Kereső toggle

Okosabbak a lányok?

Nőuralom fenyeget

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A pedagógusok aggódnak a mai fiúkért, akiknek egyre szánalmasabb az iskolai teljesítményük, és mindinkább lemaradnak a lányok mögött. A szakemberek egyenesen "fiúkatasztrófáról" beszélnek. A lányok a tanárok szemszögéből problémamentesebbek: szorgalmasak, alkalmazkodóak. A fiúkkal ellentétben ők egyre többet és egyre jobban teljesítenek – legalábbis a jelenlegi oktatási rendszerhez mindenhol a lányok képesek jobban alkalmazkodni. Egyesek szerint a fejlett, urbanizált világot a jövőbeni nőuralom fenyegeti, hiszen a tudásalapú társadalom a diplomagyűjtőknek kedvez. Ugyanakkor a való életben az iskolai tudásnál sokkal több szükségeltetik a sikerhez. 



A fiúk nem az iskolában hasítanak 

A tudás hatalom, s ilyen alapon könnyen lehet, hogy fordulat áll be a jövőben a hagyományosan férfi-domináns társadalmakban. A városi létformában a tradicionális nemi szerepek érvényüket vesztik, s a nők pozíciója egyre inkább megerősödik – legalábbis a fejlett világ országaiban. A nőknek a 20. század óta egyre több lehetőségük van bizonyítani, s mindinkább helyzetbe kerülve ma már túlsúlyban vannak a magas képzettségűek között. Ráadásul a jelenlegi, számos tekintetben merev és korlátozó jelleg? oktatási rendszer jellegénél fogva inkább kedvez a "lánytermészetnek", mint az izgágább fiúnak. S ha ez komoly problémának számít a mienkénél viszonylag rugalmasabb nyugat-európai iskolarendszerben, akkor magyar viszonyok között egyenesen kritikus helyzetről beszélhetünk. 

Teljesítmény: elhúznak a lányok

Mindezek ellenére a férfiak önbizalma – szerencsére – töretlen, s ebben a vonatkozásban a mai napig messze felülmúlják a női nemet – olvasható abban a terjedelmes tanulmányban, amelyet a német Der Spiegel szentelt a közelmúltban az oktatás szintjén (is) jelentkező "fiúproblémának". Az önbizalomnak ma még megvannak a látható alapjai: a férfiak átlagosan 30 százalékkal keresnek többet azonos pozíciójú kolleganőiknél, és még mindig a legnagyobb presztízs? hivatalokat foglalják el: utódaik azonban gyengélkednek. Az identitásproblémák ugyanis agresszívabban jelentkeznek a fiúknál, mint a lányoknál: orvosilag igazolt tény, hogy a fiúk aránya a problémás magatartásúak között 90, a tanulási nehézséggel küzdők között 75 százalék. Ma már a 25-39 éves lányok iskolázottabbak fiú társaiknál – több az érettségizett és a diplomás közöttük, és az eredményeik is jobbak. A fiúk ellenben a bukottak kétharmadát adják. Minél igényesebb egy iskola, annál nagyobb benne a lányok aránya. Aki még a szakmunkásképzőt sem végzi el, az többnyire hímnemű. A német statisztikák lényegében egybevágnak a magyarokkal.

A nemzetközi iskolai teljesítményvizsgálatokból kiderül, hogy különösen az olvasásban és a szövegértésben járnak elöl a lányok. Bár a problémás tantárgyukban, a matekban kissé hátrébb sántikálnak, még így is messze kisebb a lemaradásuk, mint a fiúknak a nyelvi tárgyakban (nyelvtan, irodalom, idegen nyelv stb.). Kémiából is rákapcsoltak a lányok, biológiából pedig már rég fölényben vannak. Egyedül fizikából hasítanak máig a fiúk.

A szülők, tanárok és kutatók régóta aggódnak: a fiúk lemaradnak, perifériára sodródnak, bizonytalan a jövőjük, "fiúkatasztrófa van készülőben". Egy német szülői egyesület nemrégiben hívta fel a figyelmet az iskolából végbizonyítvány nélkül távozó fiúk magas arányára, mondván "e mögött személyes szerencsétlenség, de veszélyes társadalmi probléma is meghúzódik". Mert a fiatalon csődöt mondók aligha érnek olyanokká, akikre a társadalomnak égető szüksége van: magas jövedelm? adófizetőkké és gyermekeket felelősséggel nevelő családapákká. 

A fiúiskolák ma reneszánszukat élik, az egyik megszólaltatott igazgató szerint a náluk tapasztalható túljelentkezés oka, hogy a fiúk hátrányban érzik magukat a vegyes iskolában. "Gyakran ezt már az első naptól fogva éreztetik is velük – erősíti meg egy lipcsei szociológusnő. – Maguk a pedagógusok is azon kapják magukat, hogy a lánytanulókat részesítik előnyben, nekik adnak jobb jegyeket. A lányok
könnyebben kezelhetőek, kevesebbet pimaszkodnak, olvashatóbb az írásuk, és megbízhatóan megszervezik a táblatörlést és az osztályrendet." Mondjuk a lányok is okoznak gondot, különösen pubertás idején. De ami a fő: a testi- és önértékelési problémáik, rosszabb esetben a depressziójuk csak ritkán tükröződik a bizonyítványukon. Azonban pszichológusok szerint jobb teljesítményeik ellenére sokkal
rosszabb önbecsüléssel rendelkeznek, mint a fiúk.

"A magatartás az, ami megkülönbözteti a két nem teljesítményét. Hisz alapvetően egyik nem sem intelligensebb a másiknál" – magyarázza egy tanár. A probléma egy régóta húzódó tudományos vitát is érint, nevezetesen: a tehetség mennyiben függ a génektől, és mennyiben a nevelés, a társadalmi környezet hatásától? A kérdés igazából máig megválaszolatlan, politikai szinten az esélyegyenlőség erősítése és a változatosabb oktatási-nevelési módszerek biztosítása vihet közelebb a megoldáshoz. 

Természetes különbségek

A nők csak a 20. században harcolták ki helyüket a gimnáziumokban és az egyetemeken, ami szakemberek szerint azt jelzi, hogy a tehetség kibontakozásában a környezetnek domináns hatása van. Kialakult a – leginkább nőkkel foglalkozó – nemi tudomány. Főként női pszichológusok és szociológusok a 60-as, 70-es, 80-as években hajlamosak voltak a nemi szerepeket szinte kizárólag a társadalmi elvárásokból eredeztetni – egyneműségről, sőt már-már a női adottságok fölényéről beszéltek. 

Ennek azonban számos kutatás ellentmondott. Sok szempontból azonosnak, de sok szempontból természetszerűleg eltérőnek mutatkozik ugyanis a két nem. A Der Spiegel többek között az amerikai Stanford Egyetem fejlődés-pszihológusnőjének húsz évig tartó kutatását említi, aki rejtett kamerával bölcsődékben, iskolákban, kísérleti laborokban vizsgált gyerekeket, és megfigyelőívek százait töltötte ki. Azt akarta bebizonyítani, hogy eredendően mennyire azonos a nemek viselkedése. Ehelyett azonban azt volt kénytelen megállapítani, hogy a lányok és fiúk alapvetően különböző beállítódottságúak: a lányokat együttműködő, a fiúkat domináns viselkedés jellemzi. Már egy újszülött is úgy viselkedik, mintha tudatában lenne a nemének: a lánycsecsemők nyilvánvalóan korábban reagálnak hangokra, és keresik a szemkontaktust. Fiúcsecsemők ellenben tépnek, mihelyt fogni tudnak. Tizennégy hónaposan a fiúk inkább teherautókat és fegyvereket bámulnak, míg a lányok babákat és plüssállatokat néznek. Heidelbergi kutatók is hasonlóan különböző érdeklődést figyeltek meg tizenegy hónapos csecsemőknél. Adott tehát egy különbözőség, amit aztán a környezet a születés pillanatától fogva megerősít. A felnőttek például kimutathatóan gyengédebben bánnak a lánybébikkel. 

A kislányok szociális témákat variálnak, mint a bevásárlás vagy a család, és sokat, barátságosan beszélgetnek egymással. "A fiúk inkább durva szavakat használnak, és a hetedik életévükig legszívesebben a testi erejüket mérik össze – mondja egy soknemzetiség? iskola igazgatója. – Ez a világ összes nemzetére érvényes: egy dél-afrikai és egy norvég kisfiú éppolyan lelkesedést mutat mindenféle harc iránt." 

A hormon- és az agykutatóknak is megvan az elméletük arra, hogy a fiúk miért botladoznak úgy az iskolában. Különösen a tesztoszteronra gyanakodnak. A terhesség harmadik hónapjától termelődik ez a hormon, és sorsformáló hatása lehet: vad és szófukar viselkedést okoz. Olyan esetekben, mikor az anya mellékvesezavara miatt a lánybabák már az anyaméhben túl sok férfihormonnak voltak kitéve, nem egyszer pénisszel jöttek a világra. Még a nemi operáció után is alig érdeklődtek babák vagy plüssállatok iránt, s később is fiúkat választottak barátaikká. "A nemi jelleg a hormonok hatására már születés előtt kialakul – véli egy cambridge-i pszihológus –, ezek élethosszig meghatározzák egy ember viselkedését." Tény, hogy a női ciklus közepén, amikor a tesztoszteronszint viszonylag magas, kísérleti hölgyalanyok különösen jól tudtak térbeli-matematikai feladatokat megoldani.

A Coloradói Egyetemen van egy pedagógiai központ, ahol az agyműködést kutatják. Az agy különböző teljesítményzónái alapján adnak pedagógiai tanácsot a szülőknek, tanároknak arról, milyen módon hozható ki a nemekből a maximum. Hat hónap múlva – legalábbis ezt ígérik – elmaradnak a fegyelmezési problémák. A tanácsadó cég Európában is egyre népszerűbb. Az idegorvosok hüledeznek a módszertől, mert szerintük szakmailag megalapozatlan. Azt viszont ők is elismerik, hogy a fiúk és a lányok eleve különböző tanulási stratégiákat követnek: a férfiak inkább a rész-, a nők inkább az összbenyomásokat figyelik. Úgy néz ki, mintha a férfiaknál az egyik agyfélteke aktívabb lenne, amikor feladatokat oldanak meg, a nőknél azonban mindkettő "dolgozik". Lehetséges, hogy a lányok az információk összekötésében foglalatosak, a fiúk meg inkább egyetlen problémára koncentrálnak, és azt meg is oldják. Ez a képesség teszi őket sokszor jobb specialistává. "Az agy teljesítőképességét viszont az idegsejtek egész hálózata határozza meg, ami nagymértékben függ az egyéni tapasztalatoktól – állítják a megszólaló idegtudósok. – Az emberi környezetből érkező információk, a nevelés tehát legalább annyira befolyásolja a viselkedést, mint a tesztoszteron." 

A nevelés hatása

Tény, hogy a nemekre jellemző viselkedés túlnyomórészt a szülői minta hozadéka, de egyedül az apa és anya nem tud a lányokból önkétségekkel teli, alkalmazkodó teremtést, vagy a fiúkból verekedő iskolaelhagyókat csinálni. Ez a szülők, a gének és a környezet keverékéből adódik össze. A gyerekek azonnal elkezdenek bizonyos mintákhoz idomulni, mihelyt felismerik, hogy milyen viselkedés számít elfogadottnak. 

"A fiúknak gyengébb énjük van, mint korábban. Teljesen el vannak bizonytalanodva" – mondja egy külvárosi iskola tanára, aki 1974 óta van a pályán. Az ok sokrétű. Mindenekelőtt a fiúk életperspektíváira negatívan hat a férfihiány. Minden harmadik iskolást egyedülálló anya nevel. Felmérések szerint minél csekélyebb az általános iskolás férfitanárok aránya, annál rosszabbul teljesítenek a fiúk később, a középiskolában. "Igazi férfinak lenni" – ezt akarják megvalósítani, de tulajdonképpen csak azt tudják, hogy ők mások, mint a nők, és hogy a filmekben a férfiasság magasabb értékkel bír. A legtöbb fiú akciófilmekből és számítógépes játékokból szedi össze, amit férfiasnak tart. Egy ominózus keverék jön ki ebből, aminek jelentős része az erőszak. Egy tanulmány szerint a fiúk sokkal többet tévéznek, és négyszer annyi időt töltenek számítógépes játékokkal, mint a lányok, azonkívül dupla annyit szörföznek az interneten. Lehetséges, hogy ez az információfogyasztási őrület a fiúagyra bénítóan hat – állapítja meg a Der Spiegel cikkírója.

Egyidejűleg a munkaerőpiacon a férfiasság krízise terjed. Azok a szakmák, amelyekben az erős testalkat feltétlenül előnyt jelent, egyre ritkábbak. A telefontársaságoktól a vasúttársaságokig minden munkaadó kommunikációs készséget és szolgálatkészséget kíván – tipikusan a női erősségeket. A nők megállják a helyüket mint rendőrök vagy mozdonyvezetők is. 

Persze a lányoknak sem könnyű, mert azt már pubertáskorban felismerik, hogy a másik nemet nem az intellektussal lehet elkápráztatni, ugyanakkor mindenki azt sulykolja beléjük: tanulás nélkül nem sokra mennek – mondta el Ranschburg Jenő gyermekpszichológus egy hazai konferencián. A fiúknak pedig folyamatos elismerésre, csodálatra van szükségük, minek következtében hosszú idő óta kialakult a jellegzetes női hozzáállás: "úgy teszek, mintha te lennél az okosabb, aztán a végén minden úgy történik, ahogy én akarom". A neves szakember alapvetően a koedukált iskola híve, hiszen – mint mondta – elsősorban mindannyian emberek vagyunk, és igazából a másik nem társaságában viselkedünk nőkként vagy férfiakként. A gyerek ebben a viszonylatban sajátítja el a megfelelő nemi szerepet is, s ezért van az, hogy ha bármelyik szülői fél hiányzik, a szerepminta alapjaiban hibádzik. 

Ezzel együtt a tapasztalatok azt mutatják, hogy a nemek együttoktatásának is megvannak a hátulütői. A másik nem jelenléte mindkét felet befolyásolja. A fiúk állandó bizonyításkényszerbe kerülnek, hetvenkednek, nehezebben kezelhetőek. Ráadásul a tradicionális férfiassághoz hozzátartozik a női tekintély megkérdőjelezése, így a problémák legkésőbb az iskolaérettséggel elkezdődnek – hiszen szinte minden tanár nő. Ám tapasztalatok szerint nem csak a több férfitanárral oktató fiúiskolákban jobb a fiúk bizonyítványa. Öt berlini iskola gyakorlata szerint mindkét nemnél komoly teljesítménybeli javulás érhető el azáltal, ha legalább egy ideig a számukra nehezebb tantárgyaknál különválasztva oktatják őket – például a fizika-, nyelvtan- vagy angolórákon. Bár gyakorló pedagógusok és szülők támogatnák a részleges különoktatást, és ennek lehetősége adott is egyes német tartományokban, de még nagyon kevés helyen bevett gyakorlat. A közvélemény és az elméleti szakemberek abszolut koedukáció-pártiak, mondván: "Mindkét nemnek egymástól kell tanulnia és megtalálnia a helyét a konkurenciában. És ezt legjobb, ha minél korábban kezdik."

Mindezek után egy kérdés marad nyitva: Miért csinálnak az iskolában kevésbé sikeres fiúk aztán a szakmájukban oly gyakran felfelé ívelő karriert? "Az érvényesülés alapja máig az önbizalom és a küzdőszellem – mondja a viselkedéspszichológus. – Az embernek megállás nélkül próbálkoznia kell. És ebben a férfiaknak egyszerűen nagyobb a sikertelenségi toleranciájuk."

Olvasson tovább: