Kereső toggle

Róma és a Szent Grál

Folytatódik az ókori kincsvadászat

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Szent Grál Rómában van – állítja egy olasz tudós, aki szerint az egyik
római bazilika mozaikpadlója egyértelműen arra utal, hogy a Jézus által az
utolsó vacsorán használt kehely az Örök Városban van elrejtve. A tudós azt is
tudni véli, pontosan hol található a Szent Grál.

Évszázadokon keresztül Rómában őrizték, sőt, nem kizárt, hogy a Szent Grál
még ma is Rómában van. Természetesen elrejtve. Ezt állítja Alfredo Barbagallo
olasz tudós, aki a húsvét előtti napokban sajtótájékoztatón akarja
nyilvánosságra hozni felfedezését, de addig is valamennyit elárult a titokból.
Barbagallo szerint az egykori római városfalon kívül eső Szent
Lőrinc-bazilikában van a kulcs, itt rejlik az útmutatás ahhoz, hogy rátaláljunk
az évszázadok óta az egész világon keresett ereklyére. A római bazilikában,
Szent Lőrinc sírjának közelében, a XIII. századi mozaikpadlón a Szent Grál
ábrázolása látszik. Nem véletlen – mondja Barbagallo, aki arra emlékeztetett,
hogy Szent Lőrinc 258 augusztusában, néhány nappal azelőtt, hogy mártírhalált
halt volna, II. Sixtus pápától megkapta a kelyhet. De hol van ma a kehely? A
szent sírja és a mozaik arra utalnának, hogy a kincset a közeli katakombákban
kell keresni.

A Szent Grált jelenleg a világ tizenkét különböző helye tulajdonítja sajátjának:
a genovai Szent Lőrinc- székesegyházban őrzött kelyhet is a Grállal azonosítják,
ahogyan a spanyol Valencia-székesegyházának kelyhét is, amelynek a legenda
szerint az eredeti példányát Szent Péter hozta Rómába.

Tavaly A Da Vinci-kód bemutatása után föld alatti érzékelési technikát
felhasználva igyekezett átkutatni egy skóciai szervezet az Edinburgh közelében
fekvő Rosslyn-kápolnát, amely a film egyik kulcsjelenetében szerepel.

Smaragd fejék az édenkertből

A Grál mint a kincset őrző misztikus edény motívuma először a kelta mondák
között bukkant fel. A kereszténység hatására a kora középkorban az edényt olyan
kehelyként ábrázolták, amelyben Jézus az utolsó vacsorán megáldotta a bort,
amely ezt követően a vérévé változott. A Grál egy másik hagyomány szerint az a
kehely, amelybe Arimathiai József felfogta Jézus vérét, amikor a temetés előtt
kimosta a sebeit. A legenda úgy tartja, hogy Józsefnek Mária Magdolnával együtt
menekülnie kellett, és előbb Franciaországba, majd Britanniába vitte a
Grál-kelyhet.

A Grál-legendának a középkorban legnépszerűbb feldolgozása Wolfram von
Eschenbach 1210 körül írt műve, a Parszifál volt. Ő a Grálról nem mint
kehelyről, hanem mint egy kőről beszélt, amelynek eredete az ember teremtése
előtti korra nyúlik vissza. Eschenbach művében Lucifer fellázad a Teremtő ellen,
de Mihály arkangyal legyőzi őt. A történet szerint mielőtt a Mindenható Lucifert
a mélybe vetette volna, azt az értékes smaragdot is a földre dobta, amely a
lázadó angyal homlokát övező és védő diadémbe volt belefoglalva. Amikor Isten
megteremtette az első emberpárt, a páratlan smaragdból készült kelyhet is nekik
adta. A legenda szerint Ádám és Éva kiűzetése után a Grál ott maradt az Édenben,
de az emberiség azóta is sóvárog az elveszett kincs után, várva azt a lovagot,
aki megtalálja és visszahozza majd a kelyhet.

Az utóbbi években könyvekben és a filmvásznon felbukkant egy olyan értelmezés
is, amely az evangéliumokban rögzített tényekkel szemben azt állítja, hogy Jézus
elkerülte a halált, és titokban családot alapított Mária Magdolnával. Ebben az
értelemben Magdolna méhe maga a Grál, és az erről szóló „titok” az emberiség
elől eddig el volt rejtve, csak a beavatottak ismerhették azt meg – állítja a
Szent vér, szent Grál
című áltudományos bestsellerében Michael Baigent és
Richard Leigh.

Olvasson tovább: