Kereső toggle

Behozható a lemaradás

Kihalunk vagy megmaradunk?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt két évtizedben a magyar népesség erőteljes fogyásnak és öregedésnek indult. Megnőtt a várható élettartam, miközben egyre csökkent a születések száma. A mind több idős embert eltartani kényszerülő társadalom problémájáról a héten a fővárosban folyt nagyszabású nemzetközi konferencia.



A mai egyetemisták átlagéletkora huszonöt év. Az elkövetkező évtizedekben dől el, hogy a késleltetett gyermekvállalásból tartós gyermektelenség lesz-e

2020-ra tragikus állapotba kerül az ország demográfiailag. A statisztikákkal foglalkozó szakemberek feladata a figyelemfelkeltés, a felelősség viszont a mindenkori politikáé – mondta el megnyitó beszédében Vizy E. Szilveszter, az MTA elnöke a Népesedés és család címet viselő konferencián, amelyet a héten rendeztek a KSH Népességtudományi Intézete (NTI) fennállásának negyvenedik évfordulója alkalmából. 

Mellár Tamás, a KSH elnöke szerint húsz-harminc év óta tapasztalható jelenség, hogy a gazdasági fejlődés elkerülhetetlenül beleütközött a demográfiai akadályokba. Mind kevesebb foglalkoztatottra mind több időskorú eltartott jut. A tartósan öregedő fejlett világ számára egyre sürgetőbb
cél a gazdasági-társadalmi egyensúly helyreállítása. Viszont gazdasági képtelenség a jóléti társadalmaknak megfelelő nyugdíjrendszert úgy kialakítani, hogy közben biztosítható legyen a gazdaság dinamikus növekedése is. 1962–63-ban, a világháborút követő baby-boom után az egy magyar nőre jutó 1,9-es termékenységi arányszámmal Európában a legutolsóknak számítottunk, a jelenlegi 1,3-as adattal viszont a mai középmezőnybe tartozunk. Kulcskérdés a társadalom "fiatalítása", amire a családalapítási, gyerekvállalási kedv növekedése és a bevándorlás megélénkülése jelentheti a – még mindenhol kidolgozásra váró – megoldást. 

Hajlandóság vagy halogatás 

Bár ismerünk számtalan, a gyermekvállalási magatartást befolyásoló tényezőt, valójában nem tudjuk megmagyarázni az emberek döntésének igazi okait – hangzott el több ízben a konferencián. Önmagában a magasabb életszínvonal például nem jár együtt nagyobb gyerekvállalási hajlandósággal. Kamarás Ferenc demográfus szerint igen bonyolult és összetett jelenségről van szó, amely pusztán statisztikailag feltárhatatlan. Mindenesetre az elmúlt évtizedek termékenységi mutatói alapján a 90-es évekre ha felfutást nem is, de ekkora mélyrepülést sem várhattunk volna. Míg a harminc év alatti nők társadalmon belüli aránya lényegében nem változott, addig az élveszületések száma meredeken zuhant az említett évtized alatt. Ennek elsődleges oka a rendszerváltozást követő, főként munkaerő-piaci változások és modernizációs folyamatok hatására kialakuló "gyerekhalogató" magatartás. Inkább a többedik, és sokkal kevésbé az első gyerekek akarnak megszületni. Az elmúlt tíz év során átlagosan 3-4 évvel kitolódott a nők első szülésének időpontja, amikor is az átlagéletkoruk huszonnyolc év lett. A mai huszonévesek és harmincasok gyerektelensége kétszer akkora, mint az előző generációé, erősen kétséges tehát, hogy elérik-e majd azt a gyerekszámot, mint a szüleik. Már csak azért is, mert a gyermekvállalásban igen fontos tényező a partner támogatása, a párkapcsolatok minősége, ami szintén megsínylette az elmúlt tizenhárom évet. A következő egy-két évtizedben dől el, hogy pusztán halogatás volt-e a kilencvenes évek termékenységi mélyrepülése mögött, vagy végleges lemondás lesz belőle. 

A 2002-es adatok szerint a kívánt gyerekszám átlagos értéke (2,2) és a tényleges gyerekszám közti különbség nagyon megnőtt, tehát egyre nehezebb behozni a lemaradást. Spéder Zsolt, a KSH NTI igazgatója szerint a politikának azt kell ösztönöznie minden lehetséges eszközzel, hogy a kívánt gyerekek akár halasztással is, de megszülessenek. Számításai szerint, feltételezve a gyerekvállalási hajlandóság fennmaradását, az előző évtized megrázkódtatásait követően a közeljövőben emelkedő tendenciára is lehetne számítani. Ennek eredményeképp az említett korosztályokra idővel egy 1,7-es termékenységi arányszám prognosztizálható. Politikai eszközökkel túl sokat nem lehet ez ügyben tenni – ismerte el Spéder –, viszont sokat lehet rontani. Például hosszú távon kiszámítható, összehangolt családpolitikai intézkedések hiányával. 

Az már egyértelműen modernizációs jelenség, hogy a mai középiskolások tíz évvel későbbi jövőképében – H. Sas Judit szociológus kutatása szerint – egyértelműen központi szerep jut a továbbtanulásnak, a lehetőleg külföldi karrier megvalósításának, ami mellett elhomályosodik, illetve időben jócskán kitolódik a családalapítás terve. Ez különösen szembeötlő a huszonöt évvel ezelőtt elvégzett azonos kutatással összehasonlítva. 

A nők helyzete

Intő jel: nyugat-európai tapasztalatok szerint külföldön nagyon megnőtt azoknak a száma, akik eredetileg akartak gyereket, de később mégsem vállaltak. Ennek egyik fő oka az időhiányban keresendő. Érdekességként hangzott el, hogy a portugáloknál, amint beléptek az EU-ba, rögtön csökkent a gyerekszám. 

Lakatos Judit szociológus szerint a nők foglalkoztatottsága fogja a leginkább meghatározni a jövőben a gyerekvállalási kedvet. A nők munkavállalási lehetőségei a rendszerváltást követően rendkívül beszűkültek, a kisgyerekesek kimutathatóan hátrányos megkülönböztetésben részesülnek a munkaerőpiacon. Hiába védik őket törvények, ha a társadalmi közhangulat közömbös. A középfokú végzettségűek vannak a legbizonytalanabb helyzetben, mert a többiek vagy kiszorultak már a munka világából, vagy biztosabb a helyzetük benne. Bár a gyerekvállalást nagy mértékben befolyásolja a gazdasági státusz, a foglalkoztatottság, de mindegyik helyzetben más nehezítő körülmény jelentkezik. A gyermekintézményeknek nem annyira a hiánya, inkább a nyitvatartási ideje az, ami sokak számára ellehetetleníti a munkavállalást. A részmunka az alacsony bérezés miatt tűnik kétséges megoldásnak, legalábbis tömegméretekben. Reális elvárás lenne a munkarend változatosabbá, rugalmasabbá tétele, de idáig nem történtek lépések ez irányban sem. 

A szociális helyzet, a jövőkép minősége hatással van a testi és lelki egészségre: Kopp Mária, a SOTE Magatartástudományi Intézete igazgatójának beszámolója szerint főként pszichés vonatkozásban sokkal
rosszabb a fiatal anyák egészségi állapota, mint gyermektelen kortársaiké. A reménytelen, depressziós lelkiállapot előfordulása körükben sokkal magasabb, mint 1995-ben volt. "Nem csoda – véli Kopp –, hogy sok fiatal nő, látva, hogy a gyermekvállalással mennyivel rosszabb helyzetbe kerülhet, nem szívesen szánja rá magát a családalapításra." A Hungarostudy 2002 vizsgálat bevalláson alapuló adatai szerint a művi abortuszok száma a házas nőknél a legkisebb, jóval nagyobb az élettársi kapcsolattal rendelkezőknél, s a legtöbb a romáknál, akiknél minden nőre jut egy abortusz. Az adatok szerint nagyobb a valószínűsége a művi abortusz mellett döntő nőknél a különféle önkárosító magatartásformák vagy az öngyilkosság előfordulásának.

A gyerekvállalási hajlandóság alakulásában óriási szerepet kapnak a pszichés és szociális tényezők. Kopp Mária többek között olyan szempontokat hangsúlyozott, mint a partner támogatása (ennek hiánya nagyon gyakran vezet abortuszhoz), a vallás jelentősége a mindennapi életvezetésben vagy a szomszédtól várható segítség. Ez már azért sem lehet véletlen, mert a gyerekesek kimutathatóan jóval kevesebb támogatásra számíthatnak barátaiktól, munkatársaiktól, mint a gyerektelenek. 

A népességvándorlás hatása

A népesség csökkenését és öregedését egyaránt jótékonyan befolyásolhatja a bevándorlás is. Demográfusok szerint komoly lehetőség rejlik a máig a határokon túl élő magyar nemzetiségűek jövőbeli "hazatelepülésében". Hablicsek László demográfus számításai alapján a környező országokból 2050-ig mintegy egymillió ember letelepedése várható nálunk, akiknek döntő többsége magyar nemzetiség? lesz. Ezzel lényegében lezárul a Trianonban elcsatolt országok magyar lakosságának hazatelepülése. A jövőre vonatkozó számítások szerint a legideálisabb eset, ha a jelenlegi népességszám 2050-ig megtartható, ami úgy valósulhat meg, ha fokozatosan kialakuló, 1,9-es átlagos gyerekszámot és nyolcvan évet meghaladó élettartamot sikerül elérni évi 20 ezer fős bevándorlási nagyságrend mellett. A legpesszimistább számítás szerint a népességcsökkenés nem megállítható, 2050-re mindössze 6 millióan leszünk, majd tovább fogyunk. 

Tóth Pál Péter demográfus elmondása szerint Magyarország a honfoglalástól kezdve igen sokszínű, befogadó jelleg? nemzet volt. Az első világháború utáni döntések azonban máig ható módon metszették keresztbe hazánk addigi népességfejlődését. Bár a statisztikák sok szempontból hiányosak, különösen a kivándorlásokat illetően, 1949 és 1989 között megfigyelhető tendencia, hogy a magyar állampolgárságot fölvettek vagy a huzamosabb ideig nálunk tartózkodók több mint 90 százaléka magyar nemzetiségű, esetleg rokoni kapcsolatban áll magyar nemzetiségűvel. A KSH NKI által végzett vizsgálat szerint a hazánkban jelenleg élő, 115 ezerre becsülhető külföldi nagy része, mintegy 80 százaléka magyar anyanyelvű. Sorrendben legtöbben Romániából, a volt Jugoszlávia területéről, Ukrajnából, Szlovákiából, Horvátországból és Ausztriából érkeznek. A letelepedés fő oka különösen az ötvenöt év fölöttieknél a családegyesítés, a fiatalabbaknál inkább egzisztenciális problémák, munkavállalás, tanulás, ezen túlmenően az etnikai elem, a magyarságtudat, valamint a gyerekek jövőjének biztosítása játszik fontos szerepet a bevándorlásban. Évente 20 ezer körüli a bevándorlók létszáma. A magyar állampolgárságot kérők többnyire magyar nemzetiségűek, átlagéletkoruk harmincöt év, a nemek aránya nagyjából kiegyensúlyozott, családi állapotuk szerint főleg egyedülállók és családosak, zömükben középfokú végzettségűek, de sok a felsőfokú végzettség? is, és kevés az általános iskolai végzettségű. Elsősorban Budapesten, Pest megyében, Csongrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élnek. Az EU-csatlakozás utáni népességvándorlást illetően a szakemberek szerint megmaradnak ugyanezek a trendek.

Öregedő fejlett világ

Hazánk népessége öregszik, és a nyolcvanas évek eleje óta folyamatosan csökken. A népességfogyás üteme az utóbbi években enyhén csökkent, ami a népesség öregedésével, a kevesebb halálozással magyarázható, tekintve, hogy az élveszületések száma ez idő alatt is csökkent. Növekedett a várható élettartam, ez a nőknél hetvenhat, a férfiaknál hatvannyolc év, de így is sereghajtónak számítunk a kontinensen. Magyarország népességszáma a KSH adatai szerint ma még 10 millió felett van, pontosabban 10 119 ezer. A hatvan év fölöttiek aránya várhatóan már 2008-ra eléri, majd fokozatosan meghaladja a húsz év alattiakét. Az idei első félévben Magyarországon mintegy 46 ezer élveszületést és 71 ezer halálozást regisztráltak. Számottevően csökkent a gyerekvállalási és házasodási kedv: egy nő élete során várhatóan "1,3" gyereket szül, és ma minden harmadik gyerek házasságon kívül születik hazánkban. 

Az ENSZ adatai szerint a fejlett országok mindegyikét a népesség tartós elöregedése, a várható élettartam növekedése jellemzi – ellentétben a fejlődő országok fiatalodó és gyorsan növekvő népességével. Az előrejelzések szerint 2050-re a jelenleginél ötször több nyolcvan év fölötti ember él majd a világon. A demográfiai öregedés alapvetően befolyásolja a gazdasági és társadalmi viszonyokat, és mindenhol komoly terheket ró az egészségügyre és a társadalombiztosításra.

Szegénységi kockázat

Gazdasági aktivitás Jövedelmi szegénység  Hátrányos életkörülmények
Alkalmazott 8,6 14,0
Önálló  6,3 3,5
Munkanélküli 44,1 35,6
Öregségi nyugdíjas  5,4 9,2
Rokkantnyugdíjas 19,8 23,4
Gyes, gyed, gyet  21,6 24,3
Tanuló 8,8 6,9
Háztartásbeli 35,3 19,5
Egyéb inaktív  42,6 28,2
Összesen 11,7 14,9

Jövedelmi szegénység és hátrányos életkörülmények a 18–74 éves korosztályban gazdasági aktivitás szerint

* Adatok százalékban

Forrás: "Életünk fordulópontjai" KSH  NTI, 2002.

Olvasson tovább: