Kereső toggle

Disznóvilág

A hallgatás ára: 15 milliárd forint

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem foglalták el állataikkal a Kossuth teret a sertéstartók, miután az
agrártárca megegyezett a gazdákkal egy 14-15 milliárdos támogatásban. A segítség
sokaknak már későn jön: az ágazat egyébként is meglévő problémáit tetéző
gabonaválság miatt sorra zárnak be a sertéstelepek.

„Az elmúlt évszázad legsúlyosabb válságát éli a magyar sertéstenyésztés” –
fogalmazott lapunknak a Sertéstenyésztők Országos Választmányának elnöke. A
„diagnózis” részleteit illetően Mészáros Illés elmondta, a több mint
kétszeresére emelkedett takarmányárak miatt a tartás önköltsége jelentősen
emelkedett, emiatt sokan kényszerülnek befejezni a tenyésztést – ez pedig
túlkínálatot, és a felvásárlási árak csökkenését okozza. „Jelenleg minimum 350
forint egy kiló sertéshús önköltsége, a felvásárlási ár pedig 250 forint körül
mozog, vagyis öngyilkosság etetni a disznót. Emiatt a telepek 10-15 százaléka
bezárt, és ugyanennyien leállították a szaporítást” – tette hozzá az elnök, aki
maga is kénytelen volt eladni mélykúti telepét, ahol ezentúl kacsát fognak
tenyészteni.

Mészáros Illés szerint nagy az elkeseredettség az ágazatban, ezért biztos benne,
hogy a termelők – ahogyan tervezték – a Parlament elé vonultak volna az
állataikkal, ha nem sikerült volna megegyezniük a Földművelésügyi és
Vidékfejlesztési Minisztériummal.

A megállapodás értelmében jövő év tavaszáig a sertéstartók 14-15 milliárd
forintot kapnak helyzetük javítására.

A forrás kétharmada a nemzeti költségvetésből jön, a fennmaradó részt pedig
várhatóan az uniós költségvetés finanszírozza – jelentette be az agrárminiszter.
Gráf József kiemelte: a sertéstenyésztők kárát teljes mértékben nem lehet
kiküszöbölni, mert az elsősorban a világpiaci tendenciák, ezen belül a hazánkat
is sújtó aszály miatt következett be. Ezért a minisztérium célja elsősorban a
túlélés biztosítása. Gráf szerint a tenyésztők költségeinek csökkentését az
állategészségügyi kiadások mérséklésével, valamint az állatitetem-megsemmisítési
költségek átvállalásával lehet megoldani. Emellett szükség van biztonsági
gabonatartalékra, továbbá egy ötéves futamidejű, kedvező kamatozású
hitelkonstrukciót is igénybe vehetnek a sertéstartók.

„A kormánynak el kell döntenie, hogy be akarja-e zárni a magyar vidéket vagy
nem. Ha nem, akkor komoly piacszabályozó lépésekre van szükség, hogy életben
maradjunk” – mondta Zsellér Pál, Bács-Kiskun egyik legnagyobb sertéstelepének, a
mintegy 8500 állatot tenyésztő kiskunhalasi Zsellér Kft.-nek vezetője. A
vállalkozó megjegyezte, ha nem történik változás, négy-öt hónap múlva fel kell
számolnia cégét. „Erre az évre 40 milliós veszteséggel kalkulálunk. Ezt is csak
a tavalyi nyereségünk, illetve egy korábban felvett uniós hitel felélésével
tudjuk átvészelni. Pedig nekünk voltak tartalékaink kukoricából” – magyarázta.


Zsellér Pál is úgy látja, hogy a gabonaárak (illetve az energiaárak) robbanása
okozott válságot az európai sertéságazatban (is), ugyanakkor szerinte a kormányt
is terheli felelősség. Hangsúlyozta: többek között központi gabonatartalékot
kellene képezni, valamint enyhíteni kellene a gazdák állategészségügyi és
tetemmegsemmisítési költségeit. „Utóbbiakat más uniós országokban nem a gazdák,
hanem az állam fizeti, miközben nálunk a telep ellenőrzését is előre ki kell
fizetnünk” – mondta. (Gráf József agrárminiszter egyébként éppen az említett
változtatásokat tűzte ki célul.)

„Itt mindenki rosszul jár, csak a kereskedő tehet zsebre extraprofitot. A
gabonával is manipulálnak, a multik pedig 90 napra fizetnek, miközben ők az
egyetlenek a rendszerben, akik az áru ellenértékét azonnal megkapják. A piaci
viszonyokat az államnak tisztességes mederbe kell terelnie, hogy ne raboljanak
ki bennünket” – sorolta a vállalkozó.

Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy vajon a gazdákat nem terheli-e felelősség,
hogy összefogás hiányában nem tudják érdekeiket érvényesíteni. (A
„sertésnagyhatalomnak” számító Dániában a termelői társulások feldolgozóüzemeket
és kereskedelmi hálózatokat birtokolnak.) Zsellér erre azt mondja, hogy a jól
működő szövetkezeteket a rendszerváltás idején privatizálták, a mostani
integrációkat pedig nem a gazdák, hanem a pénzemberek szervezik – felülről.

„Volt itt már minden, fagykár, árvíz, aszály, Rákosi idején meg muszáj” –
panaszkodott lapunknak egy csaknem 200 mangalicát nevelő Békés megyei családi
gazdaság vezetője, Szolár György. Szerinte a magyar sertéstartás gazdaságtalanná
válása uniós érdek, mert a brüsszeli verdikt szerint a dán tenyésztőknek nem
lehet konkurenciája.

„Nálunk szándékos szelekció zajlik a minisztérium asszisztálásával. Hiába adnak
pénzügyi injekciót, a gondokat ezzel már nem lehet orvosolni. A disznóhús ára
szinte mindenütt alacsonyabb Európában, mint itthon, mivel az uniós támogatások
terén a kormány magára hagyta a sertéstartókat. Márpedig a piacon támogatási
verseny folyik, nem pedig minőségi verseny” – magyarázza a gazda, aki az utóbbi
időben a jobban támogatott őshonos mangalicával kísérletezik, ám a takarmányárak
miatt már ez sem éri meg.

A gazda „feketevágással” igyekszik enyhíteni gondjain – persze a szabályokat
betartva, csak házi mennyiségben vág. „Mondta is öregapám, na fiam, úgy élünk,
mint Rákosi idejében.” A háztáji vágás azonban csak a szinten tartáshoz elég, a
bevételt rögtön feleszi a szapora állomány.

Olvasson tovább: