Kereső toggle

Megabuli

Leáldozóban a parádé

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Augusztus utolsó hétvégéjén elmarad a Budapest Parádé ingyenes
techno-cirkusza. Jóllehet a Sziget Kulturális Iroda anyagi okokra és
szponzorhiányra hivatkozva jelentette be idén a rendezvény megszűnését, ezzel
szemben a valóság az, hogy hét év lakossági panaszáradat után az önkormányzat
nem adta meg az engedélyt arra, hogy a Világörökség részét képező Andrássy utat
ismét „szabadtéri illemhellyé és szemétdombbá alakítsák” a felvonulók.
Ugyanakkor a szervezőiroda a fizetős afterpartykat továbbra is megrendezi a
Népstadionnál, ahol idén DJ-világsztárok mega-bulija várja az elektronikus zene
kedvelőit – ha hajlandók pénzt is adni érte.

Úgy tűnik, nemcsak nálunk telt be a pohár: közel húsz év türelem után a
Techno Parádé szülővárosa, Berlin önkormányzata sem adta meg az engedélyt a
„Szeretet mindenütt” mottójú Love Parade megrendezésére. Németországban ezentúl
más-más városba kényszerül majd az esemény. A nemzetközi szintű „fékbehúzás”
azért sem lehet véletlen, mert a rendezvénnyel együttjáró köztéri állapotok
mindenhol ijesztővé váltak.

A Love Parade-nak idén már halálos áldozata is van: a két hete 800 ezer
résztvevővel lezajlott zürichi parádén késelés áldozata lett egy tizennyolc éves
fiatalember. A tömeges összezördülésekben mellkason szúrták a fiút, és mellette
többen is megsérültek. „Összesen huszonöt alkalommal kellett közbelépnie a
rendőrségnek, de a tapasztalatok alapján ez még viszonylag békés parádénak
számított” – nyilatkozta az egyik szervező a svájci SDA hírügynökség szerint.

A Budapest Parádé azért marad el, mert a kerület képviselőtestülete tavaly
novemberben új rendeletet hozott. A határozat szerint ezentúl csak a helyi
önkormányzat engedélyével lehet nagy rendezvényt tartani, és ezt a hivatal nem
adta meg – szemben a Fővárosi Önkormányzattal, amely éveken át még a helyszínt
is ingyenesen biztosította. A félmillió résztvevőt – és legalább ennyi ellenzőt
– vonzó Budapest Parádé szervezője, a Sziget Kulturális Iroda viszont megtartja
a fizetős afterpartyt, a Parádé Bónuszt, amely az egyik legnagyobb hazai
elektronikus zenei rendezvény: tavaly 25 ezer fő vett részt rajta. Szombaton
reggelig tartó, több helyszínes technopartyt rendeznek a Népstadionnál. A
szervezők vélhetően nem járnak rosszul anyagilag, hiszen ma Magyarországon a
legkifizetődőbb szórakoztatási forma a technodisco üzemeltetése. „Ehhez
semmilyen állami támogatás nem kell, a legutolsó faluban is könynyen és
nyereséggel üzemeltethető vállalkozás, amely tömegével vonzza a fiatalokat.
Állami dotáció inkább az élő koncertekhez, az igényesebb műfajokhoz – jazz,
etnozene – szükséges, mert azok nem térülnek meg sehol” – állították
egybehangzóan lapunk által megkérdezett vidéki és fővárosi művelődési házak
programszervezői.

Élj a mának!

Bea tizennégy éves kora óta vallja magát technósnak. „A szüleim elváltak, a
család és a suli nem nagyon kötött le. Mindig úgy éreztem, lemaradok valamiről,
ha csak otthon ülök. Tartozni akartam valahova, ahol nem kell gondolkodni. Mi
nem akarunk felnőni – vallja Bea – sőt, inkább ki akarunk lépni a megszokott
mindennapjainkból. Itt számomra megszűnik minden, egy időn kívüli világba ragad
a zene. Itt mindenki úgy táncol, ahogy – szoktuk mondani – a próféta (a DJ)
mixel. Imádjuk őt, ahogy a fénykatedrálisából extázisba visz bennünket!”

A techno egy életforma, sajátos gondolkodásmóddal és életvitellel. Egyetlen
jelszava: Élj a mának! A technósok Bea elmondása alapján nagy hangsúlyt
helyeznek az aktuális divatra, a márkakultuszra. A test kiemelt szerepet kap:
alapkövetelmény a szoláriumos barna bőr, a haj festése, zselézése, a test teljes
szőrtelenítése – fiúknál is. A csípőszoknya, csípőnadrág, top, izompóló láttatni
engedi a tetoválásokat, testékszereket. Alapkövetelmény a kihívó, extrém külső,
rengeteget költenek ruhákra, cigikre, italra, drogokra, autókra, ami nagyon
sokba kerül, ezért egyesek veszélyes pénzszerzési lehetőségekhez is folyamodnak:
dí-lerként vagy prostituáltként egészítik ki jövedelmüket. „Anyukám egyedül
nevel, és a fizetése sem sok. Én még tanulok, de szerencsére eddig mindig
adódtak »jó üzleti kapcsolataim«. Ez egy ördögi kör, amiből szinte lehetetlen
kijutni. Sokan túl akarják egymást licitálni az anyagiak terén, és ez felőrli az
energiánkat” – ismeri el a lány, nem kevés önkritikával.

A gépinek, személytelennek tartott techno eredetileg rétegzene volt, ami mára
tömegműfajjá lett. Magyarországon elsőként a fővárosban és a Balaton-parton
hódított, majd a vidéki nagyvárosok elkülönített szórakozóhelyein is megjelentek
a zenei mixmisterek. A DJ feladata olyan ügyesen összekeverni az ütemszámot,
hogy az egyetlen zeneként szólaljon meg, folyamatos, zökkenőmenetes ritmust
biztosítva a többnyire ajzószerek hatása alatt lévő táncolóknak – a technozenét
speeddel vagy extasyval ötvözve érhető el ugyanis a kellő transzhatás, az
önkívület. Ma már nem ritkák a 12-24-36 órás partik sem.

Lényeg az anyag

„Téves felfogás, hogy a drog csak kiegészítője lenne a diszkó- és parti-
»kultúrának«: a középpontban a drog áll, a zene és a szórakozás csak a
»körítés«. A lényeg az anyag” – mondta el kérdésünkre egy neve elhallgatását
kérő volt partiszervező. A droghasználat kultuszának fellegváraiban – akár a
diszkókat, akár a partikat nézzük – a király a DJ. Valóságos hatalommal és
tekintéllyel, sokszor maga is droghatás alatt irányítja a tömeget, mely a
kikevert zenére hullámzik, mozog – kollektív magányban. Akár egy
marionettelőadás.

Míg a résztvevőknek a középpont a drog, addig a szervezőknek a pénz. A tömegek
irányításában résztvevő másik személy, a háttérben szürke eminenciásként dolgozó
partiszervező.

A kisebb dicsőségnek viszont nagyobb bevétel az ára, pénzt ő kap többet.
Alkalmanként akár 3–4-szeresét is annak, amit a DJ, pedig az sem kevés, a
sztároké a milliós nagyságrendet is elérheti. Az eladhatóságért mindent
megtesznek, bármi áron: ezért csinálnak a DJ-ből istent, akit a tömeg bárhova
követ. Fellépéseit mítosz övezi, hazug vezérelvre építve, miszerint „Kimaradsz
az életből, ha nem jössz el!” A DJ-k némelyike nyílt kábítószer-fogyasztó.

A rendszer harmadik fontos szereplője és bevételi forrása a díler. Informátorunk
szerint nevetséges állítás a diszkók drogmentessége, mivel mindenki tudja, hogy
komolyabb partik esetén „meghívásos alapon” érkeznek a beszállítók, azaz
járulékfizetés zajlik. Zsugoribb, ámde több kapacitással rendelkező szervezők
maguk is elláthatják eme feladatot, így a bevétel tovább fokozható. Persze sok
fiatal még érkezés előtt beszerzi vagy elfogyasztja a szórakozáshoz szükséges
szereket. Nyitott kérdés, hogy vajon miért nem tűnik fel a rendvédelmi vagy
biztonsági szerveknek, hogy akár több ezer fiatal drogmámorban vonaglik, drog
nélkül elviselhetetlen és élvezhetetlen zenére?

A profitnövelés különféle módjai (DJ-guruk, drogok stb.) szinte minden zenei
irányzatra jellemzők, melyet diszkókban és partikon kevernek. Legyen az Goa vagy
techno vagy Drumm&Bass vagy rave vagy akármi más. Egyre inkább egységesül is a „diszkópiac”,
a bevétel maximalizálása mindennél előrébbvaló szempont.

A piacvezetők az új szereplők megjelenését nem nézik jó szemmel, a már
felosztott területekre alulról betörni szinte lehetetlen. Ha mégis sikerül, az
„öröm” nem tart soká, hamar megérkeznek az érdeklődők, akik többnyire határozott
elképzelésekkel rendelkeznek a világ újrafelosztásáról. Az ellentmondást nehezen
viselik, ami egyébként sem tesz jót az egészségnek.

Transz és szex

Az elektronikus tánczene, a house a nyolcvanas évek közepétől hódított
Chicago klubjaiban, először a Warehouse-ban, amelyről nevét is kapta. Első
producerei a diszkózene négy-negyedét egyszerűsítették tovább. A percenként
120-at verő elektronikus dobok, az előre gyártott basszus és a szintetizátorok
új zenei kultúrát teremtettek. Az évtized végére ebből vált ki a techno, ami nem
más, mint az érzelmi elemeitől megfosztott house-zene. Az új stílusirányzatot –
amely tömeges népszerűségre végül Európában tett szert – követői így
jellemezték: „Transzban, lelki síkon átélt csoportos szex. A DJ a résztvevők
számára a digitális sámán, aki ott lebeg a falra és a képernyőre vetített
villanások, hindu istenségek és űrlények képei, a komputerrel vezérelt
káprázatok felett.”

Olvasson tovább: