Kereső toggle

Ki a zenész?

Holtsávban a cigányzene a kontárok miatt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Magyarországon ma bárki felléphet zenészként a vendéglőkben, holott az
elmúlt fél évszázadban kötelező volt vizsgát tennie minden előadóművésznek. Több
zenész, köztük Kossuth-díjasok is a nemrégiben eltörölt vizsga
visszaállításáért lobbiznak.

Az ellentábor viszont úgy érvel, a közönség majd eldönti, kit hajlandó
meghallgatni, s kit nem.



Fotó: Mohai Péter

Ötven éven keresztül vizsgáztatta a fellépni vágyó zenészeket az Országos
Szórakoztató Zenei Központ (OSZK). 2000-ben törvénybe is foglaltatott, hogy a
vendéglátó üzletekben „élőzene és/vagy műsorszolgáltatás esetén a zenész, az
énekes, a revütáncos, illetve a lemezbemutató legalább az OSZK által szervezett
szakvizsgával rendelkezik”. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy csak olyan
előadó léphetett fel, aki sikeresen levizsgázott a szervezet zsűrije előtt. 2006
szeptemberében azonban Kóka János, akkori gazdasági miniszter megelégelte a
„szocializmus ezen itt maradt irracionalitását”, és rendeletével eltörölte a
kötelező vizsgázást. Azóta bárki felléphet a vendéglőkben. Felvetődik a kérdés:
a közönség vagy a vizsgabizottság döntse el, hogy ki számít igazi zenésznek?

„Már Kóka úr rendeletének meghozatala is enyhén szólva homályosnak mondható” –
avat be a részletekbe a cigányzenészek jövőjéért aggódó Raduly József, a
Száztagú Cigányzenekar korábbi elnöke, a Magyar Kultúra Lovagja. Raduly
beszámolójából kiderül, hogy szakmai egyeztető fórum valósult meg Kóka
rendeletének kiadása előtt, melyen a vizsga megtartásáról határoztak a Gazdasági
és Közlekedési Minisztériumot képviselő Csepeli György közpolitikai igazgatóval.
„Ekkor úgy tűnt, végleg megoldódik annak a háromezer-ötszáz előadónak a
problémája, akik már levizsgáztak. Ennek ellenére a miniszter semmibe vette a
tanácskozás eredményeit, és egy tollvonással eltörölte a kötelező vizsgát.”

Ez pedig – Raduly szerint – beláthatatlan károkat okozott a cigányzenészeknek.
„Segédmunkássá alacsonyította a művészeket, hiszen így a kóklerek is ugyanolyan
lehetőséggel pályázhatnak egy munkára, mint azok, akik egész életüket
végigtanulták” – mondja Raduly, és hozzáteszi: a cigány gyerek életében az
jelentette eddig az emberré és művésszé válás próbáját, amikor elment, és papírt
szerzett arról, amit húsz évig a bandában csinált: a zenélésről.

„A villanyszerelő is hároméves képzés után kap csak szakmát, vajon pont a
művésszé váláshoz ne kelljen egyetlen vizsga sem?” – hangzik a vizsgáztató
szervezet igazgatójának, Szirmai Lászlónak érvelése.



Raduly József

Jelenleg semmiféle vizsga nincs a Zenei Központban – tudtuk meg Gáti
Erikától, aki a vizsgáztatások ügyintézője –, „azonban százhetven fő máris
jelezte, hogy amennyiben visszaállítják a vizsgát, ők megmérettetnék magukat”.
Az OSZK szerint ez azt jelzi, hogy a zenészek fontosnak tartják ezt a
megmérettetést, Szirmai szerint pedig „csak annak nem kell a vizsga, aki nem tud
kottát olvasni”.

A történet nem Kóka János nevezetes tollvonásával ért véget, hiszen Raduly
József levélben kereste meg az akkori gazdasági minisztert és Gyurcsány Ferenc
miniszterelnököt. Bár választ csak az utóbbitól kapott, ebben a kormányfő
felajánlotta az Oktatási és Kulturális Minisztérium romaügyi stratégiai
főtanácsadójának, Kállai Katalinnak a segítségét abban, hogy hosszú távú
megoldást találjanak a szórakoztatóiparban dolgozó zenészek vizsgáztatási
rendszerével kapcsolatban.

Tavaly novemberben létre is jött egy egyeztető fórum, melyre Raduly saját
koncepciót dolgozott ki a cigányzenészek képzésére, oktatási és a hosszú távú
foglalkoztatási rendszerére vonatkozóan. A Kossuth-díjas művészekből,
érdekvédelmi szervezetekből és minisztériumi tagokból álló gyűlés elfogadta
Raduly tervezetét, mint a kormánnyal való tárgyalás alapját.

Azóta viszont eltelt három hónap, és kijelenthetjük: semmi sem történt. „Mintha
fékezett habzású mosóport használna a kormány ellenünk, amivel lefogta a
lendületünket” – mondja Raduly, aki a közelmúltban újabb lendületet véve „ismét
demokratikus úton, tárgyalóasztalnál” próbál az ügyben előrébb jutni: még egy
levelet címzett a miniszterelnöknek, melyben segítségét kéri a helyzet
rendezéséhez.

„Kóka szerint a vizsga a kádári korszak maradványa, ezzel szemben bizonyítani
tudjuk, hogy Horthy Miklós alatt is bocsátott ki működési engedélyt a
zenészszakszervezet” – áll az egyik pontban. „Jelen levő probléma, hogy sok
romának nincs szakmája, erre pedig eltörölni azt a vizsgát, ami bizonyítaná a
zenésztudását, hát ez nem nevezhető logikus lépésnek” – vetődik fel egy újabb
ellentmondás. Abban Szirmai László is egyetért a Száztagú Cigányzenekar egykori
elnökével, hogy különösen a cigány muzsikusokat sújtja a mostani, vizsga nélküli
állapot: „A cigányzenét természetesen a cigány származásúak játsszák, a
szalonzenét szintén, a legjobb magyar tánczenészek pedig ugyancsak roma
származásúak, őket tehát mindenképpen nagymértékben érinti az ügy.” Ami pedig a
Gazdasági és Közlekedési Minisztérium indoklását illeti, Szirmai is talál benne
ellentmondást: „A minisztérium egyik legsúlyosabb tévedése azt volt, hogy
szerintük az OSZK előírja, milyen zenét szolgáltasson a vendéglátó. Ilyet,
kérem, mi soha nem tettünk, nem is fogunk, még a vizsga tematikája alapján sem
lehet erre a következtetésre jutni.”

Megpróbáltuk megszólaltatni a másik oldalt is, ez azonban nem sikerült. Több
átirányítás után az Oktatási és Kulturális Minisztériumnál (OKM) kötöttünk ki,
mivel a „Gazdasági és Közlekedési Minisztérium portfóli-ójából már kikerültek a
szórakoztatással kapcsolatos dolgok” – erről Csepeli György informálta lapunkat.


Az OKM-nél egyszer személyesen, négyszer pedig kollégáin keresztül ígért
válaszadást az ügyben illetékes Borovszky Tímea, az OKM Esélyegyenlőségi
Főigazgatóságának vezetője, azonban tényleges választ mind ez idáig nem kaptunk
arra a kérdésre, hogy terveznek-e bármilyen módosítást a cigányzenészek, illetve
az előadóművészek ügyében.

A liberális álláspont szerint „majd a közönség eldönti, mi kell neki, nem kell
még külön vizsgáztatni a zenészeket”, Raduly és Szirmai azonban inkább egy
szakmailag felkészült bizottságra bízná a döntést. „A vendégnek nem ez a dolga,
ő szórakozni akar” – mondják. Abban a koncepcióban egyébként, amelyet Gyurcsány
Ferenc miniszterelnöknek is elküldött, Raduly több megoldást is felvázol: a
vizsga visszaállítása mellett javasolja egy önálló, előadóművészettel foglalkozó
főiskolai vagy egyetemi képzés beindítását; a területnek a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Egyetem szárnyai alá való integrálását; OKJ-s képzés beindítását;
vagy egy, az Országos Cigány Önkormányzat működtette iskola létrehozását.

„Bármelyik megfelelne, csak ne segédmunkásokként bánjanak a cigányzenészekkel” –
próbál kompromisszumra jutni Raduly, aki szerint ez a helyzet is jelzi: „ma az
igénytelenség és silányság diktatúráját éljük”.

Olvasson tovább: