Kereső toggle

A nagy berepülés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Húsz éve ezekben a napokban mindenki azt kérdezte, hogyan volt képes egy 19
éves nyugatnémet kölyök egy kisgéppel eljutni Moszkvába, a Vörös térre, a
kommunizmus szívéig. Mathias Rust repülését lelkes publicisták Lindberghéhez
hasonlították. Rust úgy tervezte, döbbenetes tettére nem lehet más válasz, mint
hogy a nagyhatalmak felhagynak a hidegháborúval.

Az alig száz repült órával, de végtelen idealizmussal rendelkező fiatalember
komolyan készült. Egy izlandi túrán próbálta ki saját magát és a Hamburgban
bérelt repülőgépet. Cessna 172-sel Rejkjavikig repülni – ehhez valóban kell
bátorság és felkészültség. 1987. május 28-án a Helsinki-Malmi reptéren csurig
töltette a tartályokat, Stockholm felé jelentette a felszállást, de délkeletnek
fordult, kikapcsolta a rádiót, lenyomta a gépet a víz fölé, és eltűnt a finn
radarernyőkről. Meg is indult a kutatás utána. Míg a finn határőrség hajói a
tengeren keresték – később százezer dollárnyi mentési költséget vertek rá – Rust
átlépte az Észt SZSZK partvonalát, és Moszkvának vette az irányt.

Repülésére úgy emlékeznek, hogy becsapta a szovjet légvédelmet, ahogy egy
amerikai tiszt mondta, „Cessnája lopakodó kellett hogy legyen”. Valójában nem
lopakodott, hanem tudatosan repült ezer-kétezer méter magasan: ha a szovjet
légvédelem észleli, hogy nem a fakoronák szintjén rejtőzködik, átlátják
jószándékát, és nem lövik le.

A szovjet légvédelem hamar észlelte is: a barát-ellenség felismerő rendszer nem
tudta azonosítani, a 8255-ös célpontként került a radarernyőkre. Három
rakétaegység is befogta, de az indítási parancs elmaradt. Néhány évvel azután,
hogy a szovjet gépek Kamcsatkánál lelőttek egy elnavigált koreai Jumbót, a
parancsnokok nem merték lelövetni a gépecskét, amit azonosítani se tudtak, de
nyilvánvaló volt, hogy nincs komoly harcértéke.

Egy órával azután, hogy belépett a szovjet légtérbe, vadászgépek fogták be –
visszaemlékezéseiben mindig egyről beszél, pedig kettő volt, nyilván annyira
megijedt, hogy a másikat nem is látta. De a vadászoknak sem engedélyezték a
lelövését. Az egyik pilóta azt jelentette, hogy a behatoló egy Jak 12-es szovjet
futárgépre emlékezteti. Nyilván messziről képes volt azonosítani minden
bombázót, vadászt és felderítőt, de nem ismerte a legnagyobb számban gyártott
könnyű túragépet. Egy szuperszonikus vadászpilótának amúgy sem könnyű ilyenkor,
minimális sebességgel laffog a behatoló közelében, épp elég, hogy az ő gépe ne
essen át, nemhogy olyan apróságokkal foglalkozzon, mint hogy annak a Jak
12-esnek nincs csillagmotorja.

Rust repült tovább, a vöröscsillagos gépek visszatértek bázisukra, a földi
parancsnokok továbbra sem tudták értelmezni a helyzetet. Voltak, akik egyszerűen
nem akarták elhinni, hogy egy nyugati sportgép ilyen őrültségre vetemedik, és
nyíltan ezer méter fölött repül – Rust naiv taktikája tehát bevált. A tisztek
inkább magukkal is elhitették, hogy eltévedt szovjet sportrepülőről lehet szó:
vagy rossz a rádiója, vagy annyira tapasztalatlan, zavarodott, hogy nem tudja,
melyik körzetnek hol kell bejelentkeznie, melyik frekvencián. Nem messze
Moszkvától előző nap repülőbaleset történt, több, ugyancsak lassú légcsavaros
kereste a szerencsétlenség nyomait, itt kutató-mentő repülőként értelmezték a
Cessna radarjelét. Az ifjú pilóta elképesztő szerencsesorozatának részeként a
moszkvai légtérellenőrző rendszert épp azokban az órákban kellett üzemzavar
miatt leállítani. Fél órára felfüggesztették Seremetyevó forgalmát is, így Rust
ütközésveszély nélkül baktatott át ezen a zsúfolt körzeten.

A belváros fölött döntötte el, hogy a Vörös téren száll le, nem a Kremlben, ahol
pedig azonnal találkozni akart Gorbacsovval, hogy megbeszélje vele a világbékét.
De látta, hogy a falakon belül még az ő Cessnájának sincs elég hely a
leszállásra, ha ott landol, a szemtanúk csak pillanatokra látják, a vállalkozás
propagandaértéke minimális lesz, a rettegett KGB pedig percek alatt eltünteti.



Mathias Rust 1987-ben

Akkor inkább a Vörös tér. Rust többször alacsonyan áthúzott felette, de a tér
tele volt turistákkal. Tehát a dél felől idevezető széles hídon tette le a
gépet, majd egyszerűen átgurult a székesegyház mellett a térre. Maga is
csodálkozott, hogy a hídon nincs akadály. Nos, később kiderült, hogy egy rendőr
a Cessna láttán provokáció helyett produkcióra gyanakodott, azt hitte, filmet
forgatnak, csak elfelejtették értesíteni, biztos, ami biztos, leállította a
forgalmat.

Leszállás után az ifjú pilóta egy órán át élvezhette a turisták és a helybéliek
rokonszenvét, a diákoknak angolul részletezte békeküldetését. Utána erre csak
hónapokkal később volt alkalma – első tárgyalásán. A per azonban nemcsak róla
szólt: azt akarták kiszedni belőle, volt-e bűntársa a radarosok vagy a moszkvai
rendőrök között. Négy év munkatáborra ítélték huliganizmus és a repülési
szabályok megsértése miatt. A Lefortovo börtönben töltött négyszázharminckét
napot, aztán hazaengedték.

Itt megint érintkezik a történet Lindberghével: mindketten nagyon rosszul
viselték a hőstett után a média zaklatásait, a tömegérdeklődést. Rust furcsa
bűnügyekbe keveredett: mint minden nyugatnémet fiatal, ő is kötelező közösségi
munkát teljesített egy kórházban, ahol késsel megsebesített egy nővért. Hogy
miért, arról azóta sem képes egyértelműen beszámolni, tagadja, hogy le akart
feküdni a nővel, aki ellenállt. Végül több időt töltött német börtönben, mint
Lefortovóban. 2001-ben pulóvert lopott egy áruházban, tízezer márkára büntették.
Volt üzletember is a Karib-tenger vidékén. Most Berlinben él, egy kereskedelmi
cég tulajdonosaként második feleségével. Néhány éve filozófiai mozgalmat
indított a boldogság elérésére az erőszakmentesség jegyében.

Moszkva arculatán és politikáján eleinte nem sokat változtatott akkor az ügy, de
a vizsgálat lezártával Gorbacsov lefejezte a szovjet légvédelmet. A kétezer
tiszt nem a berepüléskor elkövetett hibák miatt kellett hogy távozzon: Gorbacsov
a botrány kapcsán szabadult meg azoktól a katonáktól, akik akadályozták a
glasznoszty és a peresztrojka folyamatát. Tehát Rust repülése mégiscsak
hozzájárult a világbékéhez, hiszen Gorbacsov programja végül a Szovjetunió
meggyengüléséhez, a szocialista világrendszer széteséséhez vezetett.

És az is kiderült, hogy hiába a kétezerháromszáz elfogó vadász, a tízezer
radarállomás, a száz ballisztikus rakétaelhárító egység, a kilencezer
föld-levegő rakétaindító és a több százezer főnyi személyzet: ez a gigantikus
ármádia sem volt képes kezelni, mikor egy civil kisgép békés szándékokkal
berepült a határok mögé. Maga az iszonyatos katonai rendszer értelme vált
kérdésessé, Rust repülésének tehát a hidegháborút megkérdőjelező üzenete az
volt, hogy ekkora hadseregekre nem érdemes költeni. Évek múltán egyébként Rust
egy menetrend szerinti járattal ismét leszállt Moszkvában, de Gorbacsov ekkor
sem akart találkozni vele.

Olvasson tovább: