Kereső toggle

Szívproblémák

Megtörtént az első műszívbeültetés Magyarországon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A múlt héten sikeres műszívbeültetést hajtottak végre a Semmelweis Egyetem
(SE) Városmajori Klinikai Tömbjében. Ilyen beavatkozást általában akkor
végeznek, amikor a beteg szívátültetésre vár, de még nem érkezik meg az alkalmas
donorszív. A beavatkozás nemcsak orvosi bravúr, de reményt is adhat sok súlyos
szívbetegnek.

A sikeres műtétet egy olyan férfin végezték el, aki szívátültetésre vár, és
rossz állapota miatt valószínűleg már egy hétig sem élhetett volna. Mivel eddig
nem találtak számára alkalmas donort, a műszívbeültetés volt az egyedüli
lehetőség arra, hogy életét megmentsék. A külföldi tapasztalatok alapján a
mesterséges eszköz beültetésével körülbelül fél évet nyert a beteg, hat hónap
után ugyanis már komplikációk léphetnek fel a szervezetében. Addig is minél
hamarabb találni kell egy alkalmas szívdonort számára. A beavatkozás sikerét az
58 éves férfi erős szervezetén kívül az is elősegítette, hogy nagyon meg akar
gyógyulni, és maximálisan együttműködött az orvosokkal.

A hazánkban most beültetett műszívet már egy évtizede alkalmazzák külföldön,
méreténél fogva alkalmas arra, hogy a műszíves felépülése után ellássa önmagát –
mondta el a Heteknek Merkely Béla, a SE Kardiológiai Központjának igazgatója. A
szívsebész, aneszteziológus és kardiológus orvosok hároméves felkészülésen
vannak túl, melyet Angliában és Németországban töltöttek a speciális beavatkozás
tanulmányozásával. Maga a szerkezet 2007. november eleje óta rendelkezésre állt,
de csak most volt rá szükség. Noha három héttel ezelőtt egy másik centrumban
lévő betegnek is felajánlották, az ő állapota nem tette lehetővé a beavatkozást.


Mivel szívátültetésre egyedül az országos centrumban, a SE Ér- és Szívsebészeti
Klinikáján van lehetőség, ezért az igazgató szerint ott érdemes
műszívbeültetéseket is végezni. Mint mondja, a műszív beültetésével éppen csak
megkezdődik az a rendkívül összetett intenzív ellátás, amely végül esélyt adhat
a betegnek egy valódi transzplantációra. Ha a transzplantációs hídként
beültetett műszívek idővel kisebbek lesznek, akkor természetesen célszerű
valamennyi szívsebészeten alkalmazni az eljárást. És ha adódik donor, akkor a
beteget át lehet szállítani a transzplantációs sebészeti központba – állítja
Merkely doktor.

A beültetés financiális részével kapcsolatban megtudtuk, hogy a műszer belső,
egyszer használatos részei, de a külső, többszöri felhasználásra alkalmas részek
is több millió forintba kerülnek. Mivel az Országos Egészségbiztosítási Pénztár
(OEP) nem támogatta a műtétet, azt az egyetem gazdálkodta ki saját
költségvetéséből.

Az OEP sajtóosztálya ezzel kapcsolatosan arról tájékoztatta lapunkat, hogy ők
kizárólag azokat az ellátásokat finanszírozhatják a járulékokból és adókból
feltöltött Egészségbiztosítási Alapból, melyek a befogadási folyamatot követően
kihirdetésre kerültek az egészségügyi miniszter rendeletében, azaz befogadott
eljárások. Az életmentő beavatkozás szakorvosai tehát egyelőre csak
reménykedhetnek abban, hogy műszívbeültetés egyszer majd bekerül a
finanszírozott ellátások körébe.

Szívátültetést egyébként 1992 óta végeznek hazánkban. A kezdeti évi 10-12-es
esetszám az utóbbi két évben ugrott meg. 2006-ban 19, 2007-ben 21
szívtranszplantáció elvégzését jelentették az OEP-nek, melyre a pénztár 171,
illetve 189 millió forintot fizetett ki.

„Az országunkban élő 10 millió lakosra a nemzetközi statisztikák alapján
legalább 40-50 szívátültetésnek kellene jutnia” – állította lapunknak Mihály
Sándor, a Szervkoordinációs Iroda vezető koordinátora. Az interneten mindenki
számára hozzáférhető várólistán jelenleg 18 beteg van. Ez az országunk
lakosságához képest alacsony szám nem azért van, mert nálunk kevés volna a
szívbeteg, hanem mert sokan, akiknél abszolúte indokolt lenne, fel sem kerülnek
a várólistára – mondja Mihály, aki szerint ők gyógyszeres kezelést kapnak, majd
idő előtt elhaláloznak.

A szívátültetések alacsony számára még egy érv lehet, a donorhiány. A jelenlegi
jogszabályok szerint minden agyhalott szervei felhasználhatóak
transzplantációhoz, ha az illető nem tett életében erre vonatkozó írásos
tiltakozó nyilatkozatot. Mihály Sándor – szintén a nemzetközi statisztikákra
hivatkozva – állítja, hogy Magyarországon egy évben 300-350 szívdonornak kellene
lennie, ezzel szemben tavaly 151 donáció történt. Ennek alapján feltételezik,
hogy nem minden kórház él a donorbejelentés lehetőségével, melynek egyik
valószínű oka nagyon is prózai: a donort jelentő intézménynek 18-20 óra munkát
és sok pluszköltséget jelent a légzés és a keringés mesterséges fenntartása. A
rendkívül zsúfolt, ember- és pénzhiánnyal küzdő intenzív osztályok pedig nem
biztos, hogy tudják vállalni ennek terheit. Érdekes eredményre juthatunk
azonban, ha megfigyeljük, milyen jelentős különbségek vannak a különböző
kórházakból érkező donorjelentések számadatai között (ezek az adatok is
nyilvánosak).

Persze az is igaz, hogy a magyar lakosság rossz egészségi állapota miatt a
gyakorlatban nem minden donor szervei használhatók fel. Például ha az érrendszer
meszes, akkor az erek nem varrhatóak, és gondot okozhat a magas vérnyomás vagy a
cukorbetegség is. Ezért van az, hogy míg az összes donoron belül a
többszerv-donorok aránya Európában 70 százalék, nálunk csak 45. Ezenfelül pedig
a donor és a szervet befogadó között a vércsoportnak és a testméretnek is
egyeznie kell. Nem biztos tehát, hogy ha van egy donorszív, az átültethető a
várólistán szereplők bármelyikébe is.

Változatlanul drámai adatok

Valentin-napra időzítve hozták nyilvánosságra a kontinens szívalapítványai a
szív- és érrendszeri betegségek statisztikáit. Ebben sajnos hazánk egészségügyi
állapotáról igen lesújtó adatok szerepelnek. Ahogy megszokhattuk, azok a
mutatóink magasak, melyeknek alacsonynak kellene lenniük, és azok alacsonyak,
ahol magas értékekre lenne szükség.

Hazánk az egyik legrosszabb helyen áll a szíveredetű halálokok tekintetében.
Különösen megdöbbentő az, hogy az aktív korúak halálozásának mértéke többszöröse
más országokénak. Míg Ausztriában 2005-ben 100 ezer lakosra vetítve 34-en haltak
meg a keringési rendszer betegségei kapcsán, addig nálunk majdnem négyszer
annyian: 123-an.

A kapcsolódó betegségek miatti társadalmi költségek nálunk a legmagasabbak,
veszélyeztetik hazánk gazdasági versenyképességét is. Évi 240 milliárd forint
jön össze a termelékenységcsökkenés és a járulékfizetések kapcsán. Ennek
ellenére feltűnően keveset költünk a keringési betegségekre, régiónkban a
legkevesebbet. Egy állampolgárra vetítve az államnak 3852 forintjába kerül a
koszorúér-betegségek ellátása egy évben. Ez az összeg nemcsak Európa nyugati
feléhez képest kevés, Szlovákiában 5388, Csehországban pedig 6440 forintot
költenek hasonló célokra.

Minden érintett szerint szükség lenne intézkedésekre a megelőzés terén és a
kardiológiai ellátás fejlesztésére is. Matos Lajos ismert kardiológus lapunknak
ezzel kapcsolatosan megjegyezte: „Az egészségügyi vezetés nem gondolja végig,
hogy amikor a tüdővész magyar betegség volt Európában, akkor az ország vezetése
hatalmas anyagi befektetéssel, a tüdőgondozó-hálózat megszervezésével mindent
elkövetett, hogy tegyen ellene.” Szerinte azért is érdemes lenne ebbe a
területbe befektetni, mert a szívbetegségek megelőzésével, megfelelő kezelésével
már kis lépések nagy eredményeket hoznának. Úgy véli, a leginkább
költséghatékony megoldás a hirtelen szívhalál elleni küzdelem, például az
újraélesztés oktatása az iskolában, és annak tudatosítása, hogy ez a
leggyakoribb halálok hazánkban.

Olvasson tovább: