Kereső toggle

Interjú Semjén Zsolt volt egyházügyi államtitkárral

A Vatikán különleges kapcsolata

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

– Az elmúlt hetekben vihart kavart Kósáné Kovács Magda lapunknak adott interjúja. Ön szerint a politikus asszony, aki az előző ciklusban mindenki nagy megelégedésére vezette az Országgyűlés Vallásügyi Bizottságát, miért bírálta ilyen élesen a Vatikánt?

– Nem vagyok lélekbúvár, de szerintem egyrészt a szocialista képviselő asszonynál észrevehető egy bizonyos Vatikán-fóbia, ami régi reflexekből származhat. Történelmi távlatból és szocializációs szempontból nézve említem, hogy Mindszenty bíborossal szemben is állandó vád volt a kommunista állam részéről, hogy olyan világegyházat képvisel, amely komoly nemzetközi befolyással rendelkezik. 

Ehhez társul a képviselő asszony közismert francia-orientációja. A francia hagyomány durván szekularista, az állam és az egyház elválasztása nem az egyházak autonómiájának tiszteletben tartására irányul, pláne nem az együttműködésre, hanem kifejezetten vallásellenes, ami egyébként nem jellemző a többi európai országra. Szerintem emberjogi szempontból rendkívül aggályos
a francia gyakorlat, melyet a közelmúltban egy új törvénnyel is megerősítettek. Jelesül az arab lányok az iskolában nem köthetnek fejkendőt, a zsidó fiatalemberek nem tehetik fel a fejükre a kipát, a keresztények pedig nem hordhatnak keresztet a nyakukban. 

Igaz, a franciák állandóan az állam és az egyház szétválasztására hivatkoznak, az úgynevezett laikus modellre, de ez valójában nem szétválasztás, hanem az állam legdurvább beavatkozása a vallásszabadsággal szemben. Hiszen az emberek személyes szféráját sértik, amikor a vallási jelképek megjelenését a társadalomból megpróbálják száműzni. Franciaország az egyetlen olyan uniós ország, ahol nem létezik olyan kategória, hogy egyház. A katolikus egyházat és a többi egyházat, felekezetet társadalmi egyesületként jegyezték be, a templomok állami tulajdonban vannak a mai napig. 

– Kósáné Kovács Magda nyilatkozatának tartalmi részéről mi a véleménye? 

– Tartalmi tekintetben az interjúnak három súlyos és sértő állítása volt. Először is: a Vatikán valamiféle monopóliumra tör, és Európa sokszínűségét kívánja megszüntetni. 

Ennek az ellentéte az igaz, hiszen a II. Vatikáni zsinat a Szentírásnak és a hagyománynak megfelelően hitet tett a teljes lelkiismereti szabadság és a plurális társadalom mellett. A pápai megnyilatkozások nem kizárólag a katolikusoknak, még csak nem is a Krisztus-hívőknek, hanem minden jó szándékú embernek szólnak. Ráadásul az uniót kereszténydemokraták találták ki, hiszen Adenauer, Schuman és De Gasperi mélységesen elkötelezett keresztények voltak, és egy keresztény civilizációs örökségre épülő Európát képzeltek el. Az is történelmi tény, hogy a kereszténység és az európaiság egymástól elválaszthatatlan, pontosabban a kereszténység létezhetne Európa nélkül, de az, amit Európának nevezünk, nem létezhetne a kereszténység nélkül. Tehát érthető a Szentszék természetes törekvése, hogy ez hangsúlyozottan említésre kerüljön az unió alkotmányában. 

– Kósáné úgy érvelt, hogy az alkotmány szövegezése mellett az intézményes lobbizást tartja veszélyes jelenségnek.

– A Szentszéknek konkordátumai, részleges megállapodásai és diplomáciai kapcsolatai vannak minden európai országgal, amelyek a csatlakozás után is érvényben maradnak. A Szentszék törekvése logikus, hogy miután létrejön egy uniós struktúra – amelyik mintegy átveszi a tagállamok bizonyos funkcióinak egy releváns részét –, vele is legyen az államokhoz hasonló kapcsolata. Súlyos tévedés ebben valamiféle "lenyúlást" látni. Különben is az uniós képviselet intézményesen épít a lobbizásra. Ha ezt megtehetik a tejtermelőktől kezdve a kutyatenyésztőkig bárki, akkor ugyan az egyházakat miért kellene ebből eleve kitiltani?

– De egyedül a Vatikán igényel külön hivatalt a maga részére. Miért szükséges a speciális kapcsolattartás?

– A római katolikus egyház jellegéből adódóan. Hiszen az Apostoli Szentszék jogi státusa különbözik minden más egyház, felekezet jogi státusától, gondoljunk például arra, hogy a Vatikán egyúttal egy európai szuverén állam is. Ha minden tagállam esetében a Vatikán államiságából és az Apostoli Szentszék státusából, így diplomáciai intézményrendszeréből következően is ez a különleges kapcsolat fennáll az unió összes országával, akkor teljesen logikus, hogy a Szentszéknek, a Vatikánnak mint szuverén államnak az EU szintjén is meglegyen e külön kontaktusa. 

– Lépjünk tovább. 

– A második állítás, melyben valamiféle párhuzamot vont az iszlám fundamentalizmus és a Vatikán között, és a vallásháború rémével riogatta az olvasót. Pedig – aki kicsit is járatos a mai katolikus teológiai áramlatokban, tudhatja, hogy – mi sem áll távolabb a katolikus egyháztól, mint a fundamentalizmus. Más kérdés az, hogy Európában az iszlám erősödése kapcsán számtalan megoldandó feszültség vár rendezésre, amely a zsidó–keresztény civilizáció és a mohamedanizmus között húzódik.

– Az elmúlt napokban több újságban is összefoglalták azokat a kritikákat, melyek a Vatikánt az Európai Parlamentben érték. Az egyik ilyen határozat bírálta, hogy a Szentszék azt kérte, hogy a válásokban ne vegyenek részt az ügyvédek, bírók. A Szentszék több esetben erőteljesen megszólalt szexuáletikai kérdésekben, s talán ezt értelmezik fundamentalistának. 

– A Vatikán – a Biblia és a keresztény tradíció alapján – a többi keresztény egyházzal lényegében azonos álláspontot képvisel szexuáletikai kérdésekben. A katolikus egyháznak erkölcsi kötelessége például, hogy az emberi élet feltétlen szentségét oltalmazza minden rendelkezésére álló eszközzel. Ez nem politikai törekvés, hanem a keresztény üzenet, amelynek a hirdetése küldetésünk. Ha nem hirdetnénk az evangéliumot, minek volnánk?

Abszurd az az állítás is, hogy a Vatikán a laikus ünnepeket el akarja venni, és vallási ünnepeket kíván a helyére állítani Európa-szerte. Kósáné augusztus 20-át hozza fel példának. Magyarországon augusztus 20-a mindig is az államalapítás és Szent István ünnepe volt, csak a kommunista rendszer legsötétebb időszakában találták ki, hogy a Rákosi-féle "Alkotmány" és az új kenyér ünnepe legyen. 

Európai vonatkozásban szintén nem értem, hogy mire gondol Kósáné. A nemzetközi nőnapot biztos nem akarja a katolikus egyház "lenyúlni". Karácsony pedig Krisztus születése, nem pedig fenyőfaünnep, a húsvét, Krisztus feltámadása, nem pedig nyusziünnep.

– Kósáné Kovács Magda a sajtótájékoztatóján valahogy úgy fogalmazott, hogy számára ellenszenves, ahogy augusztus 20-án a politika és a vallás összefonódik, ahogy némely politikusok törtetnek a körmeneten.

– Ez megint teljesen más kérdés. Persze, mindnyájan láttunk már ízléstelen politikusi nyomulást egyházi eseményen, különösen választások közeledtével. De a cikk nem erről szólt, hanem arról, hogy a katolikus egyház fenyegeti a laikus ünnepeket. Szerintem nyugodtan részt vehetnek vallási rendezvényen politikusok, ettől még a szakrális ünnepek nem lesznek profánok, és a laikus ünnepek sem lesznek szakrálisak. Sem Brüsszelben, sem a Vatikánban senkinek nincs nyugtalan álma amiatt, hogy Kósáné Kovács Magda milyen nyilatkozatot tett. A probléma abból ered, hogy a szocialista politikus szimbolikus szempontból is előkelő helyen áll a szocialista párt EP-listáján. 

Számomra az a legaggályosabb, hogy nem tudtuk meg, mi a szocialista párt álláspontja. Szili Katalin nagyon világosan elhatárolódott tőle, Kovács László ennek szöges ellentétét tette, sőt tartalmilag azonosult Kósánéval. Horn Gyula pedig még rátett egy lapáttal. Megjegyzem, Kovács László az első, Horn Gyula a második az EP-listán.

Ez az, ami igazán aggodalommal tölt el. Ha a szocialista párt azonosul a Kósáné Kovács Magda által elmondott francia laikus modellel, akkor jó lenne tudni, hogy az unióban is ezt fogják-e képviselni? És ha ezt képviselik, akkor Magyarországon is ezt fogják képviselni? Ha a válasz igen, és az MSZP elkötelezi magát a francia "laikus modell" mellett, akkor ez teljes szakítás a rendszerváltozás utáni tizennégy év egyházpolitikai alapjaival, és mi más, ha nem a kultúrharc hadüzenete?

– Egy korábbi interjújában említette, hogy el tudja fogadni, hogy bárki bármilyen vallást bíráljon. Egyrészt, Kósáné bírálata ebbe a kritikai intervallumba nem fér-e bele? Másrészt, demokratikus körülmények között egy politikus miért ne gondolhatná azt is, hogy a francia modellt kívánja bevezetni, és ehhez támogatókat gyűjt?

– Természetesen mindenkinek joga bármilyen vallást, bármely egyházat, bármely intézményt vagy személyt kritizálni. Ez azonban nem lehet sértegetés vagy ellenséges indulatokat keltő riogatás. A másik baj, hogy Kósáné Kovács Magda mintha elvesztette volna az arányérzékét, hiszen aktuálpolitizálással vádolta meg a pápát annak kapcsán, hogy a Vatikán kitüntette Orbán Viktort. Pedig – ismerve a vatikáni hivatalok alaposságát – a kitüntetés átfutási ideje a beterjesztéstől számítva legalább egy év, és tudvalevőleg az ilyen rangú elismerés átadásának időpontját valamely ünnephez szokták kötni. A felterjesztő még az előző prímás, Paskai bíboros volt, a levelet is az előző nuncius, Rauber érsek küldte meg a Vatikánba. A kitüntetési dokumentumok mostanában érkeztek meg Rómából a nunciatúrára, így esett a legközelebbi ünnepre, idén húsvétra a sor. Emiatt II. János Pál pápát azzal megvádolni, hogy ezzel a kitüntetéssel az itteni választásokba és vitákba akart beavatkozni, abszurd, sértő és komolytalan.

Olvasson tovább: