Kereső toggle

Az MSZP–SZDSZ másfél éve

A koalíció íze

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az adócsökkentésről szóló vita felszínre hozta azt a kérdést, hogy miért érdemes az SZDSZ-nek a kormányban maradni. Éppen az elmúlt időszakban egyre kedvetlenebbül nyilatkozgató, jól ismert humoráról újabban leszokó Kuncze Gábor pártelnök jelentette ki ezt a vita kellős közepén. A két párt felső vezetésében általában elégedettek a koalíció eddigi működésével, de lapunk információi szerint a nagyobbik kormánypártban aggódva figyelik a liberális párt vergődését, a közvélemény-kutatásokban tapasztalható mélyrepülését. Sőt, több befolyásos politikus szerint más területen is a válság jelei tapasztalhatóak. 



A két pártelnök. 2006-ban is nevetnek-e majd? Fotó: Vörös Szilárd

A koalíció működésének értékelésére leginkább az SZDSZ elhúzódó belső vitái során szokott sor kerülni. A Fodor Gábor nevével fémjelezhető, azonnali változást sürgető politikusi kör már hónapok óta kongatja a vészharangot, hogyha minden marad a régiben, akkor a párt
elsüllyed a semmibe. A közös kormány népszerűsége emelte az MSZP népszerűségét, miközben az SZDSZ-é ugyanezen időszakban csökkent. A kritikusok szerint az SZDSZ beleszürkült a koalícióba, a jelenlegi stratégia követése csak az "MSZP köldökzsinórján csöngő dependens lét" lehetőségét rejti, melyből a markáns, liberális politizálás lenne a kiút. 

Az MSZP-ben nagyon diplomatikusan nyilatkoznak a kérdésről. Lendvai Ildikó, a szocialisták parlamenti frakciójának vezetője szerint jó, korrekt és megbízható politikai partner az SZDSZ. A kisebbik koalíciós pártra nézve egyáltalán nem kedvező közvélemény-kutatási adatokat pedig úgy értékeli, hogy az elmúlt tizenkét év politikai életének tapasztalata, hogy a kisebbik pártnak mindig nehezebb a helyzete egy koalícióban, mivel a nagyobbik pártnak, helyzetéből adódóan több megszólalási lehetősége van. Emellett a kormányzati munkában is nagyobb szerep hárul a nagyobbik pártra, így az ő ténykedése "ott" is jobban látszik. 

Arra a kérdésünkre, hogy az MSZP kíván-e vagy tud-e a "hóna alá nyúlni" az SZDSZ-nek, hogy az elmozduljon a 2-3 százalékos, jelenleg a parlamentből való kiesés veszélyét jelentő támogatottsági szintről, Lendvai Ildikó kifejtette: kívülről nem lehet beavatkozni egy másik párt belső ügyeibe, még ha az a szövetséges párt is. Az MSZP annyit tehet, hogy igyekszik minden esetben figyelembe venni az SZDSZ szempontjait is, például azáltal, hogy nem a parlamenti számarányoknak megfelelően, hanem annál nagyobb mértékben is teret adnak a liberálisok elképzeléseinek. Ez például a kormányzati felelősségvállalásnál, a minisztériumok vezetésénél is megfigyelhető. 

Szürke miniszterek?

Máris annál a kérdésnél tartunk, hogy jól "választott-e" minisztériumokat és minisztereket az SZDSZ. Általános vélemény, hogy az SZDSZ-nek négy "eladható" politikusa van: Kuncze, Demszky, Magyar és Fodor. Közülük csak Magyar dolgozik a kormányban. Az SZDSZ-es vezetésűnek mondott minisztériumok tevékenységét – még ha jól dolgoznak is – sokak szerint a közvélemény nem kapcsolja az SZDSZ-hez. Szocialista körökben a problémára az a válasz, hogy ezt az SZDSZ akarta így, hiszen például Kuncze Gábort is "foggal-körömmel" kapacitálták, vállaljon kormányzati tisztséget, ám ő mégsem tette. 

Ripp Zoltán politikai elemző a főpolgármestert kivenné az előbb említettek sorából, mert – mint nyilatkozta – az ő helyzete sajátos. Emlékezetes, hogy rövid élet? pártelnöksége gyors népszerűségvesztést eredményezett. Bebizonyosodott, hogy ő nem kifejezetten pártpolitikusként, hanem liberális főpolgármesterként népszerű, ezáltal húzóembere az SZDSZ-nek. Kétségkívül van annak hátulütője, ha a szabaddemokraták kulcsfigurái többségükben távol maradnak a kormányzati szerepvállalástól, de az ezzel ellentétes megoldás is rejt kockázatokat. Az SZDSZ vezetői számára nyilván intő példa, ami a Horn-kormány idején történt. A kormányon belül a kisebbséget könnyen leszavazzák, és nem lehet minden kérdésben élére állítani a dolgot, majd kényszerűen visszavonulni, ezáltal a pártvezető alakjait folytonos frusztrációnak kitenni. "Gondolom, tanulságként szolgált Kuncze Gábor nehéz helyzete a korábbi MSZP–SZDSZ-kormányban, ezért választották azt a megoldást, hogy mintegy a kormányon kívülről jelenítenek meg karakteres pártálláspontot. Persze, hogy ennek is vannak kedvezőtlen következményei" – vélekedett a kutató. 

Az SZDSZ belső ellenzéke – vagy ahogy nevezik őket, a "fodoristák" – szerint az a baj, hogy nem nyilvánvaló, mit akar az SZDSZ 2002 és 2006 között elérni. Értékelésük szerint az MSZP politikája tartalmi értelemben ugyanolyan egysíkú, mint a jobboldalé: mindent egy lapra, az uniós csatlakozás sikerére tesz fel. A szocialistáknak egyetlen célja a "társadalmi béke" elérése, ami az összes társadalmi erőcsoport közötti valamiféle egyensúlyi helyzetet jelent, persze szocialista vezetés mellett. Miközben részleteiben mindegy számukra, hogy ez a "nyugalmi helyzet" milyen intézmények révén valósul meg, vagy milyen konkrét tartalommal telítődik. Ebből következik az MSZP ideológiai arctalansága – szól a kritika –, mivel majd minden megoldás megfelel számukra, amely elősegíti a nyugalmat, és meghagyja őket a pozícióikban. Példaként említhető az egyházi átvilágítás elmaradása, a Terror Háza támogatása, a státusztörvény, körmenet stb. támogatása. Ezért tűnik úgy, hogy a nemzeti középről, illetve a köztársaság eszméjéről szóló szocialista üzenetek a gyakorlatban üresen hatnak. Az SZDSZ belső ellenzéke szerint markáns liberalizmussal új színt hozhatnának a politikai életbe, s a szabaddemokratákat is újra érdekes párttá tennék.

Belső megosztottság 

Ripp Zoltán szerint az SZDSZ stratégiájáról folyó vitának az volt a fő kérdése, hogy a szabaddemokraták koalíciós magatartásának mi lesz a domináns mozzanata. Miután a Kuncze–Magyar vonal felülkerekedett a Fodor–Bauer-féle törekvésen, úgy tűnt, az SZDSZ továbbra sem liberális identitásának megerősítését és programja mind teljesebb kör? képviseletét tekinti a fő szempontnak, hanem a kormányprogram keretein belül elsősorban modernizációs pártként jelenik meg. Például a választási harcban oly hangsúlyos szabaddemokrata egészségügyi reformtervek minden áron való forszírozása helyett az oktatásban, az informatika és az infrastruktúrafejlesztés terén, tehát a modernizáció szempontjából kulcsfontosságú tárcák keretein belül ér el sikereket. Abból a tényből kiindulva, hogy nemcsak parlamenti súlya, de "zsarolási potenciálja" is korlátozott a koalíción belül. Az SZDSZ elsősorban modernizációs teljesítmény felmutatására törekedett az általa birtokolt tárcák területén – folytatta Ripp Zoltán. 

Az SZDSZ-ben, a párt sikertelenségének egyik okát a Kuncze Gáborhoz kötődő körben többen éppen abban látják, hogy – a küldöttgyűlés egyértelm? eredménye, Kunczéék sikere ellenére – továbbra is zajlanak az állandó belső viták, amelyek "lefárasztanak és kikészítenek" mindenkit. A feszültség komolyságát jelzi, hogy cikkünkhöz többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült névvel nyilatkozó szabaddemokratákat találnunk. Horn Gábor, a koalíciós kapcsolatokért felelős államtitkár annyit mondott, hogy a koalíciós kapcsolatok jók, többről nem kíván beszélni. 

Az SZDSZ belső megosztottságával – a Kuncze- és a Fodor-szárny közötti ellentéttel – kapcsolatban Lendvai Ildikó frakcióvezető elmondta: szerencsére mindkét oldal elkötelezett koalíciópárti. Még a D–209-es ügyben, amikor, igaz, csak mindössze tizenkét órára, de elbizonytalanodott az SZDSZ-frakció, akkor sem a koalíció volt veszélyben. Az SZDSZ belső megosztottsága parlamenti, úgynevezett "szétszavazásban" pedig soha nem jelentkezett, mivel az SZDSZ vezetői és tagjai éretten kezelik ezt a kérdést – fűzte hozzá. 

Ripp Zoltán szerint nincs teljes patthelyzet a vezetésben, az erőviszonyok tisztázódtak. Más kérdés, hogy a belső feszültség megmaradt, ez azonban nem baj, növeli a teljesítménykényszert. Más kérdés, hogy a párton belüli vitákat milyen módon, milyen stílusban, milyen gyakorisággal tárják a közvélemény elé. A pártpolitika nyilvánossága önmagában nem hiba, ellenkezőleg. Egy belsőleg zilált párt képét mutatva természetesen az érdekérvényesítő képesség csökkenhet a koalíción belül. Az MSZP eddig (igen, bölcsen) nem játszott rá a szabaddemokratákon belüli konfliktusokra.

Az SZDSZ íze

Arra a kérdése, hogy mi az, ami kormányátalakítás után SZDSZ nélkül nem valósult volna meg, Lendvai Ildikó úgy fogalmazott: a pártprogramok nagyon hasonlóak voltak, csak árnyalatbeli különbségeket lehetett kiemelni. A hangsúlykülönbségek elsősorban a liberális "minimális állam" felfogás és a szociáldemokrata szociális segítés elve között fedezhetőek fel. A szocialista frakcióvezető azért sem bánja az adócsökkentésről szóló nyilvános vitát, mert ezáltal a két kormánypárt felfogásának azonosságai és különbségei is világossá válnak, ez pedig a választók tájékozódását szolgálja.

Ripp Zoltán szerint a legkarakteresebb változások az oktatásban indultak, de intenzív munkálkodás folyik az informatikai fejlesztések terén is. Sajátos a Gazdasági Minisztérium helyzete, hiszen Csillag István az infrastrukturális fejlesztések hangsúlyai következtében szinte csak közlekedési miniszterként jelenik meg a közvélemény előtt. Közös kormányzati eredményként könyvelheti el az SZDSZ, hogy az általa is szorgalmazott haderőreform, egészségügyi reform, az igazságügy, az anyagi és eljárási büntetőjog terén is előrelépés volt liberális szempontból – ha nem mindenben és teljesen az SZDSZ elképzeléseinek megfelelően alakultak is a dolgok. 

Egy szocialista politikai tanácsadó azt tartja sajnálatosnak, hogy az SZDSZ válsága miatt az értelmiségi és gazdasági holdudvar "átzsilipel" az MSZP-hez. Akik az SZDSZ-ben maradnak, azok egy része "amatőr", olyan hibákat követnek el, ami az egész koalíciónak a kárát okozza. Ilyen emberek "pitiáner ügyeinek" tartják egyes szabaddemokrata minisztériumok körüli botrányokat, melyek – "mivel ilyen dolgokkal nincs idejük a minisztereknek foglalkozni" – átsiklottak a rendszeren. 

Másik terület, amelyet problematikusnak tartanak szocialista körökben, hogy több liberális ötlet a kitalálás után saját magától elhal. Példaként elmondták azt az SZDSZ-ből érkező javaslatot, hogy a jelenleg Fidesz-szimpatizáns fiatal generációt hogyan lehetne a balközéphez csábítani. A szcenárió szerint a fiatalok a gyakorlatban több fontos politikai kérdésben – a sorkatonai szolgálat, azonos neműek együttélése, a gyermek nemének megválasztása, őssejtprogram és abortusz – liberális gondolkozásúak, de mégis a konzervatív táborban "állomásoznak". Ha a koalíció kampányt indítana ezeken a területeken, akkor a jobboldal színvallásra kényszerülne, a fiatalok pedig ezáltal rájönnének, hogy rossz oldalon vannak a Fidesznél. "A terv megszületése óta a liberálisokra jellemzően senki nem tett semmit – mondta lakonikusan a politikai tanácsadó. – Liberális személyek talán ezért sem vállalnak kormányzati pozíciót, mert az ötletek gyakorlati megvalósítása már nem érdekli őket" – tette hozzá.

Az elmúlt időben egyedül a koalíciós kapcsolatokért felelős államtitkár vitte végig "akaratát". Horn Gábor nevéhez köthető ugyanis a budapesti (Sziget, Örömzenélés, Budapest Parádé) fesztiválok jelentős állami támogatásának megszervezése s keresztülvitele a minisztériumokon. Szavazatszerző hatásáról viszont sok szocialistának kételyei vannak. 

EU-s választóvonal: az igazság pillanata?

Mindkét kormánypárt köreiben és politikai elemzők között egyértelm? az, hogy az SZDSZ-nek kulcsfontosságú, szinte az utolsó lehetőséget jelentő feladata az uniós választások abszolválása. Ripp Zoltán elmondta: a tiszta pártlistás választások megmutatják, hogy a kis pártok közül melyik számíthat túlélésre. Az ötszázalékos küszöb elérése esetén az SZDSZ potenciális támogatói megerősítést kaphatnak, hogy érdemes az önálló liberális erő jelenlétét biztosítani a következő parlamenti ciklusban is. Az SZDSZ leszereplése (különösen, hogy az MDF bukása igen valószín?) fölerősítené a kétpártosodás tendenciáját.

Lendvai Ildikó kifejtette: az MSZP-nek érdeke, hogy az SZDSZ megőrizze a pozícióit, illetve, ha lehetséges, még erősödjön is, mert ez a balközépkormányzás folytatásának lehetőségét jelentheti. Hiszen 2002-ben is a "mérleg nyelve" helyzetbe kerülő liberális párt segítségével lehetett leváltani az Orbán-kormányt.

Egy szocialista politikai tanácsadó úgy fogalmazott: az a gond, hogy miközben a két párt értelmiségi holdudvara "összenőtt", az SZDSZ szavazóbázisának egy jelentős része viszont soha nem szavazna a "komcsiknak" bélyegzett MSZP-re.

Olvasson tovább: