Kereső toggle

Világjárvánnyá válhat a madárinfluenza

Veszedelem a baromfiudvarból

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A madárinfluenza bármikor átterjedhet az emberre is, és a járvány következtében 5 és 150 millió közöttire tehető majd az áldozatok száma – derül ki abból a nem túl biztató hangvétel? nyilatkozatból, amelyet Dr. David Nabarro, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) madárinfluenza elleni kampányának frissen kinevezett vezetője tett a napokban. 



Az első számú közellenség. Felébresztette a világot Fotó: Reuters

"A következő nagy influenzajárvány bármelyik pillanatban kitörhet, amit nagy valószínűséggel annak a vírusnak a mutáns variánsa okoz majd, amely jelenleg Ázsiában váltott ki madárinfluenzás megbetegedéseket" – tette hozzá Nabarro.

A madárinfluenza vírusa valóságos "ökológiai terrorista", nyilatkozta a közelmúltban York Chow, Hongkong egészségügyi minisztere. Bár a WHO már tavaly megkongatta a vészharangot, mondván: a betegségből az 1918-19-es spanyolnáthához hasonló, globális járvány is kialakulhat, a világ vezetői, úgy tűnik, csak mostanra kezdik komolyan venni a H5N1 vírus terjedésével kapcsolatos figyelmeztetéseket. A hírek most már szinte naponta számolnak be újabb és újabb esetekről, és a jelek szerint már egyik kontinens sem érezheti magát biztonságban. Míg egyes országokba a vándormadarak repítik át a vírust, elképzelhető, hogy az eltérő faunával büszkélkedő helyekre gépmadarak szárnyán, emberi testekben megbújva érkezik meg a természet pusztító "terroristája".

Politikusok, tudósok és világszervezetek megpróbálják még időben elejét venni az esetleges káosz kialakulásának, és előzetes akcióterveket dolgoznak ki arra az esetre, ha a vírus valóban tömegméretekben kezdene terjedni. 

George W. Bush kijelentette: a kérdést nagyon komolyan veszi, és kabinetje máris a vészforgatókönyvek kidolgozásán fáradozik. Ezek azonban nem festenek rózsás képet: a legoptimistább esetben is 200 ezer amerikai áldozattal számolnak, de akár 1,9 millióan is belehalhatnak a betegségbe. 

Lapzártakor érkezett hír szerint a magyar kormány is úgy döntött, hogy nyilvánossá teszi a védekezésre kidolgozott akciótervet. Bár úgy tűnt, hogy a kór egészen a határokig eljutott már, megnyugtató hír, hogy a romániai minták az Európai Bizottság szóvivőjének tájékoztatása szerint negatívnak bizonyultak, így közvetlen veszélytől itthon nem kell tartani.

A The New York Times által ismertetett amerikai akciótervekben a legapróbb részletekbe menően ki kell dolgozni, kinek mi a teendője egy országos járvány esetében: hogyan kell megszervezni az oltóhelyek működését, mikor kell bezáratni az iskolákat, hogyan lehet biztosítani az áram-, gáz- és vízellátás folyamatosságát, mikor kell lezáratni a reptereket, mikor lehet bevetni a hadsereget, mikor kell akár a hoteleket is kórházakká alakítani, és hogyan lehet mindemellett működésben tartani a gazdaságot.

A járvány esetleges világméretű elterjedése esetén rendkívüli nemzetközi összefogásra és együttműködésre lenne szükség, amivel kapcsolatban egyelőre számos kétség felmerült. Elsődleges szempont lenne ugyanis a megfelelő ellenőrzés és megfigyelés, hogy az egészségügyi szakemberek időben karanténok, vírusellenes szerek és védőoltások bevetésével elejét vehessék egy kitörőfélben lévő járványnak. Ehhez azonban megfelelő egészségügyi infrastruktúrára, átláthatóságra, a kommunikációra való hajlandóságra és gyors reakciókra van szükség. Márpedig ezek a feltételek különösen Ázsiában, a vírus "szülőhelyén" nem állnak fenn: Kína már a SARS-járvány idején is sokat titkolózott, és egyesek szerint a jelenlegi vészforgatókönyve is aligha áll többől egy színkódos riadórendszer bevezetésénél. Számos szegényebb országban, mint például Indonézia vagy Kambodzsa, nemcsak hogy egészségügyi szempontból nem tudnak felkészülni, de még nyomon sem tudják követni a vírus terjedésének mértékét.

Peter Cordingley, a WHO manilai irodájának szóvivője szerint is Ázsia a "leggyengébb láncszem" a vírus elleni harcban. Nem csoda hát, hogy a legfejlettebb országok igyekeznek magukhoz ragadni a kezdeményezést. Az amerikai kormány segélyügynöksége (USAID) tennivalói között az afganisztáni és iraki újjáépítést is megelőzve, első helyre került a madárinfluenza kezelésének kérdése. Washington kezdeményezésére az elmúlt napokban 80 ország részvételével tartottak konferenciát a témában. A délkelet-ázsiai térségben pedig Ausztrália – ahol a vészforgatókönyvek 10 és 55 ezer közöttire teszik az áldozatok várható számát – szorgalmazza a probléma időbeni kezelését: októberben 21 ország katasztrófavédelmi szakértőinek részvételével regionális csúcstalálkozót tartanak az országban, amelynek fő témája a madárinfluenza lesz. Ausztrália fő célja az ázsiai térség országai közötti olyan együttműködés kidolgozása lenne, amely lehetővé tenné a gyors beavatkozást, valamint egészségügyi szakértők és oltóanyagok biztosítását a szegényebb országok számára. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a két héttel a csúcstalálkozót követően tartandó ázsiai APEC-csúcs központi témája szintén a járvány terjedése lesz. Az idén Dél-Koreában összesereglő APEC-vezetők egészségügyi szakértőkkel, valamint a WHO és az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) a képviselőivel is tanácskozásokat folytatnak majd a témában.

Száll madárról madárra

A H5N1 vírus 1997-ben ütötte fel a fejét Ázsiában, ahol azóta 11 országban már több millió madár pusztult el a betegségben, vagy a kötelező irtás során. A kórokozó eddig 116 embert fertőzött meg, akik közül több mint hatvanan vesztették már életüket. A tudósok szerint ez igen aggasztó, 50 százalékos halálozási arányt mutat. Egyelőre jó hír, hogy a vírus eddig minden esetben az állatokról terjedt át az emberekre, tehát úgy tűnik, ember és ember között nem terjed a fertőzés, aggodalomra ad viszont okot, hogy az 1918-19-ben pusztító spanyolnátha is eredetileg egyfajta madárinfluenza volt. 

A tudósok egy része optimista, és azt vallja: ha a H5N1 eddig nem okozott nagyobb járványt, valószínűleg már nem is fog, mások viszont arra intenek: nem lehet előre megjósolni, hogy a vírus hogyan viselkedik majd az idő előrehaladtával. Míg a pesszimisták 50 százalékos halálozási aránnyal számolnak, az optimistábbak csupán 10 százalékossal, ám fontos megjegyezni, hogy az utóbbi adat is több millió áldozatot takarhat. 

