Kereső toggle

Mentőkutyák az életért

Egy értelmes hobbi

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Van-e közöttünk olyan ember, aki szabadidejét, energiájának és pénzének nagy részét arra költi, hogy segíteni tudjon, ha a szomszédja bajba kerül? Hendzsel Ferenc, a Pannon Kutyás Kutató-Mentő Csapat (PKKM) technikai és logisztikai vezetője szerint tíz ilyen csapat létezik az országban, akik szükség esetén hosszú évek munkájával idomított kutyájukkal készen állnak a segítségnyújtásra. A PKKM azon kevesek közé tartozik, akik évente nemzetközi vizsgának vetik alá magukat.



Pihenés a vizsgák között Fotók: S. L.

A Föld lakosságának nagy része kiemelt veszélyeztetettség? zónákban él. Több száz kutató által összeállított adatbázisból kiszámították, hogy a világ nagyvárosainak a fele tartozik abba a térségbe, ahol a földrengések többsége előfordul. Katasztrófák esetén pedig civil mentőkutyás szervezetek sora várja, hogy segíthessen: a hatvanas években főleg Nyugat-Európában, a kilencvenes évektől már Kelet-Európában is sorra alakultak ilyen csapatok. "A tavaly karácsonyi iráni földrengéskor a csapat tagjai összecsomagolva vártak a bevetésre, ám végül itthon kellett maradniuk, mert a Belügyminisztérium inkább egy százezer dolláros gyorssegély mellett döntött" – tájékoztat Hendzsel Ferenc nyugalmazott tűzoltó őrnagy, aki több évtizedes szakmai gyakorlatát kamatoztatja a PKKM civil szervezetnél. 

A mentőkutyákat nemcsak ilyen katasztrófák esetén alkalmazzák életmentésre, hanem idomíthatóak többek között vízi mentésre (fuldoklók kimentésére), lavinában eltűntek felkutatására vagy csak egyszerűen elkóborolt gyermekek, eltévedt emberek megkeresésére. Két éve például a kutyák segítségével találtak meg egy másfél éves, elkóborolt kisgyermeket Csákberényben. "A riasztások száma igen változó, több tucat is lehet évente, ez a szám azonban évről évre nő" – felelte érdeklődésünkre Leczki Sarolta, a Fővárosi Tűzoltó-parancsnokság Mentőkutyás Szolgálatának vezetője, egyben a PKKM szakmai vezetője.

Mint megtudom, a PKKM tagjai a legkülönbözőbb foglalkozási ágazatokból érkeztek: van közöttük katonaorvos, hivatásos tűzoltó, nyelvtanár, mentőápoló, mérnök, diák stb., akik vállalkoztak erre a karitatív jelleg? munkára. Minden önkéntessel közlik: ezt a munkát nem lehet félvállról végezni, a belépés után már kötelezettségeik vannak. Vállalni kell a kutyák rendszeres felkészítését, a kényelmetlenségeket, a váratlan riasztásokat – cserébe egy olyan "hobbit" kapnak, aminek "értelme van". 



Mentésre minden fajta kiképezhető

Egy mentőkutya fenntartása vetekszik a minimálbér összegével: évente mintegy félmillió forintba kerül. Ahhoz, hogy az első vizsgáját le tudja tenni, másfél-két évet kell trenírozni az állatot, a vizsgát pedig minden évben meg kell erősíteni. Három-négy év rendszeres trenírozás is szükséges egy teljesen megbízható mentőkutya kineveléséhez. 

A "kutyás csapattal" egyébként éppen egy nemzetközi mentőkutyavizsgán találkoztam, amelyen német és osztrák bírák előtt kellett az ebeknek szerepelniük. A vizsga három külön szakaszból állt: az állatoknak ügyességi feladatokat kellett megoldaniuk, fegyelmező gyakorlatokban kellett helytállniuk, és egy harmadik szakaszban szimatképességüket kellett bizonyítaniuk. A vizsgák bizony "kutyául" végződtek: huszonkettőnek mindössze a fele, azaz tizenegy mentőkutya felelt meg minden követelménynek.

Olvasson tovább: