Kereső toggle

Európa defenzívában

A józan ész emléknapjáért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Tony Blair által a londoni merényletek után kijelölt különleges bizottság, amely azt a feladatot kapta, hogy segítse a kormányt
a szélsőséges eszmék elleni küzdelemben, hamar megtalálta az iszlamista terrorizmus okát, és október elején orvosságot is ajánlott: a holokauszt-emléknap eltörlését javasolták, mert a muszlimokat sérti a "kirekesztő" egyenjogúság, és fokozza a szélsőségesek dühét. 



Robert Mueller, az FBI igazgatója. Tudja, kik a terroristák Fotó: Reuters

Még azon melegében azt is javasolták, hogy helyette vezessék be a népirtás napját, amelyen megemlékeznének a Boszniában, Csecsenföldön és Palesztinában muszlimok ellen elkövetett vérengzésekről is. Ami még érdekesebb: a javaslat fogadtatása – ugyanis korántsem véletlen, hogy a javaslattevők úgy érezték, nyugodtan előállhatnak ezzel az abszurd ötlettel. Igaz, a brit kormány elutasította a javaslatot, de a közéleti klíma már évek óta megfelelő ahhoz, hogy egy ilyen javaslatot anélkül lehessen előterjeszteni, hogy azt felháborodás fogadná. 

Pedig számtalan érdekes kérdést fel lehetett volna tenni. Például meg lehetett volna kérdezni, hogy a javaslattevők tényleg minden népirtás áldozataira gondoltak-e, beleértve az örményeket, a Szaddám Huszein által legyilkolt kurdokat és síitákat, a darfuri népirtás, a beszláni mészárlás áldozatait, a Jordániában megölt palesztinokat is, és ugye csak véletlenül hagyták ki a muszlimok által elkövetett népirtásokat? Meg lehetett volna kérdezni, hogy ha a Jaszin sejk és a többi terrorvezér likvidálása vagy a harci cselekmények közben véletlen áldozatul esett civilek halála népirtásnak minősül, akkor a javaslattevők népirtásnak tartják-e a palesztin terroristák által buszokon, pizzériákban, diszkókban meggyilkolt izraeliek halálát is? Egyáltalán, mit értenek a "népirtás" szó alatt, ugyanis a palesztinok ellen Izrael nem követett el népirtást, bármennyire is szeretnék a terroristák és nyugati támogatóik ezt sugallni. Meg lehetett volna kérdezni, hogy mit keres a bizottságban Ahmad Thomson muszlim ügyvéd, aki 1994-ben megjelent könyvében kifejtette, hogy a cionista összeesküvés célja uralma alá hajtani a Közel-Keletet, és hogy a zsidók "nem tiszta faj", és nincs joguk ahhoz, hogy a Közel-Keleten éljenek. Egészen biztos, hogy ez az ember az, aki tanácsot tud adni a "szélsőséges nézetek elleni harchoz"?

Meg lehetett volna kérdezni, hogy a holokauszt-emléknapnak ugyan mi köze van a londoni merénylethez, és miért frusztrálja Nagy-Britannia muzulmán lakóit, ha Európában megemlékezünk egy népirtás áldozatairól. Meg lehetett volna kérdezni, hogy miért zavarja a holokauszt-emléknap
a muzulmán lakosságot, amikor a zsidóság ellen elkövetett népirtásról van szó – és mint tudjuk, a fanatikus iszlamistáknak a zsidósággal semmi bajuk, "csak" a "népirtó izraeliekkel". És persze fel lehetett volna tenni a kérdést, hogy akkor a bizottság tagjai szerint volt holokauszt, vagy sem? Ugyanis nem lehet egy időben azt állítani (ahogy ezt a muzulmán világban oly sokan teszik), hogy a holokauszt mítosz, amit a zsidók és a Nyugat talált ki, azért hogy Izrael Államnak, azaz a nyugati "imperializmus előretolt bástyájának" létrehozásával leigázzák a Közel-Keletet; és azt, hogy Izrael olyan holokausztot hajt végre a palesztin nép ellen, amilyet ő maga elszenvedett.

A fenti kérdések persze álnaiv kérdések. A becses bizottságnak eszébe sem jutott végiggondolni, hogy ténylegesen mi vezetett a londoni merényletekhez, eszükbe sem jutott, hogy a muzulmán közösségen belül is válaszokat keressen, inkább megkeresték a legkisebb közös nevezőt, amely a nyugati szélsőjobbot, balliberális média- és értelmiségi elitet és a hasznos idióták seregét összeköti: a zsidó- és/vagy Izrael-ellenességet. Így nem kell beszélni a kellemetlen és kínos tényekről, a Nyugat-ellenességről, amely ott lapul a szélsőséges imámok gondolataiban éppúgy, mint az antiglobalista, neonáci vagy a magát liberálisnak tartó, félművelt és amorális értelmiség és média megmondóembereinek agyában. Pontosan ez a hozzáállás adja meg a választ arra, hogy miért nem tették fel a fenti kérdéseket a máskor oly kemény riporterek és a szíre-szóra fellengzős és drámai publicisztikákat író közéleti személyiségek. Mert mindannyian tudják, hogy szó sem volt arról, hogy a javaslat kiagyalói minden népirtásra emlékezni szeretnének, ellenben szeretnék demoralizálni a terrorizmus ellen küzdő nyugati, izraeli és muszlim erőket is, hiszen ha a javaslatot elfogadtatják, akkor onnantól kezdve a török kormánytól elkezdve a marokkói királyon át a jordániai uralkodóig népirtással lehet vádolni bárkit, aki felszámol egy terrorista-kiképzőtábort. Nem kell mást tenni, mint néhány gyereket odavinni védőpajzsnak, anélkül, hogy erről az antiterrorista alakulat tudna, aztán cinikusan bemutatni a holttesteket. Sőt, erre sincs szükség – elég a holttesteket odavinni vagy felvételeket hamisítani.

Mindenki tudja, hogy nem véletlen, hogy a holokauszt-emléknap találtatott a terrorizmus fő okának. Viszont ennek firtatása és elismerése megdöntené azt a mítoszt, hogy a terrorizmus oka Izrael magatartása. Eddig minden egyes zsinagóga, zsidó iskola felgyújtása után a főállású lelkiismeretek nyomtató üzemmódba kapcsoltak, és már printelték is magukból a betáplált mondatokat: "A közel-keleti konfliktus és Izrael magatartása az oka az európai antiszemitizmus fellángolásának." Amikor valaki feltette a kérdést, hogy mi köze van Izrael vélt és valós bűneinek a magát franciának, angolnak tartó, Izraellel semmiféle lelki rokonságot nem viselő párizsi vagy londoni zsidónak, és pláne mi köze van hozzá az Izrael létét vallási okokból elutasító ultraortodoxnak, aki előző nap talán éppen támadójával együtt tüntetett Izrael ellen, akkor agyuk úgy törölte ki az információt, mint egy rossz vírusirtó program
a nem tetsző fájlokat. Márpedig a holokauszt-emléknapra való hivatkozás mindennél beszédesebben bizonyítja, hogy az iszlamisták vallási fanatizmusának Izrael léte legfeljebb csak a katalizátora lehet, különben elválasztaná Izraelt és a zsidókat.

Ahol terroristák szabják

 meg, hogy mi a népirtás, 

a háborús bűn, senki nem 

beszélhet szabadságról.

De a legkínosabb és leginkább zavarba ejtő kérdés, hogy a holokauszt emléke miért is zavar annyira egyes muszlimokat. Hiszen – a hivatalos álláspont szerint: – semmi közük nem volt hozzá. Nos, tevőlegesen valóban nem. Csakhogy Daniel Pipestól Bernard Lewison és Alan Dershowitzon át Carlo Panelláig számtalan orientalista, történész, Közel-Kelet-szakértő leírta a kínos igazságot: az arab-muszlim világból feltűnően sokan szurkoltak Hitlernek. A Führer iraki szimpatizánsai Rasid Ali vezetésével Irakban átvették a hatalmat, és a kor egyiptomi értelmiségiei közül többen is, Nasszertől egészen Szadatig a náci Németország híve voltak. Hadzs Amin al-Huszeini jeruzsálemi főmufti pedig nemcsak személyes barátja volt Hitlernek, de támogatója is.
(Az arab
Hitler
. Hetek, 2002. szeptember 5.) 

A háború alatt többször is meglátogatta példaképét, és a Balkánon a bosnyák muzulmán alakulatok mellett általa toborzott palesztinai és egyéb arab önkéntesek is harcoltak a nácik mellett. Al-Huszeini megtekintett egy koncentrációs tábort is, és a hírek szerint elégedett volt az ott látottakkal. Arról megoszlik a történészek véleménye, hogy tényleg az volt-e a terve, hogy a németek győzelme esetén hasonlót valósít meg Palesztinában is, vagy egyszerűen megelégedett volna a zsidók elűzésével és/vagy totális elnyomásával. A lényeg az, hogy ő és a muzulmán értelmiség jelentős része néha egyetértéssel, néha a szükséges rossznak kijáró elnézéssel szemlélte a holokausztot. Ami után persze a mai fanatikus iszlamistáknak és terroristáknak elég nehéz megmagyarázniuk, hogy a palesztinok elleni egyedi atrocitások hogyan hozhatók egy nevezőre a holokauszttal, és hogy milyen alapon tiltakoznak, amikor a második világháború alatt történtekkel gyakorlatilag egyetértenek. 

A történetben azonban nem a terroristák és a szélsőbal, a szélsőjobb magatartása a meglepő, hanem a mainstream médiáé, értelmiségé. Akik magukat haladónak, felvilágosultnak tekintik, és szívvel-lélekkel állnak ki az elnyomottak és a szenvedők mellett, bárkik legyenek is azok. Vagy mégsem? Esetleg vannak, akiknek mindent elnéznek, és vannak, akiknek semmit? Mert mi más lehet a magyarázat arra, hogy Doron Almog izraeli tábornokot egy palesztin emberi jogi szervezet feljelentésére kis híján letartóztatták Nagy-Britanniában, miközben Anglia évtizedeken át nyújtott, és nyújt ma is menedéket terroristáknak, harmadik világbeli népnyúzó diktátoroknak, szélsőséges imámoknak. Almogot háborús cselekmények elkövetésével vádolták, mert az izraeli hadsereg lerombolta palesztin merénylők házait, és fegyverraktárakat és terroristákat likvidált, akik gyerekekkel és családjukkal vették körbe magukat. Ismét utalnunk kell arra, hogy ha egy ilyen pert sikerrel lefolytatnának, akkor a világ egyetlen hadserege, rendőrsége nem tudna végrehajtani terrorizmusellenes akciókat – a terroristák és pártolóik örömére. Az sem szúrt szemet senkinek, hogy a palesztin emberi jogi szervezet eddig egyetlen terroristavezért sem jelentett fel, amiért gyerekeket használ védőpajzsnak, vagy amiért merényleteket követ el izraeliek ellen; egyetlen palesztin vezetőt sem akart lecsukatni a lakosság, köztük a kisebbségben élő keresztények terrorizálásáért, elüldözéséért, esetenként megkínzásáért. Az igazi gond, hogy van olyan bíró Britanniában, aki partner ebben a játékban, és van olyan (egyébként Izraelben született) zsidó ügyvéd, Daniel Malchover, aki félelemből, kompenzációs kényszerből a terroristapropaganda mellé áll. (Nota bene: Blair kormánya észen volt, mert szemben az összeesküvés-elmélettel, mely szerint a Moszad figyelmeztette a tábornokot, nagyon valószínű, hogy a kínos helyzetet elkerülendő a brit kormány jelzett az utazás előtt Almognak.)

Miközben ezek az emberek az emberi jogok bajnokának hiszik magukat, nem veszik észre, hogy minden megszólalásuk hiteltelen, ha csak Izrael (esetleg a Nyugat) vélt és valós bűneire ugranak rá. Hallottunk már olyat, hogy kínai politikusokat, tiszteket akarnak lecsukatni? Esetleg az észak-írországi akciókat levezénylő brit főtiszteket? Hallottunk a kínai vagy az iráni egyetemek ellen meghirdetett egyetemi bojkottról? A brit ügyvéd vagy bárki a szivárványcsapatból vádat akart emelni Szaddám Huszein vagy Asszad ellen? Nem, sőt, rohantak Irakba megvédeni Szaddám Huszeint. Ami még tragikusabb, ezek az emberek nemcsak hogy nem hajlandók szembenézni azzal, hogy súrolják vagy éppen át is lépik az antiszemitizmus határait, hanem azt sem észlelik, hogy bábokká váltak a terrorpropaganda kezében és azokéban, akik a Nyugat identitását, értékeit támadják – legyenek iszlamisták, kommunisták vagy neonácik. Ma a holokauszt-emléknap van soron, holnap talán március tizenötödike fogja sérteni az osztrákok önérzetét, majd a karácsony és a hanukka az ateistákét, aztán a buddhisták követelik a húsevés megtiltását, a kommunisták, hogy ne lehessen rossz szót ejteni Sztálinról, a nácik, hogy tilos legyen Hitlert szidni – és végül, ami marad, egy büszkeségét vesztő, értékeit szégyellő, bűnként megélő Európa. Ahol terroristák szabják meg, hogy mi a népirtás, a háborús bűn, ahol senki nem beszélhet anélkül a szabadságról, a nyugati világ értékeiről, hogy azzal meg ne sértene valakit, és ahol az értelmiség mindehhez lelkesen
asszisztál, feladva a felelősségteljes gondolkodás és a bátor, szabad, kritikus, de az értékeire büszke szellemi lét követelményét. Ha ez így folytatódik, be kell vezetni a józan ész emléknapját.

Olvasson tovább: