Kereső toggle

A mi missziónk a világ feletti dominancia

Az iszlám hatalmi céljai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"O sancta simplicitas – Szent együgyűség!" – kiáltott fel Husz János, midőn egy vakbuzgó öregasszony rőzsét dobott a máglyájára. "O sancta simplicitas" – mondhatnánk, látva az öreg néne kései, előrehaladott Stockholm-szindrómában szenvedő utódait, akik lelkesen hordják a rőzsekötegeket a Nyugat, a felvilágosodás, az ész, a kereszténység, a judaizmus máglyájához. 



Feltartott Korán egy templom előtt. Kibékíthetetlen ellentét Fotó: Reuters

Legutóbb a hiperaktív londoni polgármester, Ken Livingstone tette, aki láthatólag meg van róla győződve, hogy nemcsak London parkolási problémáit és közlekedési dugóit, valamint a vízfogyasztást kell megoldania (felszólítván a londoniakat, hogy ne használjanak vízöblítést toalett-használat után – mindezt az angol WC hazájában), hanem egy füst alatt a terrorizmus és a Közel-Kelet problémáit is neki kell helyrehoznia. Botrányos antiszemita és Izrael-ellenes kijelentései után a londoni merényleteket követően elérkezettnek látta az időt, hogy ismét elmondja a szokásos mantrát: a Nyugat a hibás, a merénylőknek nincsenek repülőik, a saját testüket tudják csak fegyverként használni.
(A Nyugat a bűnös. Hetek, 2005. július 22.)

Most tekintsünk el a mondat erkölcstelenségétől, felejtsük el, hogy Livingstone védencei – szemben eredeti hazájukkal – a legrosszabb esetben is az angol adófizetők adófontjaiból élnek, anélkül, hogy bármit is tettek volna a társadalomért, és tekintsünk el attól, hogy semmilyen méltánytalanság nem lehet mentség arra, hogy civileket robbantanak fel. Foglalkozzunk Livingstone és a többi rőzsehordó kényelmes és előrecsomagolt sztereotípiáival. Bomba robban Madridban, Londonban – az ok az iraki háború. Bomba robban Isztambulban, Sarm-el-Sejkben, azon országokban, amelyek ellenezték a háborút, az ok a fenti országok Nyugat-barátsága.

De van egy al-Dzsazíra-kompetens változat is: Egyiptomban a Moszad robbantott. Ha valaki felveti, hogy miért követnek el a terroristák merényleteket béketárgyalások alatt, hogy szeptember 11-e környékén még nem volt sem afganisztáni, sem iraki háború, akkor is van kényelmes válasz: "a nyugati imperializmus tehet mindenről". Vagyis a rőzsehordók mindig lelkesen követik a terroristák éppen aktuális, nyugati fogyasztásra szánt ürügyét, fittyet hányva a történelmre, s lelkesen fújva a marxista értelmezést a szegénységről, elnyomásról. Hiába állnak szemben ezzel a magyarázattal az indiai, dél-amerikai nyomorgók, a haza nélküli tibetiek, akik mégsem követnek el tömeggyilkosságokat, az olajgazdagsággal élni nem tudó, azt csak elpazarló arab államok, sejkek,
és a gazdag szaúdi terroristák.

És mindenekelőtt hiába áll szemben vele a terroristák, terrorszervezetek számtalan nyilatkozata, kiáltványa. A rőzsehordók újabb és újabb gallyakat vetnek a tűzre azzal, hogy elfogadják a terror ideológusai által eléjük vetett koncot Irakról, meg Palesztináról. Azonban egyre több az olyan vélemény, amely szerint a terroristákat (vezetőket, és a végrehajtók seregeit egyaránt) vallási motívumok tüzelik. Lehet arról beszélni, hogy melyik az iszlám igazi arca, lehet arról beszélni, hogy a terroristák meghamisítják az iszlámot, – egy valamit nem lehet, letagadni a vallási mozgatórugót, s a terroristákat elsődlegesen motiváló Nyugat-, kereszténység- és zsidóellenes gyűlöletet.

Hamarosan magyarul is megjelenő könyvében Yossef Bodansky Közel-Kelet-szakértő felidézi a jeruzsálemi al-Aksza mecset imámjának szavait, amelyeket a kilencvenes évek végén, az oslói békefolyamat optimizmusa közepette intézett a hívekhez. "[A palesztin tárgyalók] együttműködnek a hitetlen imperialistákkal a történelem meghamisításában, és az árulást hősi tettnek tüntetik fel. Azt akarják, hogy a következő generáció megtagadja muzulmán identitását. El akarják feledtetni a zsidókról szóló iszlám nézeteket, azért, hogy a következő muzulmán generáció tényként és előnyként fogadja el Izrael létezését. […] Az iszlám ellenségként tekint a zsidókra. Az iszlám ezt mondja a zsidókról: »Harcolj ellenük! Öld meg őket! Űzd el őket!« […] Esküszöm Allahra, hogy közeleg az iszlám állam ideje, amely valamennyi más trónt megsemmisít. […] [A kalifátus] a hitetlen imperialisták korrupt szolgáinak hatalmát megdöntve jön létre. Fel fogja szabadítani a Maszdzsidot [az al-Aksza mecsetet], elpusztítja a zsidókat, és összezúzza Rómát [vagyis megdönti a Vatikánt]." 

Szó nincs itt a szegénység elleni küzdelemről, nemzeti felszabadításról, a palesztinok sorsáról. Amiről szó van, az a hitetlenek, és nemcsak az izraeliek, nem is csak a zsidók, hanem minden hitetlen elleni harc. Maga bin Laden 1998-ban a zsidók és a keresztesek elleni harcról beszélt. A
La Stampa július 24-ei számában Fiamma Nirenstein a Livingstone által "mérsékelt és toleráns embernek" titulált Jusszef Karadavit idézi, aki a "mártírok hősies akcióit" dicsőítette. Nirenstein Livingstone rövidlátó véleményét az európai mazochizmus tipikus példájaként értékeli, és cáfolandó a polgármester szavait a londoni Risalat al Khwan sorait idézi: "a mi missziónk a világ feletti dominancia". Majd emlékeztet arra, hogy Abu Muhammad al Makdiszi, az iraki főterrorista Zarkavi mentora
A demokrácia: vallás cím? könyvében nyíltan leírta: "a keresztények és a zsidók többé nem
dhimmik, hanem egy hamis isten, a demokrácia szolgái, így ugyanazt a sorsot érdemlik, mint a pogány hitetlenek".

Amennyiben a terrorizmus oka valóban a szegénység és az elnyomás okozta frusztráció volna, akkor az ideológusok, a szélsőséges imámok nem a vallásos kötelességre utalnának uszító beszédeikben. Al Makdiszi szövegében nem árt felfigyelni arra, hogy a keresztények és a zsidók már nem méltóak a
dhimmi státusra, tehát arra a jogi állapotra sem, ami a Könyv népeinek az iszlám jogban kijár. A
dhimmi státus (és török megfelelője, a millet) is szigorú határokat szabott. A zsidók és a keresztények az arab kalifátusokban vagy a török birodalomban addig élveztek védettséget, míg tudták, hol a helyük, de ha átlépték a határt, akkor komoly retorziókra számíthattak, s ehhez elég volt, ha nem hordták a megfelelő ruházatot, magasabb templomot, zsinagógát, lakóházat építettek a megengedettnél, fegyvert hordtak vagy szamár helyett lóra ültek. 

Carlo Panella, az Il Foglio újságírója, Közel-Kelet-szakértő és több, az iszlám világgal foglalkozó könyv szerzője a
Zsidó összeesküvés – Az iszlám antiszemitizmus Mohamedtől bin Ladenig cím? könyvében nemcsak a
dhimmire vonatkozó szabályokat, de azokat a pogromokat is felsorolja, amelyekkel a renitens
dhimmi-közösségnek szembe kellett néznie. Panella július 21-ei cikkében kitér az általa egyértelműen keresztényellenesnek tartott (terror)támadásokra, mint amilyen a keresztények és templomaik elleni pakisztáni támadások, a házuk pincéjében misét celebráló pakisztáni származású keresztények szaúd-arábiai letartóztatása Szaúd-Arábiában, a kereszténységre áttért egyiptomiak börtönbe vetése. Panella szerint az ideológiai alapokat a középkori teológus, ibn Tamijja vetette meg, a mongolok bagdadi inváziója után. Polemizáló könyveiben
(Az Egyház problémája; Az Evangélium embereinek szégyene) találják meg a felhatalmazást a mai terroristáknak is, ezért – írja Panella – a katolikus egyház nem használta teljesen alaptalanul a londoni merényletet elítélő nyilatkozatának első verziójában a – később visszavont – "keresztényellenes" kifejezést.

Míg a fanatikusok kereszténység- és Nyugat-ellenes dühét a dhimmi sorból való kilépés magyarázza, az iraki és egyiptomi merényletek halottainak bűne az aposztázia, a hitehagyás. Panella, és a jeles orientalista, Bernard Lewis is többször utal rá, hogy az aposztázia az iszlámon belül a legnagyobb bűn, amiért halál jár. Szadatnak nem azért kellett meghalni, mert tárgyalt Izraellel (a tárgyalás a fanatikusok számára legitim, időhúzásra szolgáló stratégia), hanem mert egyenrangúnak ismert el egy
dhimmi-államot, és hasonlóképpen viszonyult a Nyugathoz is. Azok az irakiak, akiket megölnek a merénylők bombái, vagy az egyiptomi szállodák dolgozói hitehagyottá váltak amikor hitetleneknek kezdtek dolgozni. A terrorgépezetet mozgatók agyában nem a nyomor, az elnyomás az igazságtalanság, hanem az, hogy a legyőzésre ítélt
dhimmik kezében van a hatalom.

A spanyol konzervatív napilap, az ABC Háborúban vagyunk cím? cikkében július 25-én arra figyelmeztet, hogy a terrorizmus vallási-ideológiai hátterének tagadása szinte lehetetlenné teszi a terror elleni harcot. A cikk szerint a kommunizmusból örökölt "perverz világkép" miatt Európában "gyengék vagyunk", és szemben az Egyesült Államokkal, "Európa ideológiailag le van fegyverezve" pedig csak azt a kérdést kell felvetni, hogy elképzelhető-e, hogy egy keresztény templomban vagy zsinagógában bárki úgy igazolná a gyűlöletet és a terrort, ahogy egyes mecsetekben igazolják. Giulio Meotti az
Il Foglióban július 21-én az amerikai filozófust, Michael Horowitzot idézi, aki szerint Európa a hatvanas évek óta folyamatosan hibázik abban, hogy nem tiszteli saját törvényeit, és azokkal tárgyal, akikkel nem kellene. "A terrorizmusra adott válasznak katonainak, morálisnak és kulturálisnak kell lennie. […] A terrorizmus elleni háború csak akkor lehet győztes, ha minden keresztény zsidónak érzi magát, és minden zsidó kereszténynek érzi magát." Horowitz szerint a keresztények, a zsidók és a Nyugat mellett ennek a fanatizmusnak a legnagyobb áldozatai azok a muzulmánok, akik hallgatnak a fantikusok által fejükhöz szegezett pisztoly miatt.

Azonban a hallgatás falát egyre több muzulmán is áttöri. Abdel-Rahman al-Rased újságíró szerint: "Mi, muzulmánok betegek vagyunk. Valóban betegek, s ez a betegség nagyon komoly. Meg kell gyógyítanunk. A baj az, hogy egy betegség meggyógyításához szükséges elismerni, hogy azok vagyunk. És senki nem ismeri el." Az egyiptomi származású olasz újságíró, Magdi Allam a
Corriere della Sera július 24-ei számában kevesli az olasz kormány által hozott intézkedéseket, mert "Olaszország nem tolerálhat" egyetlen fanatikus mecsetet, központot, Korán-iskolát sem. Másnapi cikkében hozzáteszi: "nem elégedhetünk meg azzal, hogy az imámok elítélik a terrortámadásokat, mert az Államon belül nem létezhet kétféle törvény, egy az »őslakosoknak«, és a »saríja a muzulmánoknak«. És nem elég elítélni a madridi és londoni bombákat, hanem ugyanúgy el kell ítélni a jeruzsálemi és bagdadi terrortámadásokat is." Egy héttel korábbi cikkében az egyiptomi Szaid al-Kimni filozófust idézi, akit a Muzulmán Testvériség halálosan megfenyegetett, s aki úgy döntött, hogy nem fog hallgatni: "amikor az izraeliek csak egy palesztin harcost is megölnek, kitör a düh és a tiltakozás. […] A mi fiataljaink soha nem tiltakoztak al-Zarkavi bandája ellen […]"

Allam szerint a terrorizmus elleni harcnak a szekularizáción kell alapulnia, de csak látszatra mond ellen Horowitznak, aki a zsidó-keresztény kultúra tudatos felvállalására helyezi a hangsúlyt. Mindketten arra hívják fel a figyelmet, hogy a terror vallási indokait nem szabad félresöpörni, hanem komolyan kell venni, ahelyett, hogy téves előfeltevésekből indulunk ki, mert abból csak téves következtetések születhetnek. A háború valódi természetének felismerése az első lépés, a második pedig vagy a muszlim világ szekularizációjának elősegítése, vagy azoknak a muszlim személyiségeknek a támogatása, akik egy modern, toleráns iszlámot akarnak létrehozni.

Olvasson tovább: