Kereső toggle

Kiszolgáltatott munkatársak

Munkahelyi zaklatások

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"De szép szeme van, Mancika" – bókol a főnök, miközben Mancika kitölti a kávét és csábosan mosolyog hozzá. Aztán diktálni kezd egy hivatalos levelet, Mancika pedig szorgalmasan jegyzetel. A háború előtt még ez volt a dolgok normális menete, és ennek a hatása mindmáig érezhető. Vannak országok, ahol már a szóbeli inzultust sem kötelesek elviselni a női beosztottak, törvény adta joguk, hogy ragaszkodjanak a teljesítmény szerinti megítéléshez, nemtől függetlenül. Nemrégiben azonban éppen a törvény tervezetéért felelős Esélyegyenlőségi Kormány-hivatal egyik alkalmazottja panaszolta be szexuális zaklatás miatt a főnökét, ami ismét ráirányította a figyelmet a női munkavállalók helyzetére. 



Jól "kihasznált" munkaidő

Bár erőszakos munkatársakról, főnökökről számtalan történet forog nálunk közszájon, konkrét bírósági esetekről nemigen lehet hallani. A szexuális zaklatás ma leginkább a munkajog kategóriájába eső fogalom, ám konkrétan továbbra is hiányzik a jogi meghatározása. 

Az egyenlő bánásmódról szóló antidiszkriminációs törvényben létezik a munkahelyi zaklatás fogalma, ez azonban túl általános gyűjtőfogalom, a szexuális visszaélés jelenségére konkrétan ez sem tér ki – ellentétben más országok törvényeivel. A minta tehát nem hiányzik. Nálunk már az is nagy dolog, hogy egyáltalán köztéma lett ez a fajta visszaélés.

Nyugati cégek Magyarországon járó alkalmazottai, üzletemberek és üzletasszonyok egyaránt, rendszerint megrökönyödnek a magyar üzletfelek és munkatársak öltözetét látva. "Nem értem. Miért viselnek itt a nők ilyen rövid szoknyát mindenhol?" – töri a fejét egy német cég fiatal munkatársnője. Egész itteni tartózkodása alatt nem kapott magyarázatot, csupán elegáns vállvonogatás volt a válasz. Hasonló megjegyzések angol és amerikai ügyfelektől is érkeznek, hiszen náluk létezik egyfajta munkahelyi öltözködési kódex. Ez nem csupán megkönnyíti az alkalomhoz illő ruha kiválasztását, hanem elkerülhetővé teszi azt a hazánkban igen elterjedt gyakorlatot, amelyben a női alkalmazottak "Klárikázása", a félreérthető és a félreérhetetlen bókok megszokottá váltak. Aki nem szokja meg, az megszökik, és új munkahelyen próbálkozik, mivel azonban a munkahely ritka kinccsé kezd válni, sokan inkább maradnak és megszoknak. A munkatársak szolidaritására hasonló okok miatt nemigen lehet számítani, emiatt kevesen vállalkoznak arra, hogy jogi úton próbáljanak elégtételt szerezni. Annál is inkább, mivel a társadalmi szolidaritás is inkább az elkövető mellett nyilvánul meg. 

A szexuális zaklatás fogalma jelen pillanatban leginkább a Munka Törvénykönyve adta keretek között értelmezhető, azaz, ha valaki mégis rászánja magát a bírósági eljárásra, akkor egy munkajogi jogszabály által szankcionálható jogsértést kell találnia. Wirth Judit, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség elnöke a Heteknek elpanaszolta, hogy az Igazságügyi Minisztérium ígérete ellenére nem fogalmazta bele az esélyegyenlőségi törvény szövegébe a szexuális zaklatás fogalmát, így ha egy női munkavállalót ilyen sérelem ér, ezen a címen nem fordulhat bírósághoz. "Nem hinném, hogy súlyos büntetés reményében tennének feljelentést a zaklatott nők, meggyőződésem, hogy legtöbbjük csak azt szeretné elérni, hogy tovább dolgozhasson a munkahelyén, immár zaklatás nélkül" – magyarázta az érdekvédő szövetség elnökasszonya egy esetleges törvény jelentőségét. A joghézag azonban egyelőre lehetővé teszi azt is, hogy a munkaadók olyan öltözködési elvárásokat állítsanak női alkalmazottaik elé, amelyek emberi méltóságukat sértik, adott esetben például azt, hogy a miniszoknya viselése feltétele a munkakör betöltésének. 

Segítséget jelentene az érdekérvényesítésben, ha a munkavállalókat tájékoztatnák az őket megillető jogokról, ezekre azonban se a nők, se a férfiak munkaszerződése nem szokott kitérni – ellentétben természetesen a kötelességekkel. Melyik alkalmazott van például tisztában azzal, hogy a Munka Törvénykönyve értelmében nem köteles eltűrni, hogy a férfimagazinok nőideáljainak képmásában "gyönyörködjön" a munkahelyén? "A megfelelő munkavégzéshez szükséges munkahelyi légkör és körülmények biztosítása a munkaadó kötelezettsége, az emberek azonban nincsenek tisztában azzal, hogy joguk van félelem- és zaklatásmentes légkörnben élni és dolgozni, inkább tűrnek, mert félnek a feltételezett hátránytól" – állítja Betlen Anna, a kormányhivatal vezető főtanácsosa. Az összes zaklatás közül a jelek szerint a leggyakoribb a szexuális visszaélés. "Ez egy elnyomott társadalom női mintája, amely a nőket szexuális tárgynak tekinti, ami az érintettek magukról alkotott képét is befolyásolja. Ez a társadalom üzenete is feléjük, amit már gyerekkorban megtanulnak az emberek, a nők pedig ezt eltűrik, sőt természetesnek veszik." A szakember ugyanakkor leszögezi, hogy a jelenség nem kizárólag a jog hatáskörébe tartozik, hanem egyben erkölcsi probléma is. Sajnos a hatalmi pozícióban lévő emberek nincsenek tisztában felelősségükkel, azzal, hogy nem élhetnek vissza klienseik, beosztottaik helyzetével.

Nehezíti tehát az igazságszolgáltatást a társadalom régóta berögzült megítélése az emberi méltóság megsértésének fogalmáról. Sokáig teljesen evidensnek számított, hogy a nő a munkahelyeken a "Mancika" vagy a "Klárika", aki lehetőleg csinos, és elvárható tőle, hogy örüljön, ha a férfiak "udvarolnak" neki. Az egy kézen megszámlálható feljelentések közül az egyikben azzal zárta le az ügyet a bírónő, hogy "csak rá kell nézni a felekre, és egyértelmű, hogy a zaklatás fennforgása teljesen kizárt." A szerinte csúnya nőnek ily módon kijárt még egy kis megaláztatás.

Olvasson tovább: