Kereső toggle

Az evolúció-hívők hadüzenete

Védelemre szorul Darwin

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Darwin születésének kétszázadik és A fajok eredete kiadásának 150.
évfordulójához közeledve egyre hevesebb a csatározás evolucionisták és
kreacionisták között. Tavaly októberben az Európa Tanács jelentése, idén
januárban az amerikai tudományos akadémia (NAS) kiadványa, a héten pedig 67
ország tudományos akadémiáinak állásfoglalása – köztük a Magyar Tudományos
Akadémiáé – támadta a kreacionizmust, amely mindenközben globalizálódik, és
egyre több országban a tananyag része lett.

Stephen Jay Gould amerikai paleontológus néhány éve még arról biztosította az
evolúció híveit, hogy a kreacionizmus amerikai specialitás marad, vagyis nincs
támogatottsága a tudományos világ által oly sokszor lenézett Biblia-övezeten
kívül. Nos, Gould már nem érhette meg a kreacionizmusnak azt az egyre gyorsuló
globalizálódását, amelynek ezekben az években tanúi lehetünk. A közelmúlt
eseményei ugyanis azt mutatják, hogy míg a tudományos világon belül az
evolúcióval szemben semmilyen kritikát nem lehet megfogalmazni, addig egyre
nagyobb méretű az érdeklődés a kreacionista világkép iránt.

A tavaly Kentuckyban 27 millió dollárból létrehozott kreacionista múzeum mintegy
negyedmillió látogatót fogadott a nyitás utáni fél évben. (A sikert látva
hasonló jellegű múzeumot kíván nyitni Észak-Angliában az AH Trust nevű nonprofit
szervezet is.) Egy év eleji felmérés szerint más államokhoz hasonlóan a floridai
szülők sem rajonganak az evolúció tanáért: a megkérdezettek mintegy 20 százaléka
szeretné, ha a közoktatásban csak az evolúció elméletét oktatnák, szemben a
szülők ötven százalékával, akik azt szeretnék, hogy csak az intelligens tervezés
szerepeljen a tananyagban.

A kreacionizmus iránti érdeklődés és az intelligens tervezés elmélete az öreg
kontinensen is terjedőben van: Anne Brasseur, az Európa Tanács számára a témában
tavaly októberben elkészített jelentés szerzője szerint ez „nagyon veszélyes
trend”. Brasseur felhívta a figyelmet arra, hogy Silvio Berlusconi
miniszterelnöksége alatt Olaszországban például korlátozták az evolúció
oktatását (igaz, a gyakorlatban ennek nem sok hatása volt), Németországban pedig
egy tartományi oktatási miniszter engedélyezte a kreacionizmus oktatását a
biológia tananyag keretén belül. Brasseur jelentése végül elítélően nyilatkozott
az összes olyan kezdeményezésről, amely a Biblián alapuló, kreacionista
elméletek tanítását akarja bevezetni az európai iskolákban.

Hasonló tanulmányt jelentetett meg az Egyesült Államok Tudományos Akadémiája
január 4-én, Tudomány, evolúció és kreacionizmus cím-mel. A tanulmány
megjelenésének időzítése valószínűleg nem a véletlen műve. Ezen a napon vált
ugyanis világossá, hogy republikánus oldalon Micke Huckabee nyerte az iowai
előválasztást, vagyis egy olyan jelölt, aki nem hisz az evolúcióelmélet
kizárólagosságában, és azt szeretné, ha az amerikai iskolákban egyaránt
tanítanák az evolúciót és a kreacionizmust is. Az NAS tanulmánya szerint azonban
a kreacionizmus nem tudományos elv, hanem vallásos dogma: „Nem a dogmatikus
álláspont miatt nem tanítunk asztrológiát is az asztronómia alternatívájaként,
vagy boszorkányságot orvostudomány helyett, hanem azért, mert az dönt, hogy mi
tekinthető tudománynak, és mi nem” – nyilatkozta Francisco Ayala, a könyvet
szerkesztő bizottság elnöke, a Kalifornia Egyetem professzora.

A kreacionizmus ellen foggal-körömmel harcoló tudományos közösségnek szemmel
láthatóan nem sikerült még megbékélnie azzal a trenddel, amelyet André Malraux
francia író úgy fogalmazott meg, hogy „a XXI. század vagy a vallások évszázada
lesz, vagy egyáltalán nem is lesz.”

Ez pedig nagyban befolyásolja a társadalomnak az evolúció elméletével szembeni
magatartását is, meglehetősen függetlenül attól, hogy a tudományos akadémiák
hogyan vélekednek a kreacionizmusról vagy annak újabb és egyben tudományosabb
formájáról, az intelligens tervezésről.

Hasonlóan ugyanis az Egyesült Államokhoz, ahol társadalmi kezdeményezés
következtében vezették be egyes iskolákban az intelligens tervezés oktatását is,
ez a trend Európában is erősödni fog. Az Associated Press beszámolója szerint
Nagy-Britanniában az állam mintegy száz iszlám iskola finanszírozását fogja
átvenni, annak ellenére, hogy ezekben az iskolákban a kreacionizmus iszlám
verzióját oktatják. Az iszlám kreacionisták mellesleg jelentős offenzívába
kezdtek az elmúlt évben, számos európai és amerikai oktatási intézménybe
juttatták el ugyanis Adnan Oktar A teremtés atlasza című, gazdagon illusztrált,
szemmel láthatóan gazdag költségvetésből finanszírozott könyvét. A könyv fotóit
mellesleg az isztambuli főpályaudvar kiállítótermében és számos más városban is
közszemlére tették, az európai tudományos közösség legnagyobb megdöbbenésére.


Érzékelve a küszöbön álló vallási paradigmaváltást, a tudományos akadémiák által
kiadott harcos állásfoglalás helyett Michael Zimmerman biológus professzor a
vallási vezetőkkel való párbeszédet részesíti előnyben. A New Scientist című
tudományos ismeretterjesztő lapban megjelent kommentárjában Zimmerman
kifejtette: ha az embereket az evolúció és a vallás közötti választásra
kényszerítik, akkor a legtöbben a vallást választják. Ennek megfelelően
Zimmerman mozgalmat indított el, amely arról szeretné meggyőzni a különböző
felekezetek képviselőit, hogy az evolúció és a keresztény hit nem zárják ki
egymást; a jelenlegi trendeket figyelembe véve azonban a mozgalom sikere
kérdéses.

Kiskáté

Az evolúciótant és a teremtéstant gyakran úgy tekintik, mint egymással
versengő elvek, modellek és módszerek együttesét annak megmagyarázására, hogy
miként jött létre az élet a Földön, illetve hogyan érthető meg jelenlegi
világunk életformáinak rendkívüli változatossága.

Az evolúciótan szerint a fejlődést közvetlenül természetes folyamatok idézik
elő, Isten vagy egyéb természetfeletti tényezők beavatkozását nem veszi
számításba. A deizmus pedig az a hit, amely szerint Isten „elindította” az
általa teremtett világmindenség működését (talán éppen egy „ősrobbanás” útján,
mondjuk 13-15 milliárd éve), majd ezt követően teljesen magára hagyta. Isten
beavatkozásában hisznek egy másik elmélet, a teista evolúció hívei is, akik az
evolúciót Isten módszerének tekintik.

Létezik egy progresszív teremtésnek nevezett elmélet is, amely hasonlít a
természetes evolúcióhoz, de követői szerint természetes folyamatok következtében
a korábbiakból nem fejlődhetnek ki új fajok, ezek megjelenését isteni eredetűnek
tartják. A teremtéstan (kreacionizmus) hívei mindezekkel szemben azt
feltételezik, hogy a Mózes I. könyvében leírt teremtéstörténet megbízható
információt ad arról, ahogy Isten teremtette a Földet.

(Részlet egy korábbi cikkünkből:
Eredetünk alternatívái –
Teremtés, evolúció vagy mindkettő: beszélgetés Tóth Tibor professzorral
.
Hetek, 2005. május 06.)

Olvasson tovább: