Kereső toggle

Szünidős táplálkozási problémák

Egészséges étkezés vakáción

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A nyári szünet beköszöntével komoly veszélybe kerülhet a fiatalok táplálkozása. A közétkeztetésben részt vevő gyermekek étkezése ugyanis a szakemberek szerint ma jóval kiegyensúlyozottabb, egészségesebb, mint azoké, akik nem a menzán esznek. 



Csoki, süti, fagyi: ezekben kevés a vitamin Fotó: MTI

Lehangoló kép él a köztudatban a tizenévesek táplálkozási szokásairól, és nem alaptalanul. Tinédzserek beszámolói szerint nagyon gyakori közöttük a számítógép előtt sokat ülő, gyakorta üdítőt és rágcsálnivalókat fogyasztó fiatal. Az egészségtelen étkezés, párosulva a mozgásszegény életmóddal, a káros szenvedélyekkel vagy a korán kezdett nemi élettel – mindez megannyi időzített bombaként hat az egészség, a későbbi életminőség szempontjából. 

Tápláló közkonyhák

Az elmúlt évtizedekben az otthoni főzés és étkezés háttérbe szorulásával értelemszerűen egyre nagyobb hangsúly került az intézményi étkeztetésre. Pedig még tíz-tizenöt éve is az volt a helyzet, hogy az otthon étkező gyerekek táplálkozása sokkal kiegyensúlyozottabb volt, mint a menzán "gyarapodó" társaiké. "Hosszú évek óta vizsgáljuk a hazai gyermekélelmezés helyzetét, és ez alapján elmondható: az egykori alacsony színvonal az elmúlt tíz évben kétségkívül javult – állította érdeklődésünkre Greiger Erika, az OÉTI Dietetikai Főosztályának osztályvezető főorvosa. – Jobb az étrendek összetétele, több a növényi táplálék, a tej, tejtermék, bár még bőven van mit javítani. Összességében kiegyensúlyozottabb lett a táplálkozási ritmus és a tápanyagbevitel. A felméréseink szerint azoknak a gyerekeknek az étrendje, akik nem vesznek részt az iskolai étkeztetésben, sokkal
tápanyag-hiányosabb, mint a társaiké. Márpedig a középiskolába érve a gyerekek háromnegyede már iskolán kívül étkezik. A jelenség nem csupán pénzkérdés: a jó anyagi háttér önmagában nem jelent egészségesebb étkezést is. Megfigyelhető egyébként, hogy azokban a családokban, ahol egészségesen, vegyesen táplálkoznak, ott többnyire más téren is helyes életvitel a jellemző: nem dohányoznak, nem alkoholizálnak, sokat mozognak. Más a mentalitásuk, eleve nyugodtabban élik meg az életüket, a felmerülő problémáikat."

A gyermekintézmények részéről fokozott erőfeszítések történnek az egészségesebb táplálkozás elérésére. "Viszont az is tény, hogy a jelenlegi forintnormából nem lehet az élelmezési előírásokat maradéktalanul teljesíteni" – hangsúlyozza a szakember. Másrészt az sem szerencsés, hogy az utóbbi években összevont és központosított konyhák egyazon menüsorral látják el a bölcsődéktől az iskolákon keresztül a munkahelyeket, és a szociális étkeztetést is ők végzik. 

Húst hússal

Az OÉTI munkatársai 1997–2000 között végeztek nagyszabású, országos felmérést a hazai középiskolások táplálkozási szokásairól.

A főbb tanulságok újfent igazolták a hazai lakosság egészére is jellemző negatív eredményeket. Így általános a túlzott só- és cukorbevitel – a gyerekek 80 százaléka utánasózza az ételt, sokan kóstolás nélkül sóznak. Ezzel a magas vérnyomás veszélyét is növelik. A só sajnos sokak számára univerzális ízesítőeszköz, pedig erre a célra számos zöldfűszert is lehetne használni. Ráadásul a cukor szeretete velünk született, a sóé tanult.

Nem ritka a nassolni valók, különféle üdítők napi rendszeresség? fogyasztása – ezzel szemben a javaslat heti maximum egy-kétszeri alkalom. A felmérést végző szakemberek beültek az iskolai órákra is, ahol azt látták, hogy a padok mellett sorakoznak a hatalmas kiszerelés? kólásüvegek, amiket a gyerekek folyamatosan meg-meghúznak. "Fölmerül a kérdés: vajon hány üveggel isznak meg egy délelőtt? – mondja Greiner Erika. – 

A gyerekek egy része jelentős kólafogyasztó, sőt valószínűsíthető, hogy sokan kólafüggők. Ez azt jelenti, hogy szabályos elvonási tüneteket produkálnak, ha nem viszik be a megszokott napi mennyiséget. A koffeinmegvonás könnyen szédülést, fáradtságot, fejfájást idézhet elő. A koffein mellett a magas cukortartalom is problémás: felesleges »üres« kalóriát jelent, ami fokozza az elhízás veszélyét. Ennyi üdítőfogyasztás után meg az sem csoda, ha semmihez sincs étvágyuk a gyerekeknek."

Ezúttal is beigazolódott, hogy a magyarok nagy tészta- és húsevők. Húst hússal eszünk ugyanis. 

A vizsgált fiatalok mindegyike fogyasztott naponta húst vagy hústerméket, különös előszeretettel felvágottakat. Az állati zsiradék és fehérje túlsúlya mellett – minden eddigi javulás ellenére – még mindig a szükségesnél kevesebb zöldséget, gyümölcsöt, halat, tejet és tejterméket esznek. Ennek megfelelően a kalciumbevitel is elégtelen, ami csontfejlődési zavarokkal fenyeget.

Magas a gyümölcslé napi fogyasztása, azonban ha ez szűrt leveket takar, akkor lényegében nem jelent mást, mint felesleges cukorbevitelt.

A lányok a fiúknál valamivel rendszertelenebbül táplálkoznak – leginkább a vacsorát iktatják ki –, ennek legfőbb oka a karcsúság utáni vágy. A nettömegindex-adatok alapján a tinédzserek 10 százaléka sovány volt, 14 százaléka pedig túlsúlyos vagy elhízott.

Tudatlan nagyevők

Figyelemre méltó, hogy a megkérdezett fiatalok fele rendszeres vitamin- vagy egyéb ásványianyagtabletta-fogyasztó. Ennek Greiner Erika szerint az is az oka, hogy a rossz táplálkozási szokásokat így próbálják az emberek kompenzálni. Ezeket a táplálék-kiegészítőket igazából csak orvosi utasításra szabadna szedni, nem pedig ötletszerűen. Készülőben van most egy szakemberek által összeállított adatbázis az étrendkiegészítők használatáról, mert sok téveszme kering, és óriási a tudatlanság ezen a téren. A rosszul és összevissza, együtt szedett szerekből sajnos könnyen származhat több kár, mint előny az egészségre nézve. Az általános orvosi karokon még nincs előtérben a táplálkozástan oktatása, és az orvosok sem mindig ismerik ezeket a készítményeket. Maga a dietetika – táplálkozástudomány – oktatása hazánkban igen magas színvonalú, de a szakszer? táplálkozási felvilágosítás nem jut el a szélesebb kör? közönséghez.

A különböző korosztályok számára, gyerekektől a pedagógusokig zajlanak országszerte felvilágosító programok, nyári táborok – a jelek szerint nem hatástalanul. "Amikor az elmúlt évek során élelmezésvezetőket, pedagógusokat és védőnőket képeztünk ki – meséli a főorvosnő –, az eredmény kézzelfogható volt. A képzés eredményeként ugyanolyan forintnorma mellett az iskolai étrendbe több zöldség, gyümölcs, barnakenyér, tejtermék és kevesebb só került. Az otthoni étkezésben viszont máig nem sikerült áttörést elérni." 

Életmód- és szemléletváltás Finnországban

A hatvanas években a középkorú férfiak szív- és érrendszeri megbetegedések miatti elhalálozását tekintve a finnek voltak a világelsők. Ezt a tényt azonban nem fogadták Finnországban passzív beletörődéssel: a betegség kezelésén túl nagy hangsúlyt helyeztek a megelőzésre is. Ezért 1972-ben Észak-Karéliában – a halálos kimenetel? szív- és érrendszeri megbetegedések tekintetében Finnország legveszélyeztetettebb térségében – nagyszabású programot indítottak el az Egészségügyi Világszervezettel (WHO) együttműködésben. Célul a lakosság étkezési szokásainak megváltoztatását tűzték ki annak érdekében, hogy a koleszterinszintet és a magas vérnyomást – a szív- és érrendszeri megbetegedések rizikófaktorait – széles körben csökkenteni tudják. Mivel az étkezési szokásoknak mély szociális, kulturális gyökerei vannak, egy átfogó, az egész népességet megcélzó programra volt szükség. Széles kör? médiakampány indult a táplálkozással kapcsolatos ismeretek terjesztésére, a lakosság táplálkozási szokásainak befolyásolására. Társadalmi szervezetek alakultak, amelyek az egészséges életmódra nevelést és a program népszerűsítését tekintették fő célkitűzésüknek. A program hatással volt a közétkeztetésre is, egyre nagyobb gondot fordítottak az egészséges étrend kialakítására például az iskolákban és a katonaságnál. 

Tekintettel arra, hogy a táplálkozási szokásokat a mezőgazdasági, ipari adottságok is befolyásolják, a program keretében – az élelmiszeriparral összefogásban – mezőgazdasági reformokra is sor került. Igaz, az élelmiszeripar szereplői kezdetben egy kicsit vonakodtak a változtatásoktól, a nyolcvanas évekre azonban felismerték, hogy számukra is előnyös üzleti lehetőségről van szó. Számos új termék került piacra, amelyek kevesebb zsírt és több telítetlen növényi zsírsavat tartalmaztak, a magas vérnyomás megelőzése érdekében az ételek sótartalmát csökkentették. A nyolcvanas években egy új, az északi klímát kedvelő repcefajtát fejlesztettek ki, melynek olaja nagymértékben csökkenti a koleszterinszintet. Ez nagy lendületet adott az élelmiszergyártóknak, mert az addig importált diétás zsírral szemben kínált alternatívát. Az új repceolaj rövid idő alatt nagyon népszerűvé és divatossá vált a finn háztartásokban is. 

A program megkezdése előtt széles kör? vizsgálatot végeztek a rizikófaktorok, az étkezési szokások és az életmód felmérésére, amit aztán ötévente az ország egyre nagyobb részére kiterjesztve megismételtek. Az adatok azt mutatták, hogy az 1972–1997 közötti időszakban az átlagos koleszterinszint 18 százalékkal csökkent, annak ellenére, hogy a koleszterint csökkentő terápiák száma alacsony maradt. Az átlagos vérnyomásértékekben is csökkenés figyelhető meg, ennek az adatnak a változására azonban bizonyára – a táplálkozási szokások mellett – az orvosi kezelések is hatással voltak. A vizsgálatokból az is kiderült, hogy az étkezési szokásokban jelentős változások történtek. Jól példázza ezt, hogy a lakosság a vaj fogyasztása helyett egyre inkább a különböző margarinokra tért át.

1995-re Észak-Karéliában 72 százalékkal, Finnország egészében pedig 65 százalékkal csökkent a halálozáshoz vezető szív- és érrendszeri megbetegedések száma. Ilyen jelentős változásnál joggal vetődik fel a kérdés: okozhatja-e ezt pusztán az étkezési szokások átalakulása, vagy a betegségek kezelésének javulása is szerepet játszik a csökkenésben? Mivel ez utóbbi csak a megbetegedettek közötti halálozás arányát módosíthatja – ez azonban nem változott jelentősen – a megbetegedések számának csökkenése mindenképpen az életmódbeli változásoknak tudható be. Az életmód szerepét támasztja alá az a tény is, hogy a halálozások számának csökkenése a rizikófaktorok (dohányzás, magas vérnyomás és koleszterinszint) csökkenésével arányos. A Finnországban 25 év alatt elért eredmény jól bizonyítja, hogy viszonylag rövid idő alatt is jelentősen visszaszoríthatók a "népbetegségek". Az elmúlt két évtizedben számos nemzetközi és nemzeti ajánlást fogalmaztak meg a helyes táplálkozást illetően. Ezek mindegyikében kiemelt helyen szerepel a telített zsírsavak és a koleszterin bevitelének csökkentése, a telítetlen zsírsavak előnyben részesítése, a rostos táplálékok mennyiségének növelése, a túlsúly kerülése. A finn példa azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy az orvosi ismeretek önmagukban nem elegendőek. Fejlesztésekre, beruházásokra van szükség a mezőgazdaság és ipar területén egyaránt. Megfelelő politikai programmal az üzleti és ipari szféra is érdekeltté tehető az egészséges életmód kialakításának elősegítésében. Ugyanakkor még a legjobb program sem vezethet sikerre az emberek aktív részvétele nélkül.

Galántai Rita

Olvasson tovább: