Kereső toggle

Hárommillióan élnek létminimum alatt

Gyermekarcú szegénység

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hazánkban élő 2,2 millió gyermekből 430 ezren nagyon szegénynek tekinthetők. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a minap egy hosszú távú gyermekszegénység elleni program kidolgozását kezdeményezte.

A kormányváltást követő nagy osztogatás éve után Ferge Zsuzsa szociológus egy drámai hangú szegénységjelentésben két éve arra figyelmeztetett, hogy ha a biztató kezdetet nem követik további határozott kormányzati intézkedések, akkor Magyarországon egymillió ember tartós szegénységben marad, és társadalmi kirekesztettsége generációkon át visszafordíthatatlanná válhat.

A szegénység rendkívül összetett társadalmi probléma, amely csak komplex módon kezelhető, és a szakemberek szerint ezzel együtt is évtizedekbe telik, mire valami javulás érzékelhetővé válik. Most, fél évvel a választások előtt a kormány elérkezettnek látta az időt a szakmai segítségkérésre egy hosszú távú program kidolgozásához a gyermekszegénység visszaszorítása érdekében. Gyurcsány Ferenc a feladatra Ferge Zsuzsa szociológust kérte fel a Magyar Szegénységellenes Hálózat múlt heti találkozóján. Lapunk kérdésére, hogy nincs-e túl késő egy ilyen megbízatás teljesítéséhez, Ferge Zsuzsa úgy válaszolt: a szegénység problémaorvoslása egyre sürgetőbb. Ez minimum 10-20 éves programot jelent, aminek felvállalása nem függhet politikai pártállástól, és amelyet egyébként legalább 40 éve el kellett volna kezdeni. Megfelelő intézkedések esetén az elmúlt 10-15 évben az elszegényedés drámai mértéke is elkerülhető lett volna. Hosszú távon nemzeti konszenzust kialakítani, a lehetséges politikai és civil szövetségeseket megnyerni, ez önmagában sem lesz kis feladat ebben az országban, de legalább végre megmozdul valami – tette hozzá Ferge, aki szerint reménykeltő az is, hogy a társadalom kimutathatóan egyre kevésbé akar ennyi nyomorúsággal együtt élni. 

A források azonban szűkösek, márpedig a gyermekszegénység enyhítése egy hatékonyabb szociális ellátórendszert feltételez, újratermelődésének megfékezése szempontjából pedig kulcskérdés a megfelelő oktatás, képzés és foglalkoztatás biztosítása. A hosszú távú koncepció másik alappillére a mindenkori szociális minimum bevezetése lehetne. Ez tulajdonképpen a gyerekszámot és a háztartás nagyságát is figyelembe vevő családi létminimum garantálását jelenti. A szociológus elmondása szerint Csehországban 15 éve működik a módszer, amely által ott megakadályozható a végleges szegénység kialakulása. 

A nincstelenség hatékony kezelése egyre sürgetőbb. Ma Magyarországon három millióan élnek a KSH által számított létminimum alatt. 

A Tárki 2002-es adatai szerint a lakásrezsi kifizetése után egymillió embernek mindössze 3500, további egymilliónak 13-14 ezer forintja marad egy hónapra. 

200-300 ezer család kizárólag szociális juttatásokból él, az elesettek között a leggyakoribbak a nagycsaládok és az egyszülős családok. A munkanélküliség és a lakhatási költségek a két legfőbb olyan tényező, amely egy családot ma anyagi romlásba tud dönteni. A közel egymillió embert érintő mély szegénység, tartós munkanélküliség egyre inkább vidékre, a falvakba koncentrálódik.

A rendszerváltás óta a gyermekek között sokkal nagyobb lett a nélkülözők aránya, mint más korcsoportoknál. 

Ma 430 ezer gyermek él mélyszegénységben – a legalsó jövedelmi tizedbe eső háztartásban – az ELTE Szegénységkutató Központjának számításai szerint. Tömegek születnek nyomorba, amire a korábbi évtizedekben nem volt példa. Ez veszélyes jelenség, mert a szegénységben felnövekvő nemzedéknek elődeivel ellentétben már emléke sem lesz egy konszolidált életformáról. Nemcsak az anyagi szűkösség, hanem sokkal inkább az ezzel együtt járó elszigetelődés, iskolai szegregáció az, ami elősegíti a kirekesztettség generációkon át történő újratermelődését.

Olvasson tovább: