Mv.: Jó estét kívánok, Dési János köszönti Önöket itt ma este láthatták az előbb a híradóban is, ami a Parlamentben történt, amikor Gyurcsány Ferenc interpellációra adott válaszát végül is Szili Katalin mentette meg, az ő elnöki szavazatával sikerült elfogadtatni. Ha jól emlékszem, legutoljára múlt héten mondta azt Gyurcsány Ferenc, hogy az MSZP választmányi ülésén vasárnap nagyon megtapsolták őt, és úgy látja, hogy az egész MSZP egységesen áll mögötte. Most ugye ellene két MSZP-s és két SZDSZ-es szavazat volt, ha jól láttam, de hát mégis elég sokan nem szavazhattak .
Németh Péter: Két iránya van a dolognak. Az egyik az, amiről te beszélsz, a másik az, hogy Gyurcsány Ferencnek Szijjártó Péter most már kijelölt ellenfele, aki elismétli ilyen redundáns módon a dolgokat, ez egy jól felépített ügy. Az ellenzék észrevette, hogy az MSZP-n belül itt van egy rés, ezért folyamatosan itt támadja, hiszen meg lehet osztani az MSZP-t. Az MSZP pontosan úgy reagál, ahogy azt a Fidesz elképzeli: mindig van két-három ember, aki ugye tartózkodik, ha nem is ellene szavaz
Ez a rés ez ott van. A Jánossy György mentén egy kis rianás keletkezett az MSZP-nél, és ezt szélesíteni lehet.
Avar János: Legkésőbb akkor, amikor a KEHI-jelentés előkerült – amelyikről kiderült, hogy az Orbán-kormány tevékenységének utolsó napján készítették el, azaz elhelyezték benne az időzített bombákat – akkor már tudniuk kellett volna a szocialistáknak, hogy Gyurcsány ellen folyamatosan támadások lesznek. Az is látszik, hogy a különféle ügyleteit adagolni igyekeznek. El kellene dönteni, hogy mi az ellenszer. Az egyik ellenszer, hogy ellentámadásba mennek át, és elkezdik firtatni mondjuk az Orbán-vagyontól kezdve sorba a többit, azok hogyan is jöttek létre? Nem biztos, hogy ez jó válasz. A másik az, hogy végre egyszer – én azt hittem, hogy a választmányon ez történik – tisztázzák ezt a kérdést, és attól kezdve egységesen kiállnak Gyurcsány mögött. De végre el kellene dönteni, hogy kiállnak mögüle, vagy mögé állnak. Ezt nem lehet, hogy egyik héten így, a másikon úgy vannak, a politikában biztos, hogy ez kudarchoz vezet. Ez senkinek nem jó, se Gyurcsánynak, se a pártnak.
Németh Péter: Láthatóan politikai kérdésről van szó, és nem Gyurcsányról. Tehát akkor, amikor Orbán Vikor is bemegy szavazni egy ilyen interpellációnál, akkor azért az MSZP vezetésének is fel kellene fognia azt, hogy itt egy politikai harcról van szó. És az, hogy a Gyurcsány Ferenc ezen belül most milyen helyet foglaljon el, az másodlagos kérdés.
Avar János: Péter, azért várjál. Egy csomó példát tudnék arra hozni nyugat-európai pártoktól, hogy ezeket a kérdéseket valahogy, de rendezik, mert nem teszik ki magukat ilyen helyzetnek. Tony Blair a Gordon Brownnal állandó vetélkedésben van. Mindenki tudja, hogy két udvar van a párton belül, vetélkednek egymással, de amikor szükséges, akkor soha nem hozzák a saját pártjukat ilyen helyzetbe. A demokratikus politizálás tapasztalatai szerint a választók sehol a világon nem honorálják a saját sorain belül marakodó pártot. Az eleve taszít egy csomó embert, főként a bizonytalanokat.
Galló Béla: Én úgy gondolom, persze meglehetősen idealisztikus alapon, hogy ennek úgy kellett volna lezajlania annak idején, hogy amikor Gyurcsány Ferenc politikai szerepet vállalt, akkor az MSZP legszűkebb vezetése vagy a körülöttük működő agytröszt ezt forgatókönyvszerűen átgondolta volna, hogy ennek mik a lehetséges veszélyei, és ezekre kellett volna különböző variációkat kidolgozni. Sajnos eléggé ad hoc alapon történik ez a dolog.
Mv.: El tudom képzelni, hogy volt az MSZP-ben olyan, aki azt gondolta, hogy majd Gyurcsány Ferenc most kicsit miniszter lesz, égni fog a Parlament előtt rettentően, és többé nem jelent konkurenciát senkinek
Németh Péter: Mindenesetre Gyurcsány mintha elvesztette volna kicsit a türelmét ma a parlamentben, míg két héttel ezelőtt, amikor az Orbán-vagyonnal vágott vissza Szijjártó Péternek, akkor igazi fideszes módon válaszolt. Márpedig egy politikus nem vesztheti el a türelmét szerintem, mert akkor nem igazán politikus.
Mv.: Ha már a kínos történeteknél tartunk, nemrég tartott vidéken Horn Gyula egy lakossági fórumot, ahol állítólag valaki felszólalt, és azt mondta, hogy le kellene vadászni Orbán Viktort. Horn Gyula erről az esetről úgy számolt be, hogy ő rendre utasította, aki fölszólalt, amire a Fidesz kiadott egy nyilatkozatot, hogy ezt nem lehet tűrni, hogy ilyen hangon beszéljenek, amire az MSZP egy viszontnyilatkozatot adott, és ma este, mielőtt eljöttem, láttam, hogy megint a Fidesz nyilakozott ebben a kardinális kérdésben egy nagyot.
Avar János: Hát ez egy jellegzetes dolog, ugyanis kiadtak egy olyan közleményt, amely Fidesz módra, ködösítve van fogalmazva, hogy azt lehessen kiérteni, mintha ezt Horn Gyula mondta volna. Viszont Horn elhatárolódott ott, a tett színhelyén ettől, és azóta is minden nyilatkozatában, a Fidesz mégis fölszólította az MSZP-t és Medgyessyt, hogy határolódjanak el. Horn ezt megtette rögtön, kíváncsi vagyok, hogy most a Fidesz vezetői elhatárolódnak-e valakitől, akivel az elmúlt hetekben közös rendezvényeken szerepeltek. A szélsőjobboldali sajtóklubtól vagy például a Demokrata főszerkesztőjétől, aki az egyik héten csürhének nevezte a kormányt, a következő héten fölszólított, hogy szerinte a komcsiktól meg kell tisztítani az utcát. Teljesen világos, hogy nem mernek elhatárolódni. Hát ez a probléma évek óta. Orbánra azért haragudott meg Bush elnök, mert amikor Csurka elmondta azt az ominózus szeptember 11-e utáni parlamenti felszólalását, Orbán ott ült, és nem mert elhatárolódni, egész egyszerűen belpolitikai okokból. Én nem tudom, hogy miért haragszanak, vagy miért szidják annyira a Nastasét, aki nem mer elhatárolódni, mert ugyanezt csinálják ők is a saját szélsőségeseikkel. Most itt az alkalom.
Galló Béla: Az egész dolog igazságtartalma is kérdéses, de a hírértéke meg a kibeszélhetősége az igazi értéke, és nyilván nem a Fidesz fogja arra fölhasználni, hogy elhatárolódjon.
Mv.: Közben jött egy sms, hogy akár provokátor is lehetett, aki a lakossági fórumon ezt mondta
Nos, ami most következik, az inkább az előző ügyhöz kapcsolódik. Ugye hétvégén egyrészt Szili Katalin a Népszavának adott interjújában fölvetette, hogy egészen biztos-e, hogy jó irányba halad a hajójuk. Kiss Péter pedig a baloldali tömörülés előtt úgy fogalmazott, hogy sokkal határozottabban kell politizálni, és egy csomó dologban irányváltásra van szükség. Ez egy véletlen, hogy ők ketten nagyjából hasonlót mondtak egy nap, vagy ez az az összehangoltság, amit hiányoltatok az előbb?
Galló Béla: Csak ők ketten tudnák megválaszolni ezt a cseles kérdést. Szerintem Szili Katalin egy őszinte jajkiáltást fogalmazott meg a baloldal helyzetével kapcsolatban, saját maga politikai karrierjét is némileg kockáztatva, és majd meglátjuk, hogy mi lesz ennek a következménye.
Németh Péter: Na de kinek üzent Szili Katalin? Medgyessynek? Kovács Lászlónak? Mert vélhetően üzent a kormánynak, üzent a pártnak. Ugye nagyon súlyos dolgokat mond ki. Hogy nem szabad a makrogazdasági mutatókra figyelemmel lenni, amikor az ország lakosságának az érdekeit kell képviselni, és a választási ígéreteinket megtartani. Magyarul: ne adjunk teret az ellenzéknek arra, hogy baloldalról előzzön meg populista módon bennünket.
Galló Béla: Ez a régi dilemma egyébként, hogy melyik ujjamat harapjam meg?
Németh Péter: De hát miről van szó? Megszorító intézkedések sorozata legyen azért, hogy a gazdaság egyensúlyát valamelyest helyreállítsák 2004-ig, és van egy másik logika – Fekete János is ezt képviselte –, amelyik azt mondja, hogy te, nyugodtan adósodjunk el, a pénzpiacon a világon nagyon olcsón lehet hitelhez hozzájutni, mi a kockázata a dolognak?
Mv.: Ennél fontosabb a kérdés, hogy Szili Katalin segélykérése kinek is szól.
Németh Péter: Ezt lehet kezelni úgy is, hogy Medgyessy Péter első reakciója csupán arról szólt: nagyon fontos dolgokat mond Szili Katalin, és már elnézést a Parlament elnökétől, ezzel a mondattal visszahelyezem abba a sarokba, ahol eddig üldögélt, érdekeset mondott, és nem történik semmi.
Galló Béla: Az MSZP-nek nyilvánvalóan le kellene ezeket a belső vitákat folytatnia. Első körben az lenne a racionális, hogy a saját körein belül, de hát mindeddig ez nem nagyon történt meg.
Mv.: Erre talán valami olyasmit mondott, azt hiszem ebben az interjúban, hogy neki, mint aki a Horn-kormánynak is tagja volt, olyan "déjà vu" érzése van, hogy na, ez a történet már egyszer velünk előfordult, és csúnya vége lett.
Mv.: A Magyar Nemzetben és a Polgári Körök honlapján megjelent egy írás, amit több kisebb írás is támogat. A lényegét Fritz Tamás politológus fogalmazta meg. Eszerint annyira katasztrofális már az ország helyzete, hogy itt más nem segít, egy előrehozott választást kell tartani sürgősen, legkésőbb az európai uniós választások idején, jövő év június 13-áig. Úgymond jól láthatóan feszültség van, mert van egy olyan kormány, aki nem élvezi az ország nagyobb részének a támogatását, tehát jönni kell annak, mármint a Fidesznek, akit nyilván támogat a többség.
Avar János: Nekem az tetszik a legjobban, hogy feszültség van, mivel ők csinálják a választások óta a feszültséget. Meg a jobboldalon ugye az SZDSZ-szel szembeni legnagyobb vád tizenhárom éve az, hogy a taxissztrájk idején a kormány lemondását követelte, és át akarta venni a hatalmat, ami mellesleg nem is igaz. Na most attól, hogy Orbán és alvezérei folyton arról beszéltek, hogy válság van, attól még nem ez a helyzet. Fél évvel ezelőtt, amikor a szocik nagyon vezettek a közvéleménykutatásokon, akkor a Fidesz felháborodottan utasította vissza az előrehozott választások gondolatát. Én egyébként nagyon helytelennek tartom, hogy a magyar politikai élet annyira túlértékeli a jövő júniusi európai parlamenti választásokat, és Európában a parlamenti választ. Az európai parlamenti választásokon nagyon alacsony a részvétel, ennek következtében senki nem tekinti igazán reprezentatívnak.
Galló Béla: Azt kell mondjam, hogy Fritz Tamásnak nem ez a legjobb cikke, amit életében politológusként jegyzett. Itt valami traktorszerepet vállal el sajnos: minél elvakultabb helyzetelemzést ad, annál jobban előkészíti a talajt. Mert ez az egész jobboldali stratégia arra megy ki, hogy Orbán Viktornak előkészítsék a pályát, aki úgy tud visszajönni majd a politika színterére, mint aki kimaradt ebből az elmúlt egy év ide-oda hullámzó küzdelmeiből. Viszont Jánossal nagyon nem értek egyet abban, hogy a 2004-es választások eredménye az annyira irreveláns lenne 2006 szempontjából. A magyar politikai helyzetben egy rosszul sikerült 2004-es európai parlamenti választás, akár az alacsony részvételi arány miatt, és ezen belül pláne a balliberális oldal rossz szereplése miatt, óriási előnyt jelentene a jobboldalnak, amit ki is fog használni.
Németh Péter: Szerintem nem fogod tudni elhitetni a magyar választókkal, hogy számukra olyan hihetetlenül fontos, hogy melyik huszonnégy embert juttatják be az európai parlamentbe. Amit el tudsz hitetni, az, hogy ez egy belpolitikai erőpróba. Szili Katalin is azt mondja ebben az interjúban, hogy ezt feltétlenül meg kell nyerni, mert a jobboldal, érezvén azt, hogy most előnyben van, egy ilyen próbaválasztásként, előválasztásként tételezi ezt a 2004. június 13-át. Ez azért is hiba, mert el kellene töltenünk valahogy nyugalomban még 2006-ig két évet, és ez a választás ezt nem teszi lehetővé.
Avar János: A Fidesznek sikerült egyben tartani a táborát, ez vitathatatlan. Tehát ha alacsony lesz a részvétel, és a Fidesz jobban mozgósítja az embereit, akkor nyilván jobb eredményt fog elérni. A szocialistáknak ezzel szembe kell nézniük, és azt is tudomásul kell venni, hogy a választási részvételtől nagyon függnek a dolgok. Ne felejtsük el, hogy a Fidesz 98-ban úgy nyerte meg a választásokat, hogy 56 százalék vett részt a választásokon, a szocialisták pedig úgy nyerték meg, hogy 73 százalék. Tehát a szocialisták legitimációja sokkal nagyobb, mint az Orbán-kormányé volt. A lakosság nagyobb része vett részt a döntésekben, mint 1998-ban. A Fidesz a szélsőségeseknek a foglya már másfél éve, a kormány legitimitásának megkérdőjelezését nem Orbánék kezdték. Én pontosan emlékszem, hogy a választások első fordulója után először a Pannon Rádióban kezdődött ez a csalási téma. Hetekig a Fidesz erről nem beszélt. Aztán rászálltak erre az egészre. Itt volt ez a strasbourgi dolog, ami tényleg botrányos volt. Bojkottálták a magyar miniszterelnököt, senki még csak hasonlót sem csinált senkivel korábban.
Galló Béla: Ez sajnos egy bumeráng-magatartás, ugyanis külföldön nem úgy észlelik Magyarországot, hogy jobb- és baloldal, és nem nagyon cizellálják a rólunk alkotott véleményt, hanem egy civakodó országot látnak. De én nem hiszem azt, hogy ez a magatartás az egész Fideszre jellemző, és pláne nem az egész jobboldalra, hiszen azért a jobboldalon belül voltak akik elhatárolódtak ettől a viselkedéstől
Mv.: Igen, az MDF-es képviselő ott volt a miniszterelnöki beszéden.
Galló Béla: A Fidesz-vezetőknek az a szűk köre, akik a Fidesz politikáját alakítják, azok feltehetően egyetértenek, hiszen ők jelenítik meg ezt, de nem gondolnám, hogy minden egyes Fidesz szavazó egyetért ezzel a magatartással.
Németh Péter: De nem logikusan következik Lisszabonból? Jó, nem azt mondom, hogy ki kellett volna kivont karddal állniuk azoknak a Fidesz-tagoknak, akik nem értenek egyet, de valamiféle finom jelzést az ember szívesen vett volna. Például a lisszaboni jelentés után, amelyben egyértelműen és markánsan elmarasztaltatták Magyarországot a Fidesz-vezetők, utalhattak volna egyesek arra, hogy ez nekik nem tetszik. Boross Péteren kívül ilyet nem hallottam. Most is csak Boross Pétertől hallottam ellenvéleményt. Más kérdés, hogy szegény meg is kapta a magáét ezért.
Mv.: Amiként azt se szereti a közönség, hogyha egy párton belül vitatkoznak, úgy valószínűleg ez Borosson kívül még sokak számára
visszatetsző volt, akiknek egyébként lehet, hogy szimpatikus a Fidesz. Azt gondolják, ezt azért már mégsem kellett volna, mert hát Magyarország hírnevéről van szó – egyébként pontosan –, amire persze, hogy kényesek vagyunk.
Avar János: Most kénytelen vagyok tényleg egy amerikai példával jönni. Amikor 1974 tavaszán Nixon már bukásra állt, és egy nagyon komoly amerikai újságíró nyílt színen szemtelenkedett az elnökkel, akkor másnap mindenki a Fehér Ház sajtótermében elítélte ezt a kollégát. Olyan is volt, aki azt mondta, hogy annyira utálom a Nixont, hogy alig várom, hogy megbukjék, de amíg ő az Egyesült Államok elnöke, addig mindnyájan kötelesek vagyunk tisztelettel adózni a funkció iránt. Ez azt hiszem, egy alapelv, ami egy demokratikus társadalomban létezik. Nem kell szeretni Medgyessyt, de ott kell lenni Strasbourgban.
Mv.: Ezzel a tanulsággal fejezzük be. Köszönöm szépen, hogy itt voltatok. Önöknek köszönöm szépen a figyelmüket. Viszontlátásra.
2003. 10. 10. (VII/41)