A betegség a baromfiállományban kezdte pusztítását, majd átterjedt a vadállományra is. A vándormadarak egyes helyeken gyakran keverednek háziállatokkal, később pedig átszállítják a vírust más kontinensekre is. Ezért különösen veszélyeztetettek azok a területek (pl. a Duna-delta vidéke), ahol sok vándormadár fordul meg. Ázsiában azonban már az állatkertekben is felütötte fejét a vírus: sasok, pávák és egyéb nemes madarak között is pusztítást okozott. A tudósok szerint különösen aggasztó, hogy a bangkoki állatkertben tigrisek is hullottak el a betegségben, pedig ez a faj eddig nem tűnt fogékonynak az ilyen betegségekre. Találtak már fertőzött sertéseket is – sertések korábban már terjesztettek át betegségeket madarakról emberekre. A betegség egyébként a madarak váladékaival, vérével vagy ürülékével való közvetlen érintkezéssel terjed, így természetesen az állatfarmok dolgozói a legveszélyeztetettebbek, de Mike Nunn ausztrál állategészségügyi szakértő szerint a fertőzés terjedése a kulturális szokásokhoz is köthető. Egyes országokban például előszeretettel fogyasztanak kacsa- vagy egyéb baromfivért, máshol pedig a harci kakasok orrjárataiból szokták kiszippantani a nyálkát azért, hogy az állatok jobban tudjanak lélegezni a versenyek során.

Halál a levegőben

A 20. században három pusztító vírus söpört végig a világon, a legutóbbira 1968-ban került sor. A legismertebb azonban az 1918-19-ben tomboló spanyolnátha. A CNN által megszólaltatott 98 éves Kenneth Crotty 11 esztendős volt, amikor a "nagy járvány" végigsöpört szülővárosán, Bostonon és környékén. A férfi szerencsésen, megbetegedés nélkül átvészelte az időszakot, de elmondása szerint utcájukban öt szomszédjuk is belehalt a betegségbe. "Ijesztő volt: minden reggel, amikor felkeltünk, azt kérdezgettük: vajon ki halt meg az éjjel? A halál folyamatosan benne volt a levegőben." Crotty szerint általános félelem uralkodott a városban: mindenki gyanakodva tekintett a másikra, és csak maszkot viselve mertek kilépni az utcára. Az emberek félelmükben inkább otthon maradtak, így a munkahelyek nagy része szinte teljesen kiürült. A bizonytalanság és bizalmatlanság légkörét csak fokozta, hogy éles ellentétet láttak a hivatalos tájékoztatás és a valós események között. "Az emberek látták, hogy miközben arról győzködik őket, hogy közönséges influenzajárványról van szó, a szeretteik 24 óra leforgása alatt belehalnak a betegségbe. (…) Tudták, hogy hazudnak nekik, és nem csak egy szokványos vírusról van szó." A járvány azonban amilyen hirtelen érkezett, olyan hirtelen véget is ért. A tudósok azóta is kutatják, hogy vajon a vírus alakult-e át, vagy az emberi szervezetben fejlődött-e ki egyfajta immunitás a kórokozóval szemben. 

Lucy – így keresztelték el azt az eszkimó hölgyet, akit sok más névtelen áldozattal együtt egy alaszkai, brevigi tömegsírban temettek el 1918-ban. Miután eltávolították a fagyos földet a maradványokról, kivágtak egy darabot "Lucy" tüdejének maradványából, majd újra végső nyugalomba helyezték a testet. A német Die Zeit híradása szerint a tüdődarabot az Egyesült Államokba szállították, ahol az amerikai hadsereg Patológiai Intézetében Jeffrey Taubenberger és munkatársai kezdték el vizsgálni még 1997-ben, hogy nyomába "eredjenek" a gyilkos kórokozónak. A járványszakértők azt remélték a sejteken végzett vizsgálatoktól, hogy valamilyen új információt kapnak erről a vírusról, amely nyolcvan évvel ezelőtt, 1918-19-ben több áldozatot követelt, mint az első világháború összesen. A spanyolnátha áldozatainak száma egyes források szerint 50 és 100 millió közöttire tehető. Működése a mai napig nagy rejtély a virológusok számára. A Nature és a Science cím? szakmai lapok három közleményben jelentették be Taubenberger munkacsoportjának sikerét: csaknem tízéves munka után "Lucy" szövet- és sejtmintáiból be tudták azonosítani a kórokozó egy géntöredékét, s így lehetőség nyílt arra, hogy kirakják egy sértetlen vírus egyik "puzzle"-jét, ami nagy előrelépést jelenthet a kórokozó ellen folytatott küzdelemben.

Olvasson tovább: