Kereső toggle

Lendületvétel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Eladó-elvevő korunkban sok mindent veszünk rendszeresen, de lendületet venni csak a választott keveseknek sikerül. Most éppen az új miniszterelnöknek. Minden kornak van divatos tulajdonsága. Valamikor régen a megbízhatóság volt. Aztán jött a kreativitás korszaka, mely épp fordítottja a megbízhatóságnak. Most éppen a lendületnél tartunk. A dinamizmusnál. 

Gyurcsány hihetetlenül élvezi, 

hogy ő most az ország 

miniszterelnöke. 

A pápai lakótelep nyomorából 

indulva hatalmas pálya. 

Nagyobb út, 

mint egy falusi jómódból indulni.

Forma egyes korunkban minden magára valamit adó menedzser lendületes és dinamikus. Pattog, mint a pingponglabda. Sőt, kiismerhetetlenül pattog, mintha egy jobb kínai szerválta volna. Hazánk a "dolgozhatunk-fizetgetnek" állapotáról átállt a faltól falig pattogásra. A magyar nyelv legfőbb mondata az "el vagyok havazva" zengzetű, az más kérdés, hogy aki el van havazva, az éppen megfagyóban van, tehát nagyon is ráér. A tízmillió hóember országának új, dinamikus miniszterelnöke van, a negyvenhárom éves Gyurcsány Ferenc. Az aggkori szenilitásban szenvedő KBPB évtizedei után már a második ember röpke néhány év alatt, aki innen van még a rendőrnyugdíj alsó korhatárán. Fiatalítunk, dinamizálunk. Ránk fér.

Az első kérdés, hogy vajon szerep vagy valóság ennek az embernek a tempója? Én úgy vélem, valódi. Vannak emberek, akik felpörögnek néhány pillanatra, de aztán visszaülnek a székbe és néznek kifele az ablakon, hogy a farkas megeszi-e a bárányfelhőket? Gyurcsány valóban tempós ember. Gyorsan mozog, keze-lába jár, és gyorsan is beszél. Minél előbb akarja. Minél többet akar.

Még mielőtt a jelenbeliségre áttérnénk, szaladjunk hátrafelé, mert vele kapcsolatban ezt sokan, sokszor megteszik. Gyurcsány vagyona nem úgy keletkezett, mint mondjuk a Béres családé, vagy Rubiké. Nem talált fel semmit, őt találták fel. Teller a hidrogénbombát, valakik Gyurcsányt találták fel. Biztosan akkor is ott volt, amikor épp arcokat kerestek vagyonokhoz. Ezért nem kell szeretni, ez nem bűn (vagy ha igen, akkor másoké), de nem is érdem. A művészetre szokták volt mondani, hogy a karrier negyedrész tehetség, háromnegyed rész szerencse. Úgy tűnik e sajátos magyar kapitalizmus hasonló arányokat teremt. Azt is tudnunk kell, hogy bármelyikünk szívesen venné, ha néhány ingatlant megszerezhetne hasonló módon, mint ő. Én például kifejezetten örülnék neki. A magam részéről azt is megvallom, hogy régi híve vagyok a cseh modellnek, mely bizonyos szervezetek főállású alkalmazottait nem engedte a hatalom közelébe, egyszerűen öt évig nem engedte őket elindulni semmilyen választáson. Több évtizedes pozitív diszkrimináció után öt év negatív. 

Nem kell hozzá nagy fantázia, ha nálunk is hasonlót cselekszik a hatalom, most valaki más lenne a miniszterelnök. De a hatalomátmentést nem Gyurcsány szervezte. Nem is Horn Gyula. A miniszterelnököt Antallnak, majd Borosnak hívták, náluk tessenek reklamálni. A minap a másfél évtizedes nemzeti megemlékezés egyik árnyékalakja, Kónya Imre ezt mondta: az ő idejükben történt, de nem általuk. Azt hogyan kell? A hatalmat átvesszük, majd nem gyakoroljuk, kivéve állami ünnepeken?

A magamfajta finnyás értelmiségi, aki elég szegény ahhoz, hogy erkölcsösnek mutassa magát, persze jobban örülne, ha olyasvalakit dobna magasra a történelem, aki még statisztája sem volt hitvány koroknak. Képzeljék, amint Örkény megírja a Tóték folytatását. Az őrnagy egyszer majdnem meghal, de összeragasztják, és visszatér a faluba. Ő lesz a polgármester, a margóvágót pedig off-shore cégbe menekíti. De ismétlem, a lehetőséget nem Gyurcsány szerezte magának, ahhoz kevés lett volna egyedül. Azt egy felemás változás teremtette meg mindazok aktív közreműködésével, akik nem mertek vagy nem akartak egy valódi változás kovászai lenni.

S itt álljunk meg, fejezzük be a múltba révedést. Ugyanis bárki támadja majd Gyurcsányt a múltért, ennek a sportágnak van egy szabálya: onnantól kezdve, hogy megtartja első kormányülését, csak az számít, ami ebben a másfél évben történni fog. Bár székét nem választással nyerte el, azért rá is igaz, a többség nem szeretne folytonos oppozícióban lenni. Orbán épp ezért a nemzet miniszterelnöke, ezért nem jár ellenzéki vezérnek a Parlamentbe, ezért tartja meg kormánytagjait. Mintha ma is hatalmon lenne. A jól dekorált értelmiséginek jó játék az ellenzékiség, a többség azonban szeretne egy követhető hatalmat látni. A nemzet miniszterelnöke cím olyan, mintha tartalma lenne. Követhető. Ennél csak egy nagyobb és fontosabb beosztás van, ez pedig az ország miniszterelnökének posztja. 

Mondhatja nyakas ellenzéki, hogy eb ura fakó. Szép mondat, csak nincs értelme. Eb ura gazda, fakóé pedig a zsoké. Ha valaki úgy is gondolja, hogy neki aztán ne dirigáljon ez a gyanús milliárdos, attól még fog. Ebben az országban, bármily hihetetlen, tízmillió ember él együtt és még nincsenek demarkációs vonalak, mint Koreában. Épp ezért üzenném a felháborodottaknak, nem érdekeltek Gyurcsány rossz teljesítményében. A vulgárpolitizálás szintjén persze igen. Ott úgy mondják, hogy rontson el mindent a kormány, aztán majd mi jövünk. De ha a kormány tényleg mindent elront, akkor ugyan mihez kezd a kiválasztott? Nem lenne jobb végre, ha a kormány egy kicsit jól dolgozna, aztán a következő kormány nagyon jól? Ha hiszünk a zászlólobogtató romantikának, akkor négy év válság után mi is jön? Akkor négy év csodának kell jönnie, hogy tartsunk ott, mint nyolc év középügyes kormányzás után. Ne rakjunk túlzott terheket a nemzet miniszterelnökére, engedjünk meg néhány részeredményt az ország miniszterelnökének is.

Az elmúlt két és fél év részben könnyű, részben nehéz helyzetet teremtett neki. A tegnapi kormány ügyetlennek és sikertelennek látszott. Látszott, mert a nem éppen acélos teljesítményt még kidumálni sem tudták, hiszen élükön egy olyan ember állt, akinek öt szótag olyan magaslatot jelentett, mint hegymászónak a Csomolungma. Igazából nem is tudhatjuk, milyen állapotban van az ország, de nem túl jóban, az nagyjából érezhető. Az egyszer? ember elvár valami tervszerűséget saját kormányától, ezzel szemben az volt a benyomása, hogy itt két nap már messzi távol, a lényeg, hogy próbáljunk újabb forrásokat találni a polgárok zsebében. Csakhogy a polgárok nem dobóatléták, hogy források legyenek beléjük építve, így hát egyre viccesebb lett a dolog.

Mennyiben más az új program?

Nem tudni, és nem is nagyon érdekes. Az új program természetesen jó program annak, aki csinálta, s lózungok gyűjteménye az ellenzéknek. Így van rendjén. Tizenöt esztendő közelmúlt és előtte néhány tervszer? évtized tán elég idő, hogy belássuk: nincs jó és rossz program, program van. A nagytisztelet? hatalom eddig nem adott módot bizonyításra sem itt, sem amott. Ahhoz ugyanis annyi kellett volna, hogy betartsa valaki, amit programként leírt. Nem tartották be. Senki és semmikor. Az elmúlt másfél évtizedben sok szépet és jót cselekedtünk. Mindenhová beléptünk, ahová felvettek minket. Újra lehet utazni. Újra nagy esemény a Szent Jobb- körmenet. Minden valamire való ünnepen ott térdepel egy ateista-békepap szendvics az első sor előtt. Nagy és boldog pillanatok. Újra van nekünk sáv a címerben. Csakhogy épp az elébb már citált Kónya úr mondotta hogy nem lett jólét és nem lett igazságosság. Akkor pedig, teszem hozzá
finnyás értelmiségiként, mire is volt az egész? Nem ezért a kettőért csináltuk? Mire jó a magántulajdon, ha állami hitelekből működik? Mire jó a többpártrendszer, ha senkit nem képvisel senki? Olyan ez, mint a senkit meg nem térítő evangelizáció. Kár az áramért. 

Eddig minden program kiváló volt elolvasva, de minimum biztató. Aztán az lett belőle, ami. Programmal nem lehet nyerni. Elhitetéssel lehet. Gyurcsány Ferenc az úgynevezett baloldal elhitető embere. Úgynevezettet mondok, mert az oldalas már rég feltét a főzeléken. Oldalak nincsenek, csak érdekcsoportok. Emberek, akiket egy táborba terelt a véletlen. Volt nonemklaturisták utódai, valamint volt ellenzékiek utódai. Vicsorgástól letört fogú koravén oroszlánok, akik érzik a frissen főtt hús szagát. Pedig lehetne akár jobb, meg akár baloldal is.

Mindkettőnek vannak haladó hagyományai. Bizony, van ilyen jobboldalon, kedves baloldali, és a baloldalon is, kedves jobboldali barátaim. Bethlen gróf ügyesen konszolidált, túlélette Magyarországgal Trianont. Nagy Imre hőssé vált, de aligha tekinthető másnak, mint ami volt, baloldalinak. A gyurcsányi fordulat egyik újdonsága, hogy a pragmatikus kényszerfogalom helyett újra kimondta: itt baloldalról van szó. Éppen ő? Igen, jöhetne az Örkény, de néhány hónap múlva nem ez lesz a téma, hanem hogy mit alkot ez a vitathatatlanul nagyra törő, gyors esz? ember.

Gyurcsány egyben jobb a társainál. Az embernek az róla a benyomása, hogy nagyon tudja, mit akar. Most éppen kikerülhet az ideológusi kényszerszerepből. Ne tévedjünk, ahhoz csak kedve volt. Ideológusnak való a Gombár, a Hankiss, meg még néhányan.

Írásaiból hiányzott valami, amitől jó szerző valaki. A rendezettség, az eredetiség. Felismerte a szükségletet, de nem volt képes megalkotni önnön nézeteit. Holnaptól nem ez a dolga. Írni felvehet szakértőt. Majd élőben, hisz imád szerepelni. Rég volt ilyen extrovertált ember a magyar közéletben. Erre felkaphatja fejét az olvasó. Orbánnál extrovertáltabb hogyan lehet valaki? Lehet. Orbán kivételes, katartikus pillanatban fogant személyiség. Százévente adódik valakinek ekkora eshetőség, ő élt vele. De Orbán nem kommunikál, ő megjelenik. Képességeit mutatja, hogy akadémikusok, művészek, olimpiai bajnokok elégednek meg ennyivel. Látja a folyamatokat és nem nézi többnek az embert, mint amennyi. Zseniális találmánya önmagának. Ritkán beszélget. Gyakran beszél. 

Gyurcsány csaknem showman. Kifordított zseb, politikai mobilrevü. Győrben megkérdezte a közönséget. Interaktív nézőjáték, kérem, hívják a telefonszámot, ön van a vonalban, kedves választó. Gyurcsány hihetetlenül élvezi, hogy ő most az ország miniszterelnöke. A pápai lakótelep nyomorából indulva hatalmas pálya. Nagyobb út, mint egy falusi jómódból indulni. Néhány hónap alatt topon lenni nem adatik meg mindenkinek. Pedig nem is volt jó miniszter. Sőt, rossz miniszter volt, nem érdekelte a sport. Van ilyen, akad, akinek nem a futball a kedvenc hobbija, bár mi, futballrajongók ezt nehezen értjük.

Sokat beszél és néha hibázik. Öregecskedő? Egy író kollégám szerint ilyen szó nincs. Szerintem sem volt, de már van. A nyelv dúsul, logikailag akár rendben is lehetne. Megsértette a magyar nőket? Ezek szerint igen. Szerényen jegyezném meg, ha annyi millióm lenne, ahányszor elhangzik a magyar beszédben, hogy negyvenéves feleségem két húszévesre cserélem, akkor most gazdagabb lennék nála. Az, hogy itt jólét van, az tévedés volt. Több mint tévedés, hülyeség. Aki beszélget, az hibázik. A színről színre megjelenő sohasem. Az úgynevezett baloldal most érvényesülni hagyott valakit, akiről még a túloldalon is így vélekednek egyesek. Kiss Péterről aligha mondta volna bárki. Medgyessyről szintúgy nem. Gyurcsány felkorbácsolta a reménykedést. Ez a dolga. Tempója irigylésre méltó, mindenütt ott van és ott is lesz. Olyan, mint az egyhetes beutalt, aki ugyanúgy mindent látni akar, mint a kéthetes. Neki másfél év a teljes ciklus. 

Az irányzék világos. Hitessük el a szegényekkel, hogy ők nem szegények. A szegény ember hálás. A középpolgár voksa drága, a szegényé olcsó, azért szegény. Bizony ez a legfőbb megoldandó. Hárommillió koldussal nem lehet modern köztársaságot építeni. Hárommillió koldussal csak azt lehet építeni, ami épül. Hűvös, esős Latin-Amerikát. Épp Gyurcsány tenné meg a fordulatot? Egyáltalán, van eszköze? Nem sok. Az ország a multik tulajdonába ment át, nekik pedig bárhogy is sírunk, nem érdekük a jól élő Magyarország. Nekik az olcsó termék és az olcsón megszerezhető piac az érdekük. A kedvezmény. Aztán ha letelik az idő, pápá Hungary! Gyurcsány tehát virtuális térben vívja majd nagy csatáját.

Első lépése izgalmas végjátékot sejtet. Többletteher a bankoktól. Igen, hiszen a ráaggatott jelző szerint az övé bankárkormány. A bankárkormány pedig mint tudjuk, imádja a bankokat. Mit tesz erre Gyurcsány? Fizessenek a bankok! Innen csak egy lépcső, fizessenek a gazdagok. Volna egy tétem arra, hogy lesz majd egy nemes cél, amire a magáéból is adni kíván, felhívva a hasonszőrűek figyelmét az adakozás nagyszerűségére. Gyurcsánynak van egy előnye, néhány látványos gesztussal kezdheti önmagán. Károlyi gróf önföldosztását hetven évig példás tettnek tekintette az utókor, hasonló artisztikus cselekedettel sokan megnyerhetők. Igen, bármily hihetetlen, sokan megnyerhetők. Mint finnyás értelmiségi, nem Gyurcsány üzletmenetében vagyok érdekelt, hanem a valódi választásban. 

Az elmúlt két parlamenti választás egy kérdésről döntött. Szeretni tetszik a Viktort? Ha Medgyessy, Kovács, Kiss vagy bárki más veselkedik neki, harmadjára is erről szavazhattunk volna. Gyurcsány esete más, ő valóságos közéleti személyiség. Az pedig erénye egy demokráciának, ha a választás nem csupán szavazás. Ha a vitázónak partnere van, ha az összetett mondatra összetett mondat a válasz. Mi annak idején nem arra pazaroltuk az időnket, hogy Magyarországon legyen egy kormányzó és legyenek hatáskör nélküli kicsi pártok. Arra szavaztunk, hogy időnként valóban szavazni szeretnénk. 

Annyik vagyunk ebben a tévémikrofonos korban, amennyinek látszunk. Aki tehetségesnek látszik, azt tehetségesnek tekintik, aki nem látszik annak, azt nem. Az MSZP három hónapja padlóra került, és majdnem kiszámolták. A szurkolók már ünnepelték a győztest. Úgy tűnt, kár kiírni a következő választásokat, úgyis a nemzet miniszterelnöke nyer. Így is esélyes, de ellenfele született. Izgalmas, éles meccsen dől majd el, ki lesz a bajnok. Változatlanul a kettes a vezető oddsz, de innentől kezdve érdemes lesz nézni a mérkőzést. A Közgáz-vita pedig hatalmas nézőcsúcsot jelent majd. Leveri a Heti Hetest, sőt még a Való Világot is. Való világunk igazi sztárjai küzdenek meg a kamerák előtt. A pénz hercege, a ráció embere és a maga által másoknak teremtett világ fejedelme. Irigylem Bárdos barátomat, a polviták Puhl Sándorát. Ezt én is levezetném. Mert biztos vagyok benne, hogy lesz mit. S a demokráciának nevezett nehézlépt? valami, amit mégis úgy szeretünk, pedig nem könny? vele, alighanem nyer ezen a bolton. Lehet, hogy a kapitalizmust nem az egypártrendszer körülményei között építjük fel? Remélem mindenki belátja, ez az érdeke. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy senki se nyerhessen félgőzzel. Mert aki félgőzzel nyer, az negyed gőzzel kormányoz. Ide most teljes harci sebesség kell.

Olvasson tovább: