Kereső toggle

Vérvádper Strasbourgban

Pert vesztett Ausztria, mert nem védte meg az újságíró becsületét

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Európai Emberi Jogi Bíróság (EEB) 5000 euró kártérítés és 10 ezer euró
perköltség megfizetésére kötelezte Ausztriát Karl Pfeifer osztrák antifasiszta
újságíró – lapunk munkatársa – ügyében, aki hosszú évekig tartó pereskedés után
fordult a nemzetközi bírósághoz. A strasbourgi ítélet nagy feltűnést keltett,
mivel elmarasztalta az osztrák bíróságokat, amelyek az újságíró elleni
antiszemita rágalmazást szabad véleménynyilvánításnak minősítették.



Fotó: Somorjai László

A pereskedés közel tizenhárom éve alatt Karl Pfeifer (képünkön) három évig
vádlottként, két évig magánvádlóként állt a bécsi törvényszékek előtt, míg végül
2007. november végén a strasbourgi bíróság ítéletet hozott ügyében. E szerint az
osztrák legfelsőbb bíróság megsértette az Európai Emberi Jogi Konvenció 8.
paragrafusát, amikor nem védte meg Pfeifer jó hírnévhez és háborítatlan
magánélethez való jogát.

„1982-ben lettem a bécsi zsidó hitközség hivatalos havilapjának a szerkesztője.
A Die Gemeinde 1995. februári számában írtam egy bírálatot a szélsőjobboldali
Szabadság párt politikai akadémiájának évkönyvéről. A kiadványban feltűnt nekem
egy cikk, amely azt állította, hogy »a zsidók 1933-ban hadat üzentek
Németországnak«. Werner Pfeifenberger ötvenkét oldalas cikkében az európai
történelem utolsó kétezer évét írta le Internacionalizmus a nacionalizmus ellen
címmel. A fércmű első harmadában a kereszténységet is támadta, amelynek
felrótta, hogy »zsidó bevándorlók« műve volt, később pedig szocialista
világnézetnek nevezte azt” – számol be a történtekről Karl Pfeifer.

Werner Pfeifenberger írásában azt állította, hogy a francia forradalomtól fogva
egészen a huszadik század végéig az európai történelemben minden „nemzetköziség”
mögött a zsidók álltak, akik szerinte már 1933-ban hadat üzentek Németországnak.
Munkája az antiszemita történelemhamisítók hagyományos módszerével készült,
sablonjai, sztereotípiái megfelelnek szokásos módszereiknek.



A strasbourgi Emberi Jogi Bíróság épülete

Pfeifer a Die Gemeindeben 1995 februárjában írt kritikájában azzal vádolta a
szélsőjobboldali politológust, hogy náci hangvételű írásában „a zsidó
világösszeesküvésről szóló régi náci mesét melegíti fel”. A reakció nem sokat
késett – márciusban egy osztrák bíróság megküldte Pfeifenberger vádiratát,
amelyben megismételte, hogy a zsidók háborút üzentek Németországnak 1933-ban.


Ausztriában az ügynek alig volt visszhangja, annál inkább Németországban, ahol
az osztrák állampolgárságú Pfeifenberger tanított. Kiderült, hogy a német
diákszövetség már többször is Pfeifenberger ellen foglalt állást, mivel nyíltan
agitált a dél-afrikai apartheid mellett.

A bécsi kereskedelmi bíróság, ahol Pfeifenberger 240 ezer schilling (17 253
euró) kártérítést követelt Pfeifertől, 1997 tavaszán felmentette az osztrák
újságírót. 1997 őszén a bécsi büntetőbíróság szintén felmentette Pfeifert, és
ítéletében igaznak minősítette a bécsi újságíró szavait. Pfeifert végül 1998
májusában a bécsi legfelsőbb bíróság is felmentette az ellene felhozott vádak
alól. Úgy tűnt, hogy az ügy végleg lezárult, ám időközben Pfeifenbergert osztrák
politikusok már 1995 elején feljelentették a nemzeti szocializmust tiltó törvény
megszegéséért, az ügyészség azonban ejtette a vádat. 2000 februárjában a
szélsőjobboldali FPÖ ismét bekerült a kormányba, és a bécsi ügyészség még abban
a hónapban vádat emelt Pfeifenberger ellen a nemzeti szocializmust tiltó törvény
megszegéséért. A vád alapja ismét Pfeifenberger ominózus cikke volt. „Vajon
miért utasította vissza a bécsi államügyészség 1995-ben a vádemelést
Pfeifenberger ellen, és miért csak öt évvel cikkének megjelenése után emelt
ellene vádat?” – teszi fel a kérdést Karl Pfeifer. Véleménye szerint
feltételezhető, hogy mivel az ügyészek Ausztriában utasításokat kapnak az
igazságügyi minisztériumtól, az új, FPÖ által jelölt miniszter példát akart
statuálni – erre a célra pedig éppen megfelelt egy külföldön élő osztrák, mint
Pfeifenberger, akinek ügye Németországban is ismert volt.

Pfeifenbergernek 2000. június 26-án kellett volna bíróság elé állnia, de május
13-án a salzburgi hegyekben öngyilkos lett.

Két héttel később a Zur Zeit című bécsi hetilap egész oldalas cikket közölt
Halálos erényterror – áldozatot követelt a tudós elleni uszítás címmel. A lap
szerint egy hecckampányt folytató csoport „a katolikus Pfeifernbergert”
tudatosan halálba kergette. Az újság közölte a „vadásztársaság” tagjainak
arcképeit is: az első helyen Karl Pfeifer „zsidó újságíró” állt.

Pfeifer pert indított a lap ellen. Az első fokú bíróság 50 ezer schilling
(3600 euró) kártérítésre kötelezte a lapot, amely a bécsi legfelsőbb bírósághoz
fellebbezett, ahol viszont a Zur Zeitnek adtak igazat, mondván: a lap csak
erkölcsi véleményt fogalmazott meg cikkében.

Karl Pfeifer ekkor – mivel Ausztriában nem maradt több jogorvoslati lehetősége –
az Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordult panaszával. Az EEB az osztrák bírók
érveléseit elutasította, és ezzel ítéletében megfogalmazta, melyek a szabad
véleménynyilvánítás határai. A Karl Pfeifer ellen megfogalmazott kijelentést
valótlan és becsületsértő ténymegállapításnak minősítették, mivel az bűntettel
vádolta meg az osztrák újságírót. Az osztrák legfelsőbb bíróság azonban nem
védte meg az újságíró jó hírnévhez való jogát. Az, hogy a Zur Zeit büntetlenül
tehette közzé Pfeifernek, mint a „vadásztársaság” tagjának fotóját, a
háborítatlan magánélethez való jogát is megsértette – áll az EEB ítéletének
indoklásában.

Olvasson tovább: