középosztálynak Pennsylvaniában, cinizmust takar.

Háborús hasonlattal élve Pennsylvaniában a felek nem könnyűlovassággal, sokkal
inkább nehéztüzérséggel vonultak fel – ennek megfelelően sikerült is komolyabb
kárt tenniük egymásban. Hillary Clinton titkos fegyverének a jelöltek vitáját
rendező ABC csatorna bizonyult. Ugyanis – a korábbi vitákat rendező CNN-nel
szemben – nem az ilyenkor szokásos kérdéseket tették fel a gazdasággal, az iraki
háborúval vagy a nemzetbiztonsággal kapcsolatban, hanem szinte kizárólag a
kényes kérdésekre koncentrált, ezekből pedig Barack Obamának jutott több.

Az ABC eljárása meglehetősen megosztotta a közvéleményt – az adást több mint
tízmillióan nézték élőben. A műsort követően a csatorna 19 ezer levelet kapott,
ezek jelentős része azt kifogásolta, hogy a riporterek miért fókuszáltak ennyire
a jelöltek gyenge pontjaira. Charles Gibson és George Stephanopoulos, a vita
moderátorai azzal magyarázták támadónak tűnő fellépésüket, hogy ezúttal nem a
programokra, hanem a választhatóságra koncentráltak. Bár a riporterek mindkét
jelöltet alaposan „megszorongatták”, a vita Hillary Clintonnak kedvezett, akinek
„csak” egy ferdítéséről kellett számot adnia. A volt first lady ugyanis egy
korábbi műsorban azt állította, hogy boszniai látogatásuk során golyózápor
fogadta őket, a filmfelvételeket visszanézve azonban kiderült, hogy ez távolról
sem volt igaz.

A televíziós vita ugyanakkor rávilágított Obama kijelentésére, miszerint az
emberek elkeseredésükben a valláshoz meg a fegyverekhez fordulnak. Ez Hillary
Clinton számára magas labdának bizonyult, amelyet maradéktalanul ki is használt.
Clinton hangsúlyozta, hogy Obama a vallás és a hit alapkoncepciójával
kapcsolatban téved, hiszen annak nem feltétele vagy oka a rossz gazdasági
helyzet.

Az ABC riporterei természetesen nem mulasztották el, hogy Wright tiszteletessel
ápolt kapcsolatáról kérdezzék az illinois-i szenátort, akinek korábbi mentora
egyre nagyobb tehertételt jelent, és szintén gyengíti a megválaszthatóságát.
Thomas Cushman, a Wellesley College szociológiaprofesszora, egyben a Journal of
Human Rights nevű lap szerkesztője szerint például egyetlen magas pozíciót
betölteni szándékozó politikus sem választhat magának olyan mentort, mint
Jeremiah Wright tiszteletes, nemcsak politikai, hanem vallási nézetei miatt sem.
„Wright ugyanis annak a fekete felszabadítási teológiának a követője, amely az
Egyesült Államok vallási konvencióinak határain kívül esik. Csak azért, mert
Obama szabatosan és racionálisan fejezi ki magát, hihetjük-e azt, hogy elnökként
nem fogja ezt a teológiát követni?” – kérdezi Cushman.

Wright tiszteletes mellesleg nem hagyta munka nélkül a sajtót. A múlt vasárnap a
washingtoni National Press Clubban megtartott sajtóbeszélgetésen ugyanis ismét
vitatható kijelentéseket tett, amelyek semmi jót nem ígérnek Barack Obama
kampányának. Jeremiah Wright a fekete felszabadítási teológiáról tartott
előadását követően saját vendégeinek folyamatos ovációja mellett gunyorosan és
dölyfösen válaszolt a feltett kérdésekre, miközben azon élcelődött, hogy
szívesen lenne akár alelnök is Obama mellett. A korábbi kijelentései miatt őt
ért kritikákat azzal utasította el, hogy azok valójában nem ellene, és még csak
nem is Barack Obama ellen, hanem a fekete egyház elleni támadások.

Wright semmit sem korrigált korábbi vitatható kijelentésein, éppen ellenkezőleg:
újra megismételte, hogy az Egyesült Államok terrorista politikát folytat más
országokkal szemben, ennek volt a következménye az ikertornyok elleni merénylet.
Wright meg sem próbálta magát „visszafogni” – ezért konzervatív elemzők
szarkasztikus hangnemben arról elmélkednek blogokon, hogy esetleg a
Clinton-kampányhoz tartozik. Szemmel láthatóan azon igyekezve, hogy provokálja
az újságírókat, azt ecsetelte, mennyire nagyra tartja Louis Farrakhant: „Ő az
egyik legfontosabb hang a 20. és 21. században. Az összes fekete meghallgatja,
függetlenül attól, hogy egyetértenek vele vagy sem, de figyelnek rá. Ne mondják
meg nekem, hogy kik az ellenségeim és kik a barátaim. Louis Farrakhan nem az
ellenségem. Ő nem tett rám láncokat, nem tett rabszolgává.”

A pennsylvaniai forduló és az azóta történtek fényében nem meglepő, hogy a
verseny fordulathoz ért. Egy április végén közzétett AP közvélemény-kutatás
szerint Hillary Clintont esélyesebbnek tartják a McCainnel szembeni küzdelemben,
mint riválisát. A felmérés szerint, míg Hillary Clinton jelen pillanatban 50–41
százalékra győzne McCainnel szemben, addig az Obama–McCain párviadal
kiegyenlített lenne.

Az elnök és az orvosok

A hetvenkét éves John McCain jelöltsége kapcsán előtérbe kerül az elnökök
egészségi állapotának kérdése, illetve az, hogy mennyiben befolyásolta a
történelem menetét az épp hivatalban levő elnök betegsége.

Az életkor nem perdöntő az elnököknél. Kennedy betegségeit rejtegették, pedig
ha a közvélemény tudott volna például arról, hogy a fiatal jelölt krónikus
hátfájással küzd, amelyre egyes orvosai kábító hatású fájdalomcsillapítókat
adtak, nem biztos, hogy rá szavaztak volna. Ronald Reagan azonban idős kora
ellenére dinamikus volt. Az ellene elkövetett merénylet utáni gyors felépülése
teljesen beleillett az elnökről alkotott képbe: Reagan egészségesnek tűnt, és az
is volt, bár második ciklusa alatt már jelentkeztek nála a későbbi Alzheimer-kór
jelei. Az amerikai elnöknek folyamatosan döntőképes állapotban kell lennie. Ha
nincs abban, akkor a 25. alkotmánykiegészítésnek megfelelően a hatalom az
alelnökre száll. Ezt a törvényt csak 1967-ben ratifikálták, kiváltó oka azonban
Eisenhower tíz évvel korábbi agyvérzése volt: ekkor merült fel először
komolyabban, hogy nem maradhat az ország vezető nélkül. Ennek ugyanis nagy ára
van. 1955-ben, amikor Eisenhower infarktust kapott, a Dow Jones index hirtelen
6,5 százalékot esett.

Olvasson tovább: