Kereső toggle

Bibliaellenes Jézus-portré

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Paul Verhoeven holland filmrendező könyvet írt Jézus Krisztusról. Az
erőszakot és szexualitást sok filmjében botrányos módon ábrázoló művész
állítólagosan húsz év kutatási eredményét foglalja össze művében. A könyv A Da
Vinci-kódhoz és más, a Bibliát kiforgató „alkotásokhoz” hasonlóan hajmeresztő
állításokat tartalmaz Jézusról.



Paul Verhoeven

Fotó: Reuters

A Názáreti Jézus: egy realisztikus portré című könyv megjelentetését
szeptemberre tervezi a J. M. Meulenhoff nevű holland kiadó, az angol fordítást
pedig 2009-re ígérik. A kiadó szóvivője elismerte: Verhoeven műve számos ponton
ellentétes a keresztény hittel. A rendező állításai szerint ugyanis Jézus lehet,
hogy egy római katona fia volt, aki megerőszakolta Máriát, elárulásáért pedig
nem Iskariótes Júdás volt a felelős.

A könyv hitelességét már megjelenése előtt többen vitatják. Bill Donohue, a
Katolikus Szövetség elnöke szerint a rendező állításai nevetségesek. Donohue a
FOXNews csatornán adott interjújában azt nyilatkozta, a könyv nem egyéb, mint
„üres spekuláció, amelynek semmilyen alapja nincs”. Hozzátette: már az önmagában
nevetséges, hogy Verhoeven állítólag húsz évet dolgozott művén, de állításait
így is csak feltételesen fogalmazza meg. „Ez nem fogja befolyásolni a
keresztényeket, de azokat a tudósokat sem, akik amúgy kételkednek a Bibliában.
Ez egyszerűen Hollywood európai kiadásban.”

Tény, hogy az idén hetvenéves Verhoeven már évek óta arról álmodik, hogy
megfilmesítse Jézus életét. Bár megközelítését tudományos kutatásokra kívánja
alapozni, üzleti szempontból tisztában van vele, hogy a Jézus Krisztus utolsó
megkísértése vagy A Da Vinci-kód filmek után kissé későn akar a „piacra lépni”.

Kirk Bingaman, aki a Fordham Egyetem vallási szemináriumán vezeti a pásztorlási
programot, úgy véli, maga az ötlet, hogy Máriát megerőszakolták, nem újkeletű.
„Az elképzelés első és második századi forrásokra nyúlik vissza, dehát ezekre
nem nagyon lehet építeni. Semmilyen empirikus bizonyítékot nem tudunk szerezni.
Én inkább az apostoli hitvallást fogadom el, mely szerint Jézus szűztől
született.”

A katolikus Verhoeven nem kevesebbet állít, mint azt, hogy könyvében – amelyet
saját önéletrajzírójával, Rob van Scheers-zel közösen írt – az eddigi
legvalósághűbb képet festi Jézusról. A rendező egyébként is sajátos nézeteket
vall a kereszténységről. „Szerintem a kereszténység a valóság egyik értelmezése
a sok közül. Persze szép is lenne elhinni, hogy van egy Isten valahol, de nekem
úgy tűnik, hogy a keresztény vallás a világ népességének felénél jelentkező
skizofrénia egyik fő tünete: a civilizációk küszködnek, hogy racionalizálják
kaotikus létezésüket.”

Verhoeven lelkes követője volt az úgynevezett Jézus szemináriumnak, amelyet Dr.
Robert W. Funk alapított 1985-ben. Funk ebben az évben hozta létre a nonprofit
Westar Intézetet Santa Rosában, amelynek célkitűzése úgymond a bibliai kutatások
és műveltség támogatása volt. Első projektje a Jézus szeminárium volt, amely a
kereszténységet akarta „hihetővé és relevánssá” tenni a posztmodern világban. A
csoport tagjai tudományos levelezést folytattak egymással, és évente kétszer
összegezték az eredményeket. Ennek eredményeképpen lényegileg megkérdőjelezték
az Újtestamentumban szereplő csodákat és Jézus kijelentéseinek hitelességét.
Tudományos kutatásai nyomán a csoport 1995-ben arra a megállapításra jutott,
hogy Jézus nem támadt fel testben, valószínűleg nem is volt sírja, és holttestét
a kivégzői tüntették el.

A csoport arról lett különösen ismert, hogy a tudósok szavazásra bocsátották
Jézus mondásait. A hitelesség fokát színekkel jelölték: a piros jelentette azt,
hogy a kijelentés kétség kívül hiteles, a rózsaszín jelezte azt, hogy
valószínűleg hiteles, a szürke arra utalt, hogy némi történelmi igazságot
tartalmaz, a fekete pedig a kijelentés teljes elutasítását jelentette.
Összességében a Jézusnak tulajdonított mondások 80 százalékát elutasították
(ezekhez a bibliai könyveken kívül az apokrif evangéliumokat és az egyéb korai
keresztény iratokat is figyelembe vették).

A fenti színkódot használva, a kutatók feketével jelölték például Jézusnak a
föld sójával kapcsolatos kijelentését, az újjászületés sürgetését és az önmagára
kimondott kijelentések többségét, beleértve azt is, amikor Messiásnak mondta
magát. A jövőről és az utolsó ítéletről szóló kijelentések is fekete szavazatot
kaptak a tudósoktól.

A csoport egyik nagy kritikusa a CBN keresztény tévécsatorna házigazdája, Pat
Robertson, aki szerint a kutatók a Bibliát akarják a saját hitetlenségükhöz
igazítani. William Portier, az ohiói Dayton Egyetem vallástudomány professzora
szerint a szeminárium az Újtestamentum-kutatás „szélsőséges minimalista”
irányzatát képviselte, és provokatív kijelentéseket tett, de „mivel tudósokról
van szó, foglalkozni kell velük”.

Verhoeven tehát ilyen forrásokból merített „ihletet” művéhez. A rendező
egyébként a hetvenes években keltett először feltűnést filmjeivel saját
hazájában, majd később Hollywoodban dolgozott. Műveiben előszeretettel ábrázolja
az erőszak és a szexualitás, azon belül is a homoszexualitás kapcsolatát és az
emberi psziché sötét oldalát. A Robotzsaru, Az emlékmás, a Csillagközi invázió
és a Showgirls mellett igazi hírnévre az Elemi ösztön című filmjével tett szert,
amely a magyar származású Joe Eszterhas forgatókönyvéből készült, és a
kilencvenes évek egyik leghírhedtebb botrányfilmje lett. Míg az amerikai cenzúra
lerövidítette az erőszakot és a szexualitást túl kifejezően ábrázoló
képsorokat, Európában szinte mindenhol a vágatlan változatot adták le.

Olvasson tovább: