Kereső toggle

Indulatokat kavaró várólisták

Öt év a várakozás egy gerincműtétre

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az ország lakosságának többsége szorgalmasan fizeti az egészségügyi
járulékokat. Sokakat viszont meglepetés ér, amikor eljutnak oda, hogy igénybe is
vegyék azokat a szolgáltatásokat, melyek elvileg járnának nekik. Ugyanis ma az
ország különböző helyein teljesen eltérő minőségben és várakozási idővel végzik
el ugyanazt a beavatkozást.

Ha ma valaki feliratkozik, akkor 2012-ben kap időpontot – azaz öt év is lehet
az Országos Gerincgyógyászati Központban a gerincstabilizációs műtét
várólistája. Természetesen minden érintett bízik benne, hogy ténylegesen ez nem
így lesz, hanem addig történik valami. Varga Péter Pál, az intézmény
főigazgatója lapunknak kifejtette: náluk a várólisták már tíz éve léteznek,
amelyek a megszüntetéséért minden tőlük telhetőt megtesznek. Mint fogalmazott, a
listák hossza igazán április elseje után ugrott meg, mikortól országos szinten
35 százalékkal csökkentették az ortopéd ágyak számát. Bár szerinte a lakosság
egészségi helyzetére való tekintettel inkább növelni kellett volna azt, hiszen
idős korban például egyre többeknek van szükségük térd- és csípőprotézis
beültetésére.



Varga Péter Pál

A gerincgyógyászati központban a 66 ortopéd ágyból 28-at szüntettek meg,
pedig az országos ágyszámcsökkentés miatt még több jelentkező lenne a
szolgáltatásokra. Emellett csökkentették a kórház úgynevezett
teljesítményvolumen-korlátját is (adott időszakban elvégezhető műtétek
mennyiségét), így hiába lenne kapacitás több műtétre is, azok nem történhetnek
meg, mert nincs, aki finanszírozza azokat. Igaz, jelentősen nőtt – 41
százalékról 88 százalékra – a sürgősséggel ellátottak száma a várólistákról
behívottaké mellett. Így arányaiban is kevesebb krónikus beteget tudnak ellátni
– akik, bár nincsenek életveszélyben, – de mindenképpen indokolt lenne a
mielőbbi megműtésük. Többek között azért, mert minél később kezelnek valakit egy
állandó fájdalommal járó állapot miatt – minél később végzik el rajta a
gerincstabilizációs műtétet vagy a protézisbeültetést –, annál nagyobb az esélye
annak, hogy kialakul nála a „krónikus fájdalom szindróma” (az operáció után is
fájdalmakat érez a beteg).

Adott esetben a társadalombiztosításnak sem kifizetődő, hogy nem kerülnek a
betegek időben a műtőasztalra, hiszen a műtét összegének a többszörösét kell
kifizetni táppénz, nem műtéti kezelések és gyógyszertámogatás formájában az
állandó fájdalomcsillapító „evés” miatt. És végül a műtét költségét is állni
kell, ami 1,5-2 millió forint. Ez az összeg soknak tűnik, pedig tudni kell, hogy
az OEP igen szűken finanszíroz, gyakorlatilag (nemzetközi összehasonlításban)
fapados ellátást kapnak a rászorulók.

A várólistákat végignézve látható, hogy az országban azért árnyaltabb a kép:
többnyire rövid idő alatt hozzá lehet jutni a várt beavatkozáshoz, de
kétségtelen tény, hogy néhol éveket is kell várni. Az egészségügyi kormányzat –
tűzoltásként – július, augusztus, szeptember hónapban kicsit több pénzt adott a
várólisták „rövidítésének” érdekében.

„Az országos várólisták akkor jelentek meg hazánkban, amikortól központilag
megszervezték a transzplantációk menetét” – mondta el lapunknak Rácz Jenő, a
Magyar Kórházszövetség elnökségének tagja, volt szakminiszter. A
transzplantációs listát és a költséges ellátások listájának szükségességét senki
sem kérdőjelezi meg szakmai körökben, az intézményi listákét viszont sokan
kétségbe vonják. Rácz Jenő tapasztalata szerint is ezek akkor ugrottak meg,
amikor bevezették a teljesítményvolumen-korlátot. Tehát akkor, amikor
maximalizálták azon ellátások számát, amelyek után fizet a központi kassza. És a
várólisták megszüntethetőek lennének, ha megszűnne a volumenkorlát.



Rácz Jenő

Erre azonban jelenleg hiába várnak az érintettek. Az egészségügyi tárca ezt a
következőkkel indokolta lapunknak: „A teljesítményvolumen-korlátra (tvk) a
jelenlegi rendszerben azért van szükség, hogy az ellátó intézményeket gazdaságos
működésre tudjuk szorítani. Az új rendszerben (a parlament előtt van a
finanszírozási reform tervezete – szerk.) azonban a pénztáraknak sokkal
rugalmasabb eszközök állnak majd rendelkezésre, ezért a tvk-rendszer
megszüntethetővé válik. Ennek időpontja a pénztárak valódi működéséhez köthető,
azaz 2009 elején várható.”

Rácz Jenő szerint az is baj a listákkal, hogy bennük összekeveredik az
előjegyzés és a tényleges várólista. Például egy pajzsmirigy kontrollra
visszahívott beteg a várólistán jelenik meg, pedig csak arról van szó, hogy
orvosilag nem indokolt az, hogy egy éven belül az intézményben megjelenjen.
Különösen a kisebb kórházakra elviselhetetlen teher hárul a megnövekedett
adminisztrációs kötelezettségek miatt, amelyeknek a költségeit a fenntartó nem
állja.

Gaál Péter, a SOTE Egészségügy Menedzserképző Központjának programvezetője
szerint úgy tűnik, mintha az egészségügyi kormányzat maga lőtt volna lyukakat az
egyébként nem olyan rosszul működő ellátórendszerbe. Ez többek között a
várólistákban és a teljesítményvolumen-korlát hatásaiban érhető tetten. Ez a
mesterségesen generált krízishelyzet arra lehet jó, hogy az emberek is
„messiásként nézzenek a megjelenő biztosítókra”, akik korábban nem voltak
elégedetlenek az egészségügy működésével. Gaál Péter úgy vélte: a várólisták
nyilvánosságra hozatalával nem lesz nagyobb kontroll a beteg kezében, hiszen ki
lehet mindig olyan orvosi indokot találni, amivel valaki előrébb léphet a
rendszerben.

„A világ legtöbb helyén léteznek várólisták. Sehol sem kapja meg minden beteg
azt a beavatkozást, amire szüksége lenne. Magyarországnak is mérlegelnie kell,
hogy egy-egy drága műtétből menynyit engedhet meg magának” – állítja Mihályi
Péter közgazdász, az egészségügyi reform egyik kidolgozója. Jelenleg különböző
szinteken döntenek arról, hogy kinek jár az adott ellátás. Például azt, hogy ki
kaphat új tüdőt, arról maga az egészségügyi miniszter dönthet. Daganatos betegek
esetén sokszor az orvosok mérlegelhetnek, hogy kinek jut a korlátozottan
rendelkezésre álló drága beavatkozásból, máskor meg a hivatalokban ülő
bürokraták dönthetnek egy-egy sors felett.



Mihályi Péter

A közgazdász azt is elmondta lapunknak, hogy várható további várólisták
kialakulása is. Például az emlődaganatok eltávolításának eredményességét
figyelve megállapították, hogy a szakmai rutin miatt ott végzik el jól ezeket a
beavatkozásokat, ahol évente legalább hetven műtét van. Így megszűnik annak a
lehetősége, hogy a „kisebb” helyeken is műtsenek, így máshol lehet, hogy sorban
állás lesz.

Kovácsy Zsombortól, az Egészségbiztosítási Felügyelet elnökétől megtudtuk, hogy
január elsejétől a várólisták elküldése a felügyeletnek általánosan kötelezővé
válik. Az elnök szerint a dolog érdemi hatása ezután fog majd kiderülni. Ekkor
lehet a betegeket, az intézményeket és a politika csinálóit szembesíteni a valós
helyzettel, de azonnali gyakorlati haszna is van a listák központi
„begyűjtésének”: 2008 januárjától mindenki megtudhatja, hogy az ő problémájával
mennyit kell várnia a különböző helyeken. Az EBF honlapjára ránézve, vagy az
ügyfélszolgálatot felhívva megtudhatja azt, hogy például egy térdprotézis
beültetésére hol kell a legkevesebbet várnia.



Kovácsy Zsombor

A többpénztáras rendszer bevezetésével a helyzet még bonyolódni fog, hiszen egy
adott területen működő pénztár is vezetni fogja a saját várólistáját. Ez alapján
(is) fogja szortírozni a betegeket a vele szerződésben álló kórházak között.
Gaál Péter szerint felesleges azt várnunk, hogy az üzleti szereplők
megjelenésével rövidebbek lesznek a listák. Hiszen egy olyan rendszerbe lépnek
azok, akik profitot szeretnének látni, ahol addig is nagyobb volt a betett
összegnél a kivenni kívánt pénz. A várólisták pedig arra biztosan jók, hogy
mederbe lehessen velük terelni a betegek szükségleteit, és vissza lehessen
szorítani velük egyes igényeket.

Miért vannak várólisták?

Az egészségügyi reform során döntöttek úgy, hogy az egészségügyi ellátásban
kialakult várólistákat nyilvánossá kell tenni. A betegek kódokat kaptak, és az
intézményeknek a honlapjukon nyilvánosságra kellett hozniuk a listát, melyen a
beavatkozás várható időpontját is fel kell tüntetniük. A minisztérium
tájékoztatása szerint a „várólisták nyilvánossá tételével a tárca két fontos
célt kívánt elérni. Egyfelől csökkenteni akarta a betegek kiszolgáltatottságát,
hiszen a nyilvános, szabályozott várólistarendszerben nem a beteg »hálájától«,
vagy az orvos jóindulatától függ az ellátás időpontja, hanem a listára kerülés
sorrendjétől. Másrészt eszközt akart adni az intézmények kezébe, hogy konkrét
adatok alapján tudják kontrollálni a valós ellátási igényeiket a rendelkezésükre
álló kapacitásokhoz képest”.

Szeptember végén kormányrendelet jelent meg arra vonatkozóan, hogy október
15-étől minden intézményi várólistát vezető egészségügyi szolgáltatónak havonta
tájékoztatni kell az Egészségbiztosítási Felügyeletet arról, hogy az intézményi
várólista alapján nyújtott ellátásokat mekkora időtartamon belül tudja
elvégezni. Az érintett intézmények 80 százaléka időben, 20 százaléka késve tett
eleget a kötelezettségnek. Az intézmények túlzottan hosszú várólista esetén
kötelezhetőek az erőforrás-átcsoportosításra. Egyes intézmények azzal védekeznek
a hosszú lista miatt, hogy tudnának több műtétet is elvégezni, de – a
meghatározott teljesítménykorlát miatt – nincs engedélyük erre.

Olvasson tovább: