Kereső toggle

Gyümölcskeresés

Ellentmondásos a Városmisszió katolikus visszhangja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Belterjes katolikus happening? Nevetséges jámborkodás? Értékeink
megfogalmazása, újra felfedezése és felmutatása a nyilvánosság számára? A
megújulás lehetősége a keresztényeknek is? Falra hányt borsó egy közömbös
világban? – teszi fel kérdéseit az egyik katolikus internetes portál arra
keresve a választ, hogy a múlt héten befejeződött egyhetes Városmissziónak vajon
vannak-e kézzelfogható eredményei.



Protestáns előadás a Városmisszión

Fotó: Németh Tamás

Az összkép még a katolikus egyházon belül is vegyesnek mondható. Az egyik
aktivista szerint például „a katolikusok csináltak maguknak egy szuper jó,
egyhetes happeninget. Furcsamód úgy sikeredett, hogy mások ebből nem nagyon
részesültek”. Magyarázatul azt állítja, hogy a „tényleg jó programok falak
mögött zajlottak, ahol az összes jó helyet mi – katolikusok – foglaltuk el”.
Hittestvére a vitafórumon nem ért vele egyet, szerinte nincs miért pironkodni,
hiszen az események egyik célpontja maguk a katolikus hívők voltak. „Keccsölünk
és robotolunk a templom körül. Ásunk, meszelünk, gyereket hittanra küldjük,
előadást szervezünk, azon részt veszünk, képviselőtestületben pénzek és
beruházások felett döntünk, a híveket megmozdítani próbáljuk, saját, valamint
családjaink, rokonaink és üzletfeleink Végső Célját segítjük” – írja a belső
kritika leszerelésére.

Inkább a pozitivista szárnyat erősíti egyházában Jákfalvi Dragán Edit, aki az
információs szolgálat vezetőjeként tevékenykedett egész héten át a Szent
István-bazilika terén felállított sátorban. Igaz, ő is elsősorban szervezési
szempontból meri sikeresnek nevezni a rendezvénysorozatot, melynek
előkészületeiben másfél éve főállású munkatársként vett részt. „Az a 600
külföldi, aki kifejezetten a misszióra érkezett, azt kapta, amit várt, és
elégedetten ment haza” – állítja a főmunkatárs, és ő is úgy vélekedik, hogy
főleg maguk miatt érte meg a fáradtságot, hiszen mint mondja: „végre világossá
vált, hogy össze tudunk fogni”. Megítélése szerint, ami Budapesten történt, sok
későbbi országos megmozdulás főpróbája is lehet egyben, de arra még nem gondolt,
hogy ezt az energiát mondjuk egy esetleges előrehozott vagy a 2010-es választás
szolgálatába állítsák. Kollégáival már attól is boldogok lennének, ha évente
újrázhatnának Budapest utcáin.

„Ilyen típusú akcióban egyelőre nem tervezzük a részvételüket, de a missziós
tevékenységet valahogy továbbvisszük Magyarországon, talán évente egy művészeti
hét vagy evangélizációs kampány formájában” – mondta el a Heteknek Blanckenstein
Miklós pasztorális helynök, a Városmisszió egyházi felelőse, hozzátéve, hogy
Erdő Péter bíboros már át is adta Varsó megbízottjának a missziós keresztet, így
most rajtuk kívül Barcelona, Dublin és Zágráb készül hasonló nagyszabású
projektre. Felhívta a figyelmet ugyanakkor, hogy a magyarországi megyék püspökei
„Miskolctól Sopronig” megfigyelőket küldtek a fővárosi eseményekre, és ő maga is
már öt egyházmegye papságának meghívását fogadta el egy előadásra a
tapasztalatok megosztásáról. „Bízom benne tehát, hogy lesz folytatása az elmúlt
hét történéseinek városi evangelizációk címszó alatt” – tette hozzá a helynök.
Addig is az ősz folyamán több egyházmegyei fórumon értékelik az eredményeket,
melyekből belső, egyházi használatra szánt tanulmány születik majd.

Tény, hogy a katolikus egyház ki tudta mozdítani saját hívei egy részét arról a
holtpontról, melyen eddig többnyire karácsonykor vagy húsvétkor tudtak csak
túllendülni. Egyikük így ír erről internetes levelezőpartnerének: „A
Városmisszió nem (csak) az utca népének szól, hanem neked (és nekem, nekünk
„belterjes” katolikusoknak). Hatásait elsősorban magadon (rajtam stb.) mérheted.
Például: mikor érezted korábban magadénak a missziót? Mikor fuvaroztál a
Városmisszió előtt papokat? Mikor mentél (megyünk) fáklyás misére a
Gellérthegyre? Vagy mikor telt meg egy reggeli 8 órás mise alatt a templom a
Krisztinában?”

Erről vallott lapunknak a Blaha Lujza téren zajló Városmisszió felelőse is, aki
több ezerre teszi a megmozdított aktivisták számát. Becslése szerint
plébániánként legalább 250 emberrel kell számolni, plusz a csatlakozó
kisegyházak. Ami utóbbiakat illeti, ők az Orbán-kormány idején, állami
bábáskodás mellett életre hívott „Felvonulás Jézusért” és „Ez az a nap”
elnevezésű kisegyházi ökumenizmus jól ismert képviselő voltak. Céljuk akkor a
vallási sokszínűség bemutatása és a különböző felekezetek összefogása volt a
baptistáktól fogva a szabadkeresztényekig, most viszont erről szó sem lehetett
azok után, hogy Erdő Péter bíboros úr világossá tette: a Városmisszió kizárólag
a katolikus egyházé. Nem is sikerült teljesre az egység, mert míg az egyik
téren, félreérthetetlenül a Városmisszió részeként álldogáló pünkösdi csoport
bálványimádóknak titulálta a katolikusokat, addig pár metrómegállóval odébb az
illetékes plébánia munkatársai probléma nélkül szektázták le valamennyi
kisegyházat.



Tanúságtevés a Nyugati téren

Fotó: Somorjai László

Blanckenstein Miklós szerint nem árultak zsákbamacskát, amikor jelezték az
egyéb felekezeteknek, hogy bármilyen párhuzamos rendezvény szóba jöhet a
Városmisszió hete alatt, de mindaz nem az ökumenizmus zászlaja alatt zajlik. Az
pedig, hogy a támogatókként feltüntetett felekezetközi „Ez az a nap!” aktivistái
is jól érzékelhetően letették a garast a színpadi eseményeknél, elsősorban
véletlen egybeesés szerinte, és mivel az általuk felkért zenekarokkal „nem a
felekezetiségre, hanem a tanúságtételre” tették a hangsúlyt, nagyban
hozzájárultak a katolikus evangelizációs hét sikeréhez. „A bíboros úr nem őket,
hanem a karizmatikus jellegű katolikus Em-mánnuel közösséget kérte fel, hogy
úgymond laikusként, az egyházmegyei emberekkel együttműködve tegyék a dolgukat”
– mondta el a helynök.

Hogy az egy héten át tartó esemény-kavalkádból objektíve mit profitált a
főváros, arra Blanckenstein a több ezer budapesti katolikus aktivista és az
általuk megszólított fővárosiak lelki gazdagodását emelte ki. Ám bizakodásával
sokan nem értenek egyet még saját egyházában sem. A történtek utóéletét
értelmezni próbáló katolikus vitafórumokon a fiatalabb generáció egyik
képviselője a következőket írja: „Milyen hatást várhatunk egy olyan városban,
egy olyan országban, ahol a többség újra és újra megválaszt maga fölé egy olyan
kormányt, amelyik sanyargatja és teljesen hülyének nézi? Tudomásul kell vennünk,
hogy óriási tömegben élnek körülöttünk emberek, akik egyszerűen már képtelenek
értelmesen és etikusan dönteni, cselekedni. El tudjuk képzelni, hogy bármilyen
hatással lehet ilyenekre egy keresztény fiatalok által bemutatott utcai musical?
Rohannak haza, hogy ne késsék le a tévében a szappanoperáikat és a »tahóság-show«-ikat!”

Fura pünkösdi testvériség

Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség (EPK) elnöke a kilencvenes évek végén
támogatta a Hit Gyülekezete széjjelverésén fáradozó csoportot – állítja egy most
megjelent interjúban az egyik hangadó. Az Élő Víz című pünkösdi lapban Görbicz
Tamás megköszöni a pünkösdi testvérek által nyújtott segítséget. A negyedik
legnagyobb magyarországi egyház, a Hit Gyülekezete ellen a csoport ügyködése
nyomán parlamenti, rendőrségi, ügyészségi és adóhatósági vizsgálatok indultak.

A vizsgálatok 2001. elejére kivétel nélkül lezárultak, a vádpontok egyike sem
bizonyult megalapozottnak. A pünkösdi lapban 2007. szeptemberében megjelent
interjúból egyértelműen kiderül, hogy a pünkösdi egyház vezetői aktívan
támogatták a Hit Gyülekezete életének ellehetlenítését célzó akciósorozatot.
„Fábián Attila (az EPK tavaly elhunyt elnöke – a szerk.) felkarolt bennünket
mint gyülekezetet is, és nagyon sokat segített olyan dolgokban, amihez nem
értünk, például az állammal való kapcsolattartásban. Sokat lobbizott, és abból a
tekintélyből és kapcsolatból, amit ő mint pünkösdi vezető kiépített, mi is
nagyon sokat profitáltunk. (?!)” – nyilatkozta Görbicz.

Ez lenne a testvériség magyar módra?

Olvasson tovább: