Kereső toggle

Sztálin zsidóakasztásra készült

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Sztálin élete utolsó heteiben arra készült, hogy a nagyvárosok főterein
végrehajtott nyilvános kivégzésekkel adja meg a jelzést a Szovjetunióban élő
zsidóság tömeges deportálásához – állította 2000-ben megjelent
visszaemlékezéseiben Nyikolaj Bulganyin egykori szovjet miniszterelnök az
1953-as antiszemita orvosperek történetét feldolgozó Jakov Etinger filozófusnak.
Az országos leszámolás nyitányát – az X-napot – titokban készítették elő, de a
pogrom kezdete előtt néhány nappal a diktátor váratlanul meghalt. 

1953 elején, amikor az ismert orvosperekkel kapcsolatosan a Szovjetunióban az
antiszemita kampány elérte a csúcsát, Sztálin előkészítette a zsidók
deportálását az ország európai részéből Szibériába és a Távol-Keletre.

Nyikolaj Bulganyin szerint a magas beosztású szovjet vezetőket kezelő orvosokkal
szembeni koncepciós eljárás 1953. március közepén kezdődött volna, és a tervek
szerint halálos ítéletekkel kellett volna lezárni a pereket. A professzorokat
Moszkva, Minszk, Kijev, Leningrád, Szverdlovszk és más nagyvárosok főterein
tervezték felakasztani. Sőt, még speciális listák is készültek arról, hogy kit
melyik városban akasszanak fel.

A perek után megkezdődött volna a zsidók tömeges deportálása az ország távoli
körzeteibe. Bulganyin 1953. február közepén utasítást kapott Sztálintól, hogy
Moszkvában és az ország más ipari központjaiban állítsanak össze a zsidók
kitelepítéséhez néhány száz vasúti szerelvényt. Megtervezték a szerelvényekkel
történő „baleseteket”, és azok „spontán” megtámadását is.

A deportáltak elhelyezésére erőltetett ütemben épültek a koncentrációstábor
rendszerű barakkok Szibériában és a Távol-Keleten. Ezzel egy időben országszerte
listákat állítottak össze a zsidó nemzetiségűekről, hogy senki ne maradhasson ki
a deportálásokból. Kétfajta lista volt: az első a „fajtiszta”, a másik a
félzsidó. A listák összeállításába bevonták a személyügyi osztályokat, a
házfelügyelőket, a rendőrség és az állambiztonság embereit. Sztálinnak
valahogyan indokolnia kellett a zsidók deportálását. E célból a Filozófiai
Kérdések című folyóirat főszerkesztője, a filozófiai tudományok doktora, D.
Csesznokov kapott megbízást a deportálás ideológiai megalapozására. 1953
februárjára elkészült a „mű”, amelyet Sztálin jóváhagyott. A Belügyminisztérium
egymillió példányban kinyomtatta, majd az Állambiztonsági Minisztériumban
raktározták azzal a titkos paranccsal, hogy azt az X-napon országosan kell
terjeszteni. Csesznokov a Miért kell kitelepíteni a zsidókat az ország ipari
körzeteiből? című „művében” úgymond „tudományosan” indokolta a párt és Sztálin
elvtárs által foganatosítandó deportálási rendszabályok igazságosságát és
történelmi elkerülhetetlenségét. Csesznokov bizonyította, hogy a zsidók
„természetükből eredően” mindig a nép és a szocializmus ellenségei voltak.
Sztálinra és harcostársai tapasztalatára hivatkozva állította, hogy a
húszas-harmincas években a kommunista párt fő ellenzéke zsidókból állt.

Andrej Szaharov akadémikus visszaemlékezéseiben leírta, hogyan jelent volna meg
a „népi pogrom” az újságokban: „Megtudtuk, hogy március elején szerelvényeket
készítettek elő a zsidók deportálásához. Különböző anyagokat nyomtattak ki ennek
igazolására, többek között a Pravda egy számát Az orosz nép megmenti a zsidókat
című vezércikkel.” Szaharov arról a számról ír, amely a deportálás megkezdésekor
jelent volna meg annak igazolására, hogy a deportálás célja a zsidók megmentése
„az orosz emberek igazságos, össznépi haragjától”. Sztálin 1953. március 5-én
bekövetkezett váratlan halála az utolsó pillanatban akadályozta meg, hogy a
Harmadik Birodalom összeomlása után alig nyolc évvel a koncentrációs táborok
ismét zsidó áldozatokkal teljenek meg.

Olvasson tovább: