Kereső toggle

Károly herceg Erdélybe költözhet

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az eredeti szász falu, Szászfehéregyháza érintetlen határában vett magának
házat a brit trónörökös. Az épületet az erdélyi faluörökség fennmaradását segítő
brit alapítvány, a Mihai Eminescu Trust segítségével választotta ki, amelynek
Károly herceg a királyi főpatrónusa. A helybéliek a walesi herceget is látták
megfordulni a faluban, de a ház átalakításán hónapok óta dolgoznak a mesterek. A
ház még az 1800-as évek elején épült, és most komfortosítják, sőt kényelmi
berendezésekkel igyekeznek 21. századi igényszintre emelni. A kontraszt óriási,
hiszen a faluban ma is kézzel vetnek és aratnak, és a termést szekérrel hordják
be.

Segesvár fellegvára uralja a környék panorámáját. A város szervesen
illeszkedik a turisták által rendszeresen választott erdélyi útvonalba, mivel a
város történetét átszövik az olyan legendák, mint a jól ismert Drakula-mítosz. A
nemzetközi turizmus kedvelt célpontja a szászok építette vár és annak óratornya,
míg a magyar csoportok leginkább a közeli Fehéregyházát keresik fel, hiszen a
legendák szerint Petőfi Sándor a falu feletti csatában halt meg vagy tűnt el. A
Brassó felé vivő úton még külön tábla jelzi a települést – amely mára már
Segesvár külvárosának számít – hiszen a falu ma is Erdély nevezetességei közzé
tartozik. Legfőbb látványossága a messze földön híres erődtemplom, no meg
legújabban a brit trónörökös által megvásárolt ház.

A négyszáz lakosú falucska főutcáján hamar útba igazítanak, melyik portát vette
meg a walesi herceg. A ház kívülről takaros, már látszik a mesterek hozzáértése,
akik eredeti állapotában igyekeznek helyreállítani az épületet. „Az érintetlen
környezet fogta meg a trónörököst, amikor tavaly hozzánk látogatott, és
decemberben már meg is vette a házat” – mondja Elena Mihailescu, akivel a ház
előtt beszélgetünk. „A nyugalom, az elszigeteltség, a lassú élet, talán ez
hatott a királyi örökösre” – találgatja az asszony az okokat. Ő személy szerint
örül az új lakónak, bár nem hiszi, hogy összefutna vele a boltban. Azonban az
alapítvány az épületre már korábban is sokat költött, aprólékos munkával, a
helyi hagyományok messzemenő figyelembevételével felújította. Károly herceg
azonban a vásárlás óta olyan pluszmunkákat is elvégeztetett a házon, amelyek
aligha illenek bele az eredeti környezetbe. Elena szerint az épületet
újrafestették, modern fürdőszoba-berendezésekkel is ellátták. Az alapítvány
helyi képviselői azonban ezt nem nézik jó szemmel, mert azt szeretnék, ha a falu
hű maradna hagyományaihoz, és nem válna olyan giccsé, mint más helyek Erdélyben.

A beszélgetésbe bekapcsolódik az egyik igen jól informált utcabeli: „A herceg
nemrég utazott el, pár napot a faluban töltött, sőt jön is újra a napokban, mert
annyira megszerette a környéket.” A szomszéd szerint a trónörökös még egy házat
kinézett, azt is megveszi majd, amivel csak nő a falu értéke, mert a turizmus jó
a falunak, jó a környéknek. „Lehet, hogy Károly is a turizmusba fog majd a
faluban – mondja nevetve Elena –, hátha a maga ura akar lenni.” Végül derűsen
búcsúzik: „Főznöm kell az uramnak, jön haza a szénával a mezőről, a turizmus
gondja legyen a hercegé.”

A Mihai Eminescu Trust alapítvány, amelynek Károly a fővédnöke, kifejezetten az
erdélyi falvak és közösségek megőrzésére és felélesztésére alakult brit
jótékonysági szervezet, amely annak idején kampányt folytatott Nyugat-Európában
a Ceausescu-érában tervezett erdélyi falurombolás megakadályozására, majd a
helyi értékek védelmét tűzte zászlajára.

Olvasson tovább: