Kereső toggle

Évi egymillió gyermek a szexipar igénye

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Szabadság", "egzotikum", "élvezet", ilyen és ehhez hasonló kifejezésekkel hirdeti magát manapság egy olyan iparág, mely valójában emberek millióinak nyomorúságából tartja fenn magát mélységesen romlott, gonosz, aberrált eszközökkel. A szexipar jelenlegi burjánzása húsz-harminc évvel ezelőtt még ismeretlen volt, fellendülésében gazdasági, politikai és társadalmi tényezők is nagy szerepet játszottak. Nyomorgó nők és gyermekek lesznek évente áldozatává ennek a diabolikus piacnak, ahol olyan mérték? hasznot hoznak futtatóiknak, amelyről azok soha még csak nem is álmodtak. Azt pedig már végképp kevesen tudják, milyen nagy helyet foglal el a szexipar egyes országok gazdaságában.

A prostitúció és más szexuális erkölcstelenségek nem a 20. század szüleményei, azonban a szervezett szexipar kialakulása és rohamos fejlődése már igen. Több emberjogi szervezet kutatásai is alátámasztják, hogy a szexipar kialakulásához főként a második világháborús körülmények járultak hozzá, amikor is idegen országokban állomásozó katonai kontingensek számára helyi fiatal lányok összegyűjtésével és prostitúcióra kényszerítésével bordélyházakat hoztak létre. Ezek az akciók többnyire hivatalos, kormányközi segédlettel zajlottak le. Ilyen volt például a japán megszállók esete Koreában, az amerikai hadsereg esete Vietnámban, de nem volt ismeretlen ez a "gyakorlat" a német, a brit és a szovjet csapatoknál sem. Hogy egy közelebbi példát is említsünk, az Amnesty International jelentése szerint a volt Jugoszlávia területén – Bosznia-Hercegovinában, Koszovóban – a NATO és az ENSZ békefenntartó katonái nem csak fellendítették a bordélyipart, hanem jó néhányan tevőlegesen is részt vettek a szervezett prostitúció és emberkereskedelem üzelmeiben. Ezen a vidéken az elmúlt öt évben virágzó leány- és gyermekpiac alakult ki. A bárok porondjairól az embereket szabályosan adják-veszik, mint a rabszolgákat. Egy az OIM által kimentett 14 éves gyereket például 22 alkalommal adtak el különböző futtatóknak. A NATO-katonák egyébként az általuk külföldön elkövetett bűncselekmények esetén – a Daytoni egyezmény értelmében – speciális joghatósághoz tartoznak, ráadásul számos helyzetben mentességet is élveznek.

A háborús körülményekhez kapcsolódó, szervezett prostitúció tulajdonképpen melegágya volt a ma már sajnálatos módon virágzónak mondható szexturizmus kialakulásának. A franciaországi Gyermekprostitúció Ellenes Szervezet, az ACPE kiadványa szerint, bár a szexturizmus fogalma húsz éve még ismeretlen volt, ma már szexturisták sokasága özönlik főként Európából, Japánból, Ausztráliából, az USA-ból és Kanadából olyan fejlődő országokba, ahol a szexipar nyújtotta szolgáltatásokat élvezhetik. A szexturizmus népszerűsége annak tudható be, hogy az azt igénybevevők, távol a hazájuktól, úgy érzik, felszabadultak a szociális és morális kötöttségek alól, és olyan dolgokat tesznek, amiket otthon soha nem mernének megtenni. 

A gyermekvédelmi szervezet szerint a szexturizmus alapját az képezi, hogy a jómódú, iparosodott országok gazdasági fölényük segítségével hasznot húznak a fejlődő országok nyomorúságából. A vietnami háború alatt a Pentagon segédletével "felvirágoztatott" szexturizmusú Thaiföldön például a prostituáltak túlnyomó többsége nincstelen vidéki családból származik, az ország északi és északkeleti térségeiből. Számukat jelenleg 2 millióra becsülik, ebből 300 ezer a gyermek. Általában a nők a gabonaföldeken vagy gyárakban, illetve golfpályákon dolgoznak napszámosként, átlagosan napi 0.80 és 2 dollár közötti fizetésért. Sokuk, megelégelvén a nyomorúságos bért, a prostitúciót választja megoldásnak, és így megkeres havonta 400-800 dollárt, természetesen a gazdag turistáknak köszönhetően. Ezek a nők gyakran válnak egyszer? árucikké a nemzetközi prostitúciós piacon, ahol átlagosan 6-10 ezer dolláros áron veszik meg őket, majd 15 ezer dollárért adják el egy futtatónak.

Hasonló a helyzet a kelet-közép-európai volt szocialista államokban is, ahol a nyomor és a krónikus gazdasági visszamaradottság nagyban hozzájárult a prostitúció fellendüléséhez. Az európai szexiparban többnyire ezekből az országokból származó nőket és nem ritkán kamaszlányokat futtatnak. Őket fejenként 15 és 30 ezer dollár közötti áron veszik meg.

A szexipar szolgáltatói és igénybevevői azonban nem elégszenek meg csupán fiatal nők kihasználásával, így alakult ki egy olyan iparág, melyre a "gyalázatos", a "borzalmas" szavak csupán gyenge jelzők lehetnek: ez a gyermekprostitúció. 1980-ban egy Ázsiában szolgálatot teljesítő svájci emberjogi szervezet képviselője és egy francia orvos figyelt fel a jelenségre, majd ezután kezdték komolyabban kivizsgálni a helyzetet. A vizsgálat eredménye lesújtó volt: egy valóságos "gyermek-piac" működésére derült fény, mely az ACPE információi szerint kiterjed Thaiföldre, Fülöp-szigetekre, Sri Lankára, de jelen van Vietnamban, Kambodzsában sőt Brazíliában is. Átlagosan hat-nyolc-tíz éves gyermekeket dolgoztatnak e célból kialakult bordélyházakban, bárokban és más szórakozóhelyeken. Az UNICEF becslései szerint körülbelül egy millió gyermek lesz évente a szexipar áldozatává.

A reklámipar, amely a "szabadság" és az "egzotikum" címszavak alatt népszerűsíti a szexturizmust, óriási anyagi érdekeket mozgat meg. A fejlődő országok számára a turizmus nagyon fontos devizaforrásnak számít, mely nagy mértékben enyhíti gazdasági válságukat – írja cikkében egy Martin Rhodine nev? svájci aktivista. Számos ázsiai, latin-amerikai és afrikai ország számára a prostitúció valóságos fejlesztési stratégiává vált, mivel így kívánják törleszteni a Világ Bank és a Nemzetközi Valutaalap felé felhalmozott súlyos adósságaikat. Thaiföldön például a turizmusból származó évi 4 milliárd dolláros bevétel minimum 75 százalékát a szexiparba forgatják vissza. Téved, aki azt hiszi, hogy a szervezett bűnözői
és alvilági körök mindennek az egyedüli haszonélvezői, ugyanis a vendéglátóipar szintén hatalmas profithoz jut közvetlenül a prostitúción keresztül. Rhodine, a Prostitució, pornográfia és tőke cím? tényfeltáró cikkében rávilágít arra, hogy a nemzetközi szállodaláncok, légitársaságok és utazási irodák általában milliókat kaszálnak a kiszolgáltatott, elszegényedett lakosság "szolgáltatásaiból". Bár hivatalosan az ázsiai országokban is illegálisnak számít a szexkereskedelem, a hatalmon lévő kormányok mégsem tesznek megfelelő intézkedéseket annak leszámolása érdekében, mert a szexipar jelentős bevétellel járul hozzá az állami költségvetéshez. Egy hajmeresztő példa erre az, hogy 1995-ben a thaiföldi állami költségvetés bevételének 59-60 százalékát a prostitúció adta. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (OIT) felmérése szerint, 1998-ban a dél-kelet–ázsiai országok – mint Thaiföld, Indonézia, Malájzia és Fülöp-szigetek – gazdasági tevékenységeinek 2-14 százalék-át a prostitúció alkotta. 

A szexipar egy másik ágazata, a pornográfia úgyszintén elképesztő bevételeket produkál. Az Egyesült Államokban például a pornográf viedófilmek forgalmazása évente 5 milliárd dolláros hasznot hoz a szexpiacon, a fizetős tévé csatornák pornófilmjeiből és a szállodák pornófilm szolgáltatásaiból pedig 175 millió dollárra rúg a bevétel – írja a Sisyphe nev? francia internetes weboldal beszámolója. Itt is világossá válik mennyire cinkos a vendéglátóipar a szexiparban: a szobaszolgáltatások közé tartozó pornófilmvetítés igénybevétele 20 százalékkal növeli a szoba árát. Más források említést tesznek még a pornográf képek terjesztéséből származó körülbelül 15 milliárd dolláros haszonról. Az amerikaiak évente összesen 1-2 milliárd dollárt költenek interneten keresztül rendelt pornográf termékekre, amely az internetes vásárlások összességének 5-10 százalékát teszi ki. 1983-as felmérések szerint a pornóipar világszerte 6 milliárd dolláros forgalmat bonyolított, napjainkban ez az összeg már 52 milliárd dollárra becsülhető. 

A prostitúció és a szexipar manapság egyre szélesebb körökben elfogadott, rendkívül összetett szórakoztató iparággá növi ki magát, és ez a térnyerés sajnos egyre inkább megnehezíti a felszámolását.

Olvasson tovább: