Egy hete fejeződött be az az országos vándor szűrőprogram, amely a MOL finanszírozásával és az egészségügyi tárca, valamint az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) szakmai támogatásával zajlott le. Ennek keretében a szakemberek szemészeti és ortopédiai szűrést végeztek az általános iskolás korosztály körében, a szülőket pedig táplálkozási tanácsokkal segítették.
A szemészeti, tartásbeli és elhízási problémák előidézőjeként a mozgáshiány, a képernyőkultúra, az ülő életmód, a nehéz iskolatáska, az egészségtelen táplálkozás egyaránt okolható, a problémahalmaz a mostani iskolásokra hatványozottabban jellemző, mint az előttük járó generációkra. Az utóbbi tíz év alatt egyértelműen romlott a fiatalok egészségi állapota, így hosszú távú kilátásaik is rosszabbak elődeiknél – állítják a szakemberek.
A nyári gyermekszűrőprogram során mintegy kétezer, 4–14 éves gyermeket vizsgáltak meg szemészek, ortopéd szakorvosok és dietetikusok. A szűrésre jelentkező kis önkéntesek 25-30 százaléka volt minden szempontból egészséges, 30 százalékukat kellett szemészeti szakrendelésre továbbküldeni, és 10-12 százalék volt túlsúlyos.
A szűréseket végzők egyike, dr. Farkas László ortopéd szakorvos lapunknak elmondta: a megvizsgált gyerekek 10-15 százaléka kapott beutalót a helyi ortopédiára – jó részük még soha nem is volt szűrésen –, 55 százalékuk pedig nagyobb szülői odafigyelést igényelne kezdetleges elváltozások miatt: ennek felerészt tartási rendellenesség, gerincferdülés, felerészt lábdeformitás volt az elsődleges oka.
A lúdtalpat egyébként ma már sokhelyütt nem is regisztrálják, annyira elterjedt probléma.
A kapott arányok egyébként a valóságban sem sokkal jobbak: évekkel ezelőtti óvodai vizsgálatok során a gyerekek közel háromnegyedénél tapasztaltak kisebb-nagyobb mérték? ortopédiai elváltozásokat. Egy célzott, kisebb létszámú, korszer? módszerekkel zajló szűrés törvényszerűen mindig magasabb százalékokat eredményez, mint az országos, sokféle vizsgálatra kiterjedő adathalmazok. Ráadásul az a helyzet, hogy az Országos Gyermekegészségügyi Intézettől kapott információink szerint jelenleg nincsenek igazán megbízható adatok a teljes hazai gyermekpopuláció egészségi állapotáról.
Ha egy gyerek kis korában nem kezd el mozogni, akkor később sem fog – mondja az ortopéd szakorvos. Sőt: sajnálatos módon általános tapasztalat, hogy a korral előrehaladva a középiskolában lustul, majd az egyetemen vagy a munkahelyen már teljesen leszokik a mozgásról még az is, aki előtte tíz évig versenyszerűen sportolt. A gyerekkori mozgás ezzel együtt pótolhatatlan: aki 18 éves koráig egy helyes életmód révén megfelelő fizikumra, csontrendszerre tesz szert, később abból "él", azt koptatja. Aki a fejlődés éveiben
rosszul alapoz, az nagyon korán szembesülhet gyötrelmes hát-, derék-, lábfájásokkal, keringési problémákkal, rossz közérzettel, elhízással, ami kihat az egész későbbi életminőségére. A mozgásszeretet kialakulásában elsődleges a szülői minta. A szabadidősport, a tömegsport – például az angolszász nemzetekkel ellentétben – nálunk sajnos nem a mindennapok szerves része, nincsenek megfelelő közösségek és sokszor helyszínek sem a megvalósításához.
Ami pedig a korai szűrést illeti, a gyerekszakrendelők túlzsúfoltak, előjegyzési rendszerben, sokszor több heti, több hónapi várakozás után kerülnek csak be a beutaltak – ugyanakkor több mint száz községnek tudvalevően még háziorvosa sincs. Az is tény, hogy a mégoly rendszeres egészségügyi ellátás sem képes pótolni a szülői odafigyelést. A szülők egy része nem is veszi komolyan az iskolai vagy háziorvosi jelzést, és időhiány miatt nem viszi el a gyereket vizsgálatra, vagy kuruzslókkal, öngyógyító módszerekkel próbálkozik, mielőtt szakemberhez fordulna. Viszont minél későbbi stádiumban kezelik az elváltozást, annál nehezebben korrigálható. Másik gyakori probléma, hogy ha a gyereknek tartósan fáj például a lába vagy a háta, a szülő sokszor felmenteti egész évre tornából, ahelyett, hogy kezeltetné, és a tünetet vészcsengőnek tekintené, miszerint ideje ráerősíteniük a sportolásra. Igaz, rengetegen lelkiismeretesek: az ingyenes szűrővizsgálatra – amelyet egyébként nem finanszíroz a tb – tömegével jelentkeztek, bárhol megfordult az emeletes busz, ott naphosszat zajlottak a szűrések, és nemcsak a problémás esetek jöttek. Ugyanis sok településen szinte ez az egyetlen elérhető módja a szűrővizsgálatoknak.
Gerinctorna- és lábtorna- gyakorlatok ajánlottak a többségre jellemző enyhe elváltozásoknál: például lábboltozat-süllyedésnél mezítláb járjanak a gyerekek egyenetlen talajon, csipegessenek fel a lábujjukkal papírdarabkákat, vagy írjanak lábbal, egyszóval erősíteni kell a lábfej izmait játékos gyakorlatokkal. Ez minden betétnél többet ér – mondja Farkas doktor. Egészségesnek felesleges a betétes cipő: "ellustul" a lábfej, kialakul a lúdtalp. Olyan, mint jó szeműnek a szemüveg: ha feleslegesen hordja, biztos, hogy előbb-utóbb szüksége is lesz rá. Amúgy meg sem a gyerekcipőn, sem a szükséges lúdtalpbetéten nem szabadna spórolni! Egy jó minőség? cipő, kerüljön akár 10-15 ezerbe, több gyereket is kibír, átörökíthető, megelőzhető vele a baj a fejlődésben lévő fizikum számára.
Az utóbbi tíz év tapasztalata, hogy az emberek kezdik felismerni a vészhelyzetet: minden korábbinál több energiát, pénzt, időt hajlandók áldozni ugyanis egészségük karbantartására vagy helyreállítására. Nem véletlenül: ugyanez idő alatt a lakosság egészségi állapota folyamatosan romlott. A fiataloknál azonban még a külső az elsődleges: a lányok koplalnak, a fiúk testépítéssel foglalkoznak, olyan szerekkel súlyosbítva, melyeknek teljesen ellenőrizetlen a piaca. A helytelen vagy káros életmód brutális hatása ugyanakkor nem rögtön szokott jelentkezni, a végletekig kizsigerelt fiatal szervezetre gyötrelmes felnőttkor vár – figyelmeztet a szakember.
Elhízás és rövidlátás