Kereső toggle

Nem vidám önkéntesek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mint arról múlt heti számunkban részletesen beszámoltunk, a prostitúció legalizálása, bárminem? szabályozása egyöntet? külföldi tapasztalatok szerint a szervezett bűnözés elburjánzását vonja maga után, nem pedig az iparág visszaszorulását. A prostitúció jellegénél fogva kontrollálhatatlan tevékenység, szorosan összefügg a nő- és gyermekkereskedelemmel, aminek révén biztosított az emberkínálat legfőbb utánpótlása.

A nyers üzleti érdekeken és az utcai rendteremtés igényén túlmenően a prostitúció legalizálása mellett leggyakrabban felhozott ideológiai érvet a "nők felszabadítása, a testük feletti önrendelkezés joga, a szexualitás szabadsága" mellett hitet tévő liberális szemléletmód képviseli. A rendkívül elterjedt nézet elkötelezettjei nagy szívességet tesznek ezzel az iparág haszonélvezőinek, ráadásul ezt a kvázi jogvédő nézetet hangoztatják a prostituáltak különféle érdekképviseletei is. Ezzel szemben a rabszolgasorsnak, az emberi kiszolgáltatottságnak és nembéli megalázottságnak egy olyan szintjéről van szó, hogy éppenséggel feminista szervezetek számítanak világszerte a prostitúció-legalizálás egyik legnagyobb ellenfelének. Álláspontjuk szerint a prostituáltakhoz mint erőszakos bűncselekmények áldozataihoz kell viszonyulni, és össztársadalmilag kell segíteni őket életük újrakezdésében. 

A legalizálás ellenzői szerint a valóság kedvéért az ex-prostituáltakat érdemes a leginkább meghallgatni – azokat, akiknek egyáltalán sikerült kitörni ebből a világból. A stricik, emberkereskedők és kliensek eleve brutális nemi erőszaknak, testi bántalmazásoknak vetik alá a prostituálandó nőket vagy gyermekeket, hogy letörjék ellenállásukat, és bevezessék őket a "szakmába" – állítja Gunilla Ekberg svéd szaktanácsadó, aki évtizedek óta gondoz prostituáltakat. Tapasztalatai szerint azok, akiknek több éves bántalmazás után sikerül ebből kimenekülniük, egyöntetűen a terror, az elképzelhetetlen és elviselhetetlen kegyetlenség időszakaként emlékeznek a klienseik és futtatóik markában eltöltött évekre.

Azok a prostituáltak, akik még benne vannak a szexiparban, nem sok eséllyel a szabadulásra, helyzetüknél fogva ritkán panaszkodnak, különösen nyilvánosság előtt – hívták fel a figyelmet a szakemberek nemrégiben a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom által rendezett nemzetközi szakmai konferencián. A legkülönfélébb kimutatások szerint a túlnyomó többség gyermekkorában – átlag 14 évesen – lett prostituált, tehát az "önrendelkezés" ebben az iparágban merőben csalóka feltételezés. A gyermekprostitúció elvileg mindenhol illegális, Oroszországban azonban a felnőtt korhatár 14 évre való leszállításával nemrégiben "könnyítettek" ezen az elvi nehézségen. Ugyanakkor még egy felnőtt sem képes előre felmérni a rá váró súlyos megpróbáltatásokat. A gyermekprostitúcióra kényszerített kiskorúak esetében ez már fel sem merül: a szakemberek beszámolói szerint kisgyermekek milliói, akik mindenféle perverz kliens – többnyire turista – kéjvágyát kénytelenek kielégíteni, nehezen tekinthetők – akár évek múltán is – jogukat szabadon gyakorló munkavállalóknak. A futtatók és kliensek részéről mindennaposnak számít a brutalitás, a súlyos fizikai bántalmazás, néha egészen a gyilkosságig bezárólag. Ha egy prostituált nő akármilyen okból megtagadja a "munkát" vagy megszökik, gyakran félholtra verik. 

Bár az állatias viselkedés igen jellemző, az átlag kliens – a konferencián a svéd előadó által ismertetett nemzetközi felmérés adatai szerint – mégsem a társadalmilag deviáns rétegekből jön. A tipikus férfi ügyfél általában 40-55 év közötti, párkapcsolatban élő, konszolidált, gyakran családos személy. Az olasz férfiak 40, a spanyolok 60, a thaiföldi férfiak 80 százalékáról mondható el, hogy kisebb-nagyobb rendszerességgel fizet nők vagy gyermekek szexuális szolgáltatásaiért.

Az iparág növekedése – beleszámítva internetes terjedését is –, a szexszolgáltatások specializálódása és egyre bizarabbá válása csak fokozza a nők és gyermekek bántalmazását, illetve az ellenük elkövetett erőszakot – hangoztatják a szakemberek.

Olcsó magyar munkaerő

A huszonéves Kovács Erika szinkronszínészi képesítéssel is rendelkező villamosvezető, aki csaknem két évet töltött el a pornóiparban. Szereplőként. Csak "pénzt szeretett volna keresni". Erika megerősíti: Európai viszonylatban nálunk találhatóak a m?faj legolcsóbb munkaerői. A vevőkör egyre bizarrabb igényei viszont sokakat eltántorítanak ettől a pályától. 

– Hogyan kerültél bele ebbe az egészbe?

– 99-ben befejeztem a gimnáziumot. Továbbtanulásról hallani sem akartam, csak az volt bennem: minél hamarabb el otthonról! Önállósodni szerettem volna, de nem voltam hajlandó havi 40-50 ezer forintokért 12 órákat dolgozni, plusz 1-2 órát utazgatni. Ezután felhívtam az Expressz egyik szexhirdetését, olyan "miért is ne, legfeljebb ezt is megtapasztalom" alapon. Bementem a megbeszélt címre, csináltak néhány fényképet is rólam. Három nap sem telt el, már hívtak is. Viszont voltam olyan szereplőválogatáson elegáns szállodákban, ahol a külföldi producer tartotta a válogatást. Itt mindenkit berendeltek egy adott időpontra. Ő pedig ki is próbálgatta a lányokat, kedve szerint.

– Milyen körülmények között forgatják ezeket a videókat?

– Általában háromhetenként kellett negatív AIDS-teszteket vinni… A forgatások helyszínei általában zöldövezeti, többszintes, úszómedencés és konditermes luxusvillák, amiket direkt erre a célra adnak ki, vannak vállalkozók, akik ezért építkeznek… Normafa, II. kerület… Bizonyos vidéki kastélyok… 

A külföldieknek nagyon megéri Magyarországon forgatni, mert a lányok nagyon kis pénzekért is vállalják a dolgokat.

– Nem volt semmi erkölcsi aggályod?

– Ez akkor engem abszolút nem foglalkoztatott. Itt mindenki pénzkereseti eszközének tekintette a másik embert. Van, aki csak úgy bírta, hogy kábítószerezett. Bennem sajnos mindig volt egy adag exhibicionizmus. Ez egyfajta komplexusból is adódott. Az általánosban engem a legcsúnyább lányok közé soroltak be, ki akartam törni ebből is.

– Mennyit fizettek és miért?

– Mindig jelenetenként fizettek, négy éve úgy 20-30-40 ezer forintokat. Külföldi fotózásokért 160 ezres hetibéreket. Vannak sokkal magasabb fizetések, de azért sokkal durvább dolgokat kell vállalni. A közönséget már nem nagyon érdekli a hagyományos szex. Szadisták, homoszexuálisok, gyerekek, állatok… Egy videotékás ismerősöm szerint ez megy most kizárólag.

– Kik vállalják mindezt? 

– Jöttek kalandvágyó párok, rosszul fizetett családosok vagy egyetemisták is. Volt, aki a tandíját fizette a filmezésből.

– Szerinted érdemes volt csinálni?

– Kaptam egy csúnya fertőzést, és egyre durvábbak voltak az elvárások… Nekem elegem lett. 

– Könny? kitörni?

– Elég nehéz. A mostani munkahelyemen már előbb ott volt a hírem, mint én magam… 

(Takács Gabriella)

Olvasson tovább: