"Retteg a szegénytől a gazdag, s a gazdagtól fél a szegény,
Fortélyos félelem igazgat
minket, s nem csalóka remény
"
Sajnos megint itt tartunk. Még itt tartunk? Félek, egyre inkább és egyre reménytelenebbül tartunk itt. Miközben a kiválasztottak házában jelzőket keresnek egymás minősítésére a beszédírói stábok névtelen tagjai, addig kialakul egy olyan társadalom, mely jobban hasonlít Rio favellás világához, mint ahhoz a stagnáló, de gazdag Nyugathoz, melyhez tartozni vágyunk, s mely vágy néhány hónap múlva be is teljesül.
Tisztelem Gyurcsány Ferencet. Azt hiszem, bár minisztersége még nem termette meg áldásait, sokat köszönhet neki az ország. Azt, hogy bizonyos dolgokról beszélni lehet és kell. Tudom, a tett halála az okoskodás, de bizony a politika olyasmi, ahol a szó mindig megelőzi a tettet, sőt magának a szónak is tettértéke van.
Gyurcsány Ferencnek sokat köszönhetünk, és biztos vagyok abban, ezt maga az érintett is tudta, mikor miniszterséget vállalt. Tudhatta, hiszen beszédei alapján egy kifejezetten értelmes emberről van szó, aki gyorsan fűzi a mondatokat, eredeti és nem zacskóból elővett kifejezéseket használ. Nos, ez az ember, aki meggazdagodott, de nagyon, és most ne firtassuk, majd alább, hogy alá- vagy fölévaló módon, közszereplésével kényszeríti a külvilág érzékenyebb részét, hogy foglalkozzunk a gazdagsággal.
A gazdagságot nálunk titok övezi. Egy ügyes, de nem kifejezetten virtuóz magyar újságíró köteteket írt tele a témával, és maga is meggazdagodott általa (nagyon helyes, dolgozott érte), ami mutatja, hogy az embereket érdekli a magyar "hájlájf" általuk elképzelhetetlen világa. Érdekli, mert újdonság. Évtizedeket töltött úgy az ország, hogy elvben nem voltak gazdagok és elvben nem voltak szegények. Ha valamire jó volt a Kádár-rendszer, arra kétségtelenül, hogy fenntartott valamilyen látszategyenlőséget, s ugyan voltak jómódúak akkor is, meg rosszmódúak, az akkori jómódú ma aligha számítana gazdagnak.
De míg az újszegény ott lófrál és koldul a szemünk előtt, az újgazdag láthatatlan, vagy legalább vagyona eredete ismeretlen. Ezért elismételném, hálás vagyok Gyurcsány Ferencnek, aki áldozatos életével és közszereplésével kitakarta, mi is zajlik itt. Megtehette volna, hogy szép csendben él a milliárdjaiból és soha senkinek nem tűnik fel. Talán még szponzorálhatott volna valamit, mert attól aztán egyenesen a szentek közé kerülhet. Ezzel szemben a főtanácsadó "kiállt a placcra" és azóta nincs megállás.
Mi a baj vele? Az, hogy gazdag? Nem. Azzal semmi baj. Sehol a világon nincs megírva, hogy a gazdagság bűn lenne. A mi elkeseredésünk tárgya, legalábbis remélem, nem a gazdagság maga. Ráadásul a statisztikák szerint nem is a mi gazdagjaink a leggazdagabbak. A lebontott barakk országainak nem hivatalos toplistáján nincs magyar az első ötvenben. Élen az oroszok (kis ország, kis privatizáció, nagy ország, nagy privatizáció), de még a leggazdagabb cseh is messze előttünk, nem is beszélve az innen nézve a kolduslét mértékéül szolgáló Románia leggazdagabbjairól.
Különbség egyvalamiben van. Azok ott ismert emberek. Tudjuk és látjuk, ki Abramovics. Prágai ismerősöm elmesélte, hányszor találkozott Kolerrel, a leggazdagabb cseh emberrel, aki mellékesen kortárs drámafesztivált, új cseh filmeket és egy Shakespeare-kurzust támogat bőkezűen. Ezzel szemben, ha én be akarnék jutni Várszegi Gáborhoz, az emberkerülő egykori populáris művészféléhez, akkor nem is tudom, mit kellene tennem.
Mintha ők nem is lennének, csak lebegnének felettünk valahol. Ki tudja, hol található mondjuk a pénzügyi szuperzseninek tartott Leisztinger úr, aki holdingot gründolt KISZ-ből és lélekből? Ehhez képest most van nekünk Gyurcsányunk. Egyszer? lenne elintézni, hogy ez csak a kívülrekedtek irigysége. Ha a kívülrekedteké, akkor még indokolt is. A szocializmus nev? látomásnak volt hatása az emberi tudatra. Azt mondta nekünk a szocializmus, hogy igazságos társadalom. Ezt, ha nem is hittük el, de vágytuk. Ehhez képest kialakult egy nomenklatúra, amely ellen kivonultunk az utcára, hogy ne legyen.
"Békére pedig szükség lenne,
mert különben képtelenség
feltételezni, hogy az első, a
nyertes generáció után nem
egy forradalmas következik."
2003. 09. 19. (VII/38)
