Kereső toggle

Oszd meg és ossz

Hogyan zajlik a fejlesztés az unióban?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Jól hangzó szlogenek mögött, mint például „Európa versenyképességének
fejlesztése”, kőkemény, súlyos eurómilliárdokban mérhető lobbizás zajlik. Az
unió nagy és régebbi tagállamai, mint például Franciaország vagy Németország, az
ilyen jelszavak mögé bújtatott fejlesztési politikával érik el, hogy a
területükön található fejlettebb térségeket tovább modernizálják. Legalábbis ez
a vélemény a kis államok európai parlamenti képviselői között.



Európa 2030-ban versenyképesség-központú fejlesztés esetén

Az unióban több elképzelés is született arról, hogy milyen módon hasznosítsák
a fejlesztési pénzeket. Az úgynevezett „versenyképesség-orientált” szcenárió
alapján (amit most nagyon leegyszerűsítünk) olyan programokat írnának ki, melyek
leginkább Európa fejlettebb pólusaiból lennének elérhetőek. A kontinensnek
ugyanis legfejlettebb része az egyesek által „Pentagon-Európának” nevezett, öt
város – London, Párizs, Milánó, München és Hamburg – által határolt terület.

Egyébként is ezeket a városokat tekinthetjük Európa gazdasági motorjainak, mivel
az erősen versenyképes, jelentős humán erőforrással és jó közlekedési,
kommunikációs kapcsolatokkal rendelkező nagyvárosok (a „Pentagon városai”:
München, Frankfurt, Milánó, Hamburg, Brüsszel, Stuttgart, Zürich, Amszterdam,
Düsseldorf, Köln; a Pentagonon kívül: Madrid, Róma, Koppenhága, Berlin,
Barcelona, Stockholm, Bécs) termelik az unió GDP-jének a meghatározó többségét.



Európa 2030-ban felzárkózás-központú fejlesztés esetén

A kelet-európai országoknak ezzel szemben az lenne az előnyös, ha nemcsak a
versenyképességi, hanem a szociális szempontokat is nagyobb mértékben figyelembe
vennék az unió 2013-tól bevezetni kívánt, még a tervezés szintjén sem álló
költségvetésébe. Uniós bikkfanyelven ezt úgy mondják, hogy kohézióorientált
fejlesztésre volna szükség Közép-Kelet-Európa felzárkóztatásához.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Ha csak a versenyképesség fejlesztését helyezi
előtérbe az unió, amikor például közlekedésfejlesztésre több milliárd eurót
irányoznak elő, akkor – ahogy azt egy magyar EP-képviselő magyarázta lapunknak
Brüsszelben – „legelőször a legmodernebb fejlesztéseket Párizs és Frankfurt
között hajtják végre a vasúti közlekedésben. Később talán Bécs városáig is elér
a modernizáció, de hogy ez továbbmegy-e Budapestig vagy a Balkán országaiba, az
már kérdéses.” Hiszen Európa versenyképessége leginkább azzal növelhető, ha az
amúgy is „hiperfejlett” pentagonövezetbe koncentrálják a fejlesztéseket.

A nagy európai országoknak, mint Franciaországnak, Németországnak,
Olaszországnak és Spanyolországnak leginkább ez a kedvező. Nemcsak fejlettségi,
hanem befolyási képességben is erősebbek ezek az országok, hiszen – ha
összefognak, akkor – mind az Európai Parlamentben, mind az Európai Tanácsban a
lakosságarányuknak köszönhetően lényegesen több szavazattal rendelkeznek, mint
Európa keleti fele.

A kohézióorintált fejlesztési mód esetén nagyobb összeg jutna Magyarország,
Lengyelország, Szlovákia és Románia „leszakadt” régióinak az európai gazdasági
vérkeringésbe való bekapcsolására. Ehhez viszont az említett „kis” kelet-európai
országoknak zárni kellene a soraikat.

A napokban Harangozó Gábor szocialista EP-képviselő arról tartott
sajtótájékoztatót, hogy az új tagállamoknak (tehát a kelet-európaiaknak) „szembe
kell menniük a jelenlegi költségvetési politikával”, és el kell érniük, hogy a
kohéziós politika kapjon prioritást. Harangozó kezdeményezte az új tagállamok
kohéziós kerekasztala tárgyalásainak folytatását, illetve nemzeti fórumot
javasol a magyar érdekek érvényesítése céljából.

„Magyarországnak már most lobbiznia kell a 2013 utáni uniós támogatások
számunkra kedvező keretfeltételeinek kialakításáért, és érdemes építeni az eddig
elkészült felmérések eredményeire” – vélekedett Harangozó Gábor, aki az Európai
Parlament Regionális Fejlesztési Bizottságának főtagja. A képviselő szerint
aktív tagállami lobbi tapasztalható Brüsszelben, amely már előrevetíti az
érdekütközést a versenyképesség-orientált régi és kohézióorientált új tagállamok
között a 2013 utáni prioritások, forrásarányok meghatározása terén.

Az új tagállamok kohéziós kerekasztalának kezdeményezőjeként, a magas szintű
intézményközi egyeztetési fórumként működő Területi Kohéziós Munkacsoport
tagjaként Harangozó Gábor egy széleskörű egyeztetési hálózatot kíván
kialakítani, ami elősegíti a hazai érdekek együttes képviseletét Brüsszelben.
Mint fogalmazott: a 2013 utáni időszak költségvetési kereteinek kialakítása
terén már most hosszú távra kell terveznünk, ez stratégiai érdekünk, ha nem
akarjuk, hogy a régi tagállamok parlamenti, tanácsi lobbija „lenyomja” az új
tagállamok szemléletmódjának érvényesítését.

A Heteknek több brüsszeli szakember kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban,
hogy a „keletiek” képesek-e egy blokkban nyomást gyakorolni az unióra, mert az a
tapasztalat, hogy általában különalkukkal a nagy államok vezetőinek sikerült
külön utas politikára rávenni némely kelet-európai tagállam vezetőjét.

Olvasson tovább: