Kereső toggle

Magyar trapper

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem túl jó szezont tudnak maguk mögött az egyetlen legális hazai
prémvadász-társadalom tagjai. Ők azok, akiket vidéken a nép egyszerűen csak
„hörcsögösök” néven emleget.

A szakma nagy múlttal rendelkezik, de jelenleg éppen leszálló ágban van, mert a
hörcsögöknél nincs gradáció. A szakszó arra a helyzetre vonatkozik, mikor a
hörcsögtársadalom töméntelen mennyiségben vállal utódot. Talán a megszorítások,
talán a klímaváltozás miatt, vagy csak egyszerűen divatba jött a szingli
létforma, de mostanság nem sokasodnak.



A téli álom után még óvatlanok a „komák”

Pitymallik, mikor a vadászok ébredeznek bérelt tanyájukon. Karcsi kávéja
mindenkibe erőt önt, hamar úton vagyunk a lucernás felé, ahol előző nap a
csapdákat kiraktuk. Fából és némi drótból állnak a szerkezetek, olyan százötven
forintba van darabjuk, mégis féltve őrizték sokszor egész éjszaka a brigád
tagjai, mert a hősi időkben volt olyan társaság, aki a csapdalopásra
specializálódott. „Ma már nem kell félteni a csapdát, nem annyira jövedelmező
mesterség a hörcsögvadászat, csak a vérünk visz bennünket bele, meg az emlékek”
– meséli a hörcsögös. Nagyokat szuszogva baktatunk a hűvös hajnalon, mire a
hörcsögvárakat bejárjuk, hiába. Alig van fogás, vége a szezonnak, a hörcsög nem
jár már. A rágcsáló ugyanis vándorol, és nagy távolságokra költözik, mindig oda,
ahol sok a termény, kukoricából, árpából, búzából. A telet átalussza, és kora
tavasszal kezd szaporodni, előbújni, ilyenkor felhagy az óvatossággal, és elég
bolond ahhoz, hogy bedugja a fejét a csapdába.

Majd jön a történelem- és hörcsögtársadalom-ismeret óra, merthogy érdekes módon
a csúcs, a hörcsöggradáció, az arany élet a rendszerváltozás idején volt. A
téeszek felbomlottak Torgyán doktor dühöngő szavára, létrejöttek a
nadrágszíjparcellák a nagyüzemi művelés helyett, és a hörcsögök, kihasználva a
politika viharát, szép csendben és gyorsan szaporodtak, mert ahhoz aztán értenek
– magyarázza fővadászunk. A sok hirtelen lett kisgazda vagy nem irtotta, vagy
észre sem vette a rendszer igazi ellenségét, a nagy pofájú hörcsögöt. A hirtelen
jött szabadságot persze a hörcsögtársadalom kihasználta, demográfiai csúcsokat
és hihetetlen mértékű kárt okozva a mezőgazdaságnak. Hiába irtották ki ugyanis
az egyik parcellán őket, a másikon a szaktudás hiányában vagy éppen a
biotermesztés ideológiája miatt vígan szaporodtak.

A tavasszal született hörcsög kislányok nyárra már eladósorba kerülnek, és őszre
már a csemetéiket tanítják lopni és pofazacskót tágítani. Egy hörcsög akár egy
mázsa terményt is letárol az ínséges télre várának mélyében. A kifejlett
példányok egy szezonban négyszer, sőt ötször is fialnak, ha nyugton hagyják
őket.

Hosszú évek kellettek, hogy a büszke új birtokosok rájöjjenek a kukoricasorokat
bomlasztó láthatatlan ellenség jelenlétére, és újabb évek, mire a csapdázással
dolgozó hörcsögirtókat újra hadrendbe állították. A vegyszerek hatékonyak, de
roppant drágák, mi pedig a hörcsög koma bőréért megyünk szinte ingyen – vallják
a hörcsögirtók.



Hörcsögbőrök szárítása a plébánia padlásán

Fotók: Somorjai László

A kilencvenes évek derekán szinte bandaháború dúlt a hörcsögösök között a
területekért. Volt olyan, akinek nyolcvan-száz embere dolgozott nagyüzemben. A
falusi portákon nyúzták a komákat, majd a bőröket nagy padlásokon szárították. A
rendszerváltás jó hatással volt a bőrüzletre is, addig csak a szocialista piac
vette fel az árut, de mikor megnyíltak a határok, a szűcsök már a német, később
pedig a török piacra dolgoztak. A bundákat osztályozva összevarrták és
méregdrága kabátbélésként dolgozták be a nagy divatcégek. Az élelmesebbek
milliókat szedtek így össze, de a vadászok meg a nyúzók is vastagon kertestek.
Ma egy jó bőr kétszáz forintot taksál a szűcsöknél, a kicsi vagy sebzett bunda
pedig a felét éri. Az üzemanyag drágul, pedig ebben a szakmában menni kell,
vonulni a hörcsögökkel, ezért manapság éppen hogy csak nyereséges a szakma,
meggazdagodni nem igen lehet belőle. Karcsi szerint a „komák” minden része
hasznosul, mert a gazdák zsákszámra etették és etetik disznóikat a nyers
hörcsöghússal, aztán pedig ez a kereskedelembe kerülve jóltartja a fogyasztókat.


Mint minden birodalomban, itt is eljött a hanyatlás ideje, a hörcsögök egyszer
csak fogyni kezdtek, majd szinte eltűntek. A legenda azonban él: nemsokára újra
felvirrad a nagy vadászat ideje, és a hörcsögnép ismét nagy lesz. A legendának
valóságalapja is van, hiszen a rágcsálók úgy tíz-tizenöt évente menthetetlenül
elszaporodnak, azaz: szorgos népük győzni fog.

Olvasson tovább: