Nyár, menekülési reflex. Sokan két hét alatt akarják bepótolni, amit egész évben elmulasztottak S. L.
Általános tapasztalat, hogy az emberek ma nem tudnak mit kezdeni az egyedülléttel, az ingerszegény környezettel, egyenesen menekülnek előle – magyarázza Fioláné Szabó Judit klinikai szakpszichológus. A felfokozott életritmus kényszerében képtelenek lecsillapodni, elüldögélni, kikapcsolni a mobilt, összerendezni a gondolataikat, netán érdemi beszélgetéseket folytatni egymással, odafigyelni a másik "lelkére". S ahol ez nincs meg az év többi szakaszában, ott a meghittség nem fog létrejönni a nyaralás ideje alatt sem, amely így könnyen válik a nagy összeveszések időszakává. Népbetegség a munkaalkoholizmus, ami nem csak külső kényszerből fakad: sokan azért válnak munkájuk rabjaivá, hogy ne kelljen szembenézniük az érzelmi problémáikkal, a bennük lévő ürességgel, s ezt a számvetést a szabadságuk idején is igyekeznek mellőzni. Az emberek jelentős része a munkahelyén kívül sehol nem találja a helyét, ezért ha éppen nem a munkáját végzi, állandóan szüksége van valamilyen figyelemelterelő külső ingerre.
Kikapcsolni manapság azért sem olyan egyszerű, mert a társadalmi légkör is megváltozott, eltűnt az emberek életéből az egymás közti bizalom és szolidaritás. Elviselhetetlenül paranoiás a hétköznapok hangulata, a legtöbben egy jóindulatú gesztusra is rosszhiszeműen, agresszíven reagálnak, feszültek, ingerültek – taglalja kérdésünkre a pszichológus. A világnak ezen a részén úgy érzik az emberek, hogy állandó kontroll és kritika alatt zajlik az életük, és maguk is hajlamosak kritikusan, kontrolláló módon viszonyulni a környezetükhöz. A vélt és valós elvárásoknak való megfelelési kényszer, az ebből adódó stressz nem könnyen oldódik fel a vakáció alatt. Sokan ekkor is hajlamosak a kiengedés helyett megint csak bizonyos elvárásoknak megfelelni: agyonhajszolják magukat, róják a városokat napi tizennégy órában, fokozott a ritmus a nyaralás ideje alatt is. Honfitársaink mintha ez alatt a röpke időszak alatt akarnák magukat kárpótolni mindenért, amit az év során elszalasztottak. Ha úgymond kiengednek, azt is hajlamosak végletes formában tenni: esznek, isznak, mulatnak végkimerülésig. A szabadidő eltöltésének Magyarországon nincs megfelelő kultúrája. A kikapcsolódáshoz valóban szükségünk van élményekre, de nem feltétlenül úgy, ahogy például azt a média szuggerálja belénk napi huszonnégy órában. A felpörgetett élettel járó stresszből gombnyomásra, egyik napról a másikra kiengedni nem mindenkinek sikerül. Vagy ha mégis, a szervezet észleli a drasztikusan lecsökkentett igénybevételt, csökkenhet az immunitás, s ilyenkor, nyaraláskor üthetnek be különféle problémák: álmatlanság, allergia, depresszió, de nem ritka az infarktus sem. Az ok az éles váltásban is keresendő: az egész éves napi huszonnégy órás hajszából hirtelen belecsöppentünk a teljes vákuumba. Rendszeresen szüksége lenne a szervezetünknek egy meghatározott pihenési időre: naponta, hétvégenként, háromhavonta, évente egyaránt.
Végül egy-két hasznos tanács a nyári szabadság üdítő eltöltéséhez. A pszichológus szerint nem kell mindenáron elutazni, ha például nincs rá keret, néhány kreatívan, otthon eltöltött nyugodt hét is rendbe hozhatja a dolgozót. Ha elutazunk, néhány nap szabadság legyen utazás előtt és után is, hogy jusson idő az átmenetre. Egy idegen helyen minimum négy-öt nap kell a szervezetünk teljes átállásához, a nyaralásra minimum két hetet célszer? tehát szánni, de az ideális időtartam egy hónap. Mozogni elkerülhetetlen, de aki ülőmunkát végez, az ne raftinggal indítson. Szabadság alatt ne dolgozzunk – külföldi adatok szerint minden harmadik ember a nyaralása alatt is dolgozik. Ilyenkor a lényeg: mentesülni minél több kötöttség és elvárás alól, szabadabban szervezni az életünket, és találni magunknak egy (-két) olyan szabadidős tevékenységet, aktivitást, ami örömöt okoz.
2003. 07. 04. (VII/27)
