Mv.: Jó estét kívánok a Péntek esti klub nézőinek! Azt hiszem, a hét eseménye a miniszterelnök megszólalása volt. Az elmúlt hetekben nem hallottuk a hangját, és ha jól emlékszem, az idén negyedszer tartott a nyilvánosság előtt beszédet. Már nemcsak a politikai ellenfelek, hanem a saját táborában is egyre többen hangoztatták, hogy meg kellene szólalnia. Különösen most, amikor a gazdaság helyzete válságosnak tűnik, és a kormány komoly megszorító intézkedéseket kíván életbe léptetni. Medgyessy Péter tehát megszólalt, a Magyar Televízió Este cím? műsorában és aztán másnap reggel, a Magyar Rádió Reggeli Krónikájában is. Milyenek voltak a benyomásaitok? Csakugyan ez volt a hét szenzációja?
L. Z.: Nyilvánvaló, hogy ez volt a legfontosabb politikai esemény, ezzel együtt azonban a legérdekesebb talán az volt, ami ezekből az interjúkból kimaradt. Engem nagyon érdekelt volna, mi a véleménye a miniszterelnöknek arról, hogy az MSZP-frakció is követelésekkel állt elő a saját kormányával szemben, továbbá, mit szól ahhoz, hogy a kormányzat elfogadottsági indexe csökken, s az állampolgárok egyre kevésbé elégedettek a kormány munkájával. A beszélgetésben ezen kívül maradt egy nagyon komoly ellentmondás is. Az interjúban elhangzott, hogy a takarékosság ellenére jövőre lesz béremelkedés Magyarországon. A pénzügyminiszter egy nappal korábban azonban, ezzel szemben éppen azt erősítette meg, hogy nem lesz reálbér-növekedés Magyarországon. Ha ilyen ellentmondás van a miniszterelnök és a pénzügyminiszter megnyilvánulásai között, akkor most vagy őrületes taktikázás folyik, vagy maguk az érintettek sem döntötték el pontosan, mi legyen a politika.
B. T.: Ha visszaemlékeztek, legalább harmadjára feszülünk egymásnak ebben a műsorban a tekintetben, hogy ami most kormányzati politizálás címen Magyarországon folyik, az kommunikációs zavar-e, vagy pedig egyszerűen csak taktika, amelyik arról szól, hogy a jó MSZP-frakció próbálja megvédeni az országot a gonosz pénzügyminisztertől. A miniszterelnöki interjút megelőző napok eseményei, illetve az utána következők számomra a zavart látszanak igazolni. Nem lehet ma Magyarországon, meg szerintem sehol másutt a világon ilyen horderej? intézkedéseket úgy és abban a formában kommunikálni, egyáltalán szóba hozni, ilyen slendrián, már-már cinikus módon, mint ahogy ez a kormányzat most tette.
K. T.: A nagy kérdés egyébként az, vajon egy Bokros-csomaggal állunk-e szemközt, amiről minden negatívuma ellenére el lehet mondani, hogy az legalább tényleg egy csomag volt. A miniszterelnöki interjúban nemcsak nem érezzük, hogy mit akar a kormány közölni velünk, de nem látjuk azt sem, hogy ez egy csomag-e, vagy, hogy racionális csomag-e, és van-e valamilyen célja és kifutása.
B. T.: Az is baj, hogy hiányzik a helyzet értékelése, egy olyan autentikus helyzetértékelés, amire alapozva a döntéseket kommunikálni lehetne. Enélkül nem lehet komoly szándékkal elfogadtatni bármit is.
K. T.: Nyilván a szándék az, hogy majd csak rendbejön a világgazdaság, és abban a pillanatban a dolgok maguktól is megoldódnak, addig meg sodródjunk egy kicsit. De ez természetesen nem politika. Elmúlt már az az idő is, hogy visszafelé lehetne mutogatni a Fidesz-kormány galádságára. Erre már a közvélemény nem vevő. A közvéleménynek nincs más választása, vagy a szocialisták, vagy a Fidesz. És a kisebbik rossz alapján próbál majd a választópolgár egyre csüggedtebben és egyre kiábrándultabban mindkét pártból tájékozódni.
Mv.: Akkor nem túlzás azt mondani, hogy Medgyessy Péter sokat beszélt, de nem mondott semmit? Ebben egyetérthetünk nagyjából? És szerintetek miért nem mondott semmit? Nincs tisztában a helyzet komolyságával, vagy ezt az elkenő, sumákoló kommunikációt akarja folytatni, és nem akarja szembesíteni az embereket azzal, hogy itt csakugyan súlyos a helyzet?
B. T.: Kicsit legyünk konkrétak. Most arról beszélgettünk érintőlegesen, hogy a gazdaságpolitika, mint olyan nem létezik. Néhány héttel ezelőtt arról beszéltünk, hogy a pénzügypolitika hazardírozó, igazából csak saját magunknak okozunk károkat vele. Egy jeles politológus nem régen azt nyilatkozta, s én ezzel teljesen egyetértek, hogy ennek a kormánynak nincs társadalompolitikája, csak szegénypolitikája. Mindenféle
politikai értékítélet nélkül azt gondolom, hogy a fentiek ma Magyarországon
hellyel-közzel szinte bármelyik újságban már jó néhányszor leírattak. Akkor én egyszerűen azt nem értem, hogy mire ez a nyugalom? Hogy lehet negyedjére nyaralni menni akkor, amikor egyébként úgy látszik, szanaszét minden, mint a rossz háziasszony kezében.
Mv.: Hogy fokozzam a helyzetet, a mai Népszabadságban olvasható egy tudományos intézet elemzése, amelyik kimutatja, hogy azok a megszorító intézkedések, amelyeket ilyen nagy erőfeszítések árán a kormány be óhajt vezetni a jövő évi költségvetési évben, mintegy 622 milliárdot tesznek ki. Ezzel együtt összeszámolták azokat a jóléti intézkedéseket is, amelyekkel én azt hittem, hogy a gesztus szintjén, mintegy ellensúlyozni akarják a megszorításokat a közvélemény számára. Én azt hittem, hogy ezek csak ilyen apróbb gesztusok, és aztán januárban majd kiderül, hogy mi a mérleg. Ez az intézet azonban azt állítja, hogy 600 milliárd az az
összeg, amit ezek a pozitív intézkedések jelentenének. Tehát a 622 milliárdos megszorítással szemben máris beígértek 600 milliárd kiadást, pénz az ablakban, ha ezeket az adatokat komolyan lehet venni.
L. Z.: Nekem tulajdonképpen ezzel az egésszel az a problémám, hogy mindezekkel adhat a kormány egy fazont a politikájának, amikor azt mondja, hogy megszorításokra, takarékosságra van szükség, de ettől még jelzi, hogy egy baloldali kormány, nem úgy, mint
a Bokros-csomag idején.
A probléma ott van, hogy mindent azért nem lehet mondani. Szóval nem lehet azt is mondani, hogy én szociális intézkedéseket is teszek, nem lehet azt mondani, hogy én az ország versenyképességét akarom karbantartani, nem lehet azt mondani, hogy takarékossági politikát is csinálok, és nem lehet mellékesen még azt is jelezni, hogy egyébként még az adócsökkenéssel is egyetértek, csak nem aktuális. Most mondtam négy dolgot, ezt a négyféle dolgot nem lehet egyszerre csinálni. Medgyessy Péter egyébként úgy tűnik, ahhoz ért, hogy elkerülje az állásfoglalást, kikerülje a konfliktusokat. Ez ugyan lehet nagyon jó taktika, csak azt hiszem, ebben a szituációban más volna a helyénvaló. Az ember azt várná egy ilyen miniszterelnöki interjútól, ha feltételezve azt, hogy 2004 a takarékosság éve lesz, akkor ennek jegyében hozzon döntéseket, és ne azt érezze feladatának, hogy minden oldalnak megfeleljen. Úgy tűnik, az MSZP 95-96-os állapotára emlékeztető, taktikázó, minden oldal kívánságainak megfelelő miniszterelnöki felfogás van kialakulóban. Ez azért furcsa, mert Medgyessy nagyon komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy az MSZP politikai vezetését a kezébe kerítse, annak ellenére. Most pedig, mintha a taktikázással megosztaná az erejét. Ennek az lehet a hátterében, hogy már nincsen határozott elképzelése arról, merre vezesse a kormányt és merre vigye a saját pártját. Nem tudom, hogy ez menet közben fogyott-e el, vagy ebben intellektuálisan ennyi volt, vagy esetleg az új helyzethez nem tud alkalmazkodni. Így viszont újra foglya lesz bizonyos érdekcsoportoknak, amelyek talán kezdenek majd ismét erőre kapni.
2003. 08. 15. (VII/33)
