Kereső toggle

Presztízsverseny és bulimánia az egyetemeken

Drámai csökkenés: kevesebben vágynak diplomára

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miközben a fővárosi egyetemek és főiskolák rendre tarolnak a felsőoktatási
versenyben a kurrens szakokon, a vidéki intézményeket az elszegényedés
fenyegeti. A lapunknak nyilatkozó tanárok és diákok beszámolói alapján az
embernek olyan érzése támad, mintha inkább a több szórakozási lehetőség miatt
tódulnának Budapestre a középiskolából kikerült diákok, és nem okosodni.

Évek óta szinte változatlan az érettségizők, és így a felsőoktatásba
útlevelet kapó diákok száma, a tavalyihoz képest mégis 12 ezer diákkal
kevesebben próbáltak meg bejutni valamely egyetemre vagy főiskolára.
Általánosnak mondható tehát a csökkenés, ám egyes vidéki felsőoktatási
intézmények minden eddiginél nagyobb pofont kaptak, és egyelőre még számukra sem
egyértelmű, hogy mi indokolja az egyre nagyobb lemaradásukat.

Tény például, hogy az idei jelentkezők közül az Eötvös Loránd Tudományegyetem
(ELTE) jogász szakának nappali képzését csupán néhány tucattal kevesebben
jelölték meg az első helyen, mint a pécsi, a szegedi, a debreceni, valamint a
miskolci egyetemek ugyanazon szakát együttvéve. A „nagy miértre” válaszolva a
Miskolci Egyetem tanszékvezetője, Dr. Csák Csilla a Heteknek azt mondta, hogy
„szakmai okokkal nem indokolható folyamatról van szó, hiszen a diákokat sokszor
nem érdeklik a szakmai szempontok”.

Ha ugyanis érdekelné őket – érvel a tanszékvezető – akkor figyelembe vennék
azokat a rangsorokat is, melyek alapján a Miskolci Egyetem több kategóriában is
az ELTE előtt áll. „Itt az egyre nagyobb mértékű fővárosi orientációról van szó,
amellyel mi marketing- és reklámeszközökkel, illetve személyesebb
tájékoztatókkal próbáljuk felvenni a harcot” – tudtuk meg az egyensúly
megteremtésének egyik lehetséges módját.

A személyes találkozókra valószínűleg máshol is szükség lenne, hiszen Miskolczi
Norbert, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke
állítja: a felvételizők általában nagymértékű információhiányban szenvednek,
emiatt pedig kapásból a nagy múltú, többségében a fővárosban található
intézményeket jelölik be elsőként.

„Itt van például a Budapesti Műszaki Főiskola székesfehérvári telephelye, ahol
iszonyatosan jó képzést kapnának az odajáró diákok, de alig akad olyan tanuló,
aki Fehérváron akarna tanulni, már ha egyáltalán tud erről a lehetőségről” –
mondta Miskolczi a Heteknek, és hozzáteszi, hogy a nagyvárosok intézményei azért
is népszerűbbek, mert „a nagyobb város több kapcsolatot, a több kapcsolat pedig
nagyobb élvezetet jelent a diákoknak”.

Miközben a diákok a fővárosban akarnak tanulni és bulizni, a vidéki főiskolák
egyre nagyobb anyagi veszteségeket kénytelenek elkönyvelni. A talán legnagyobb
létszámcsökkenést elszenvedő Dunaújvárosi Főiskola kommunikációs igazgatója
kérdésünkre elmondta: egyik képzési területük átszervezése és szüneteltetése
mellett nem volt elég pénzük a kommunikációs megjelenésre, ezért történhetett
ilyen drámai visszaesés. „A hallgatói létszám pedig nyilván maga után vonja a
tanárok számának csökkentését is” – mondta Lak Gyöngyi, bár tudatta, hogy ennek
pénzügyi vonzatai csak jövőre jelentkeznek.

Az Oktatási Minisztérium álláspontja szerint a fővárosban a diákoknak „könnyebb
moziba, színházba menni, több kulturális lehetőségük van, emellett pedig azt
gondolják, hogy a fővárosban azoktól a professzoroktól tanulhatnak, akiktől a
legtöbbet kaphatnak”. Persze a legnagyobb súllyal latba eső „tételt” az évek
során kialakult társadalmi szokások jelentik – mondta Rádli Katalin
felsőoktatási főosztályvezetőhelyettes.

„Ki mondta, hogy egy professzor jól tud tanítani?” – szól a HÖOK-elnök kérdése,
az azonban biztos, hogy az egyetem presztízsének jót tesz, ha PhD-fokozattal
rendelkező oktatók tanítanak. Ez persze legtöbbször a munkakeresésnél érezteti
hatását.

„Büntetőjogtanárunk mesélte, hogy egy általa meghirdetett álláshirdetésre
jelentkezők közül első körben azokat zárta ki, akik nem az ELTE-n végeztek” –
meséli Márk az egyik fővárosi jogi kar hallgatója. És ismerőse sztoriját is
megosztja, aki Magyarország egyik csücskéből érkezett Budapestre, mert úgy
hallotta, itt „magasabb a színvonal, és a diploma tényleg többet ér”.

És ha már a presztízsnél tartunk: amióta a gólyák helyeit a samponokhoz
hasonlóan áruként kell értékesíteni, a legtöbb vidéki főiskola és egyetem az
előző években reklámra költött pénz többszörösét adja ki erre a célra. Ilyen a
Kaposvári Egyetem is, ahol – mint Borbély Csaba oktatási rektorhelyettes
lapunknak elmondta – háromszor-négyszer annyi pénzt szántak arra, hogy
tetszetősebb, a fiatalok számára megnyerőbb módon, többek között elektronikus
hirdetési módszerekkel is magukhoz édesgessék a továbbtanuló fiatalokat.

Olvasson tovább: