Rogán Antal a Fidesz csatára brókerügyben Fotó: MTI
Hazai botrányegyszeregy
A hazai politikai folyamatok jellemzője 1996 – az "ősbotránynak" tekinthető Tocsik-ügy – óta, hogy az "elfekvő" ügyek sokaságából valamelyik fél igen tudatosan, jól felfogott pártérdekből felszínre hoz egyet, és ebből nem kevés politikai tőkére tesz szert. A Fidesz felemelkedése például nem választható el attól, hogy pártpolitikai szempontból jókor és jól ismerte fel, hogy a Tocsik-üggyel sok legyet üthet egy csapásra: javíthat saját versenypozícióján (olyannyira, hogy a választások megnyerésére is képes lesz), illetve nagymértékben ronthatja ellenfelei imázsát. 1996 és 1998 között nem is annyira az MSZP "szenvedte meg" a Fidesz rendkívül ügyesen kivitelezett botránykreálását, hanem elsősorban az SZDSZ. Sokkal nagyobb horderej? és – az előzmények ismeretében – váratlanabb volt az SZDSZ-t botrányba keverni, mint azt az MSZP-t, amelyről a jobboldalon addig is úgy gondolták, hogy a vagyonátmentők, az antidemokratikus érában önmagukat megszedők pártja. Ellenben az SZDSZ a "tiszták" pártja volt, amelynek hírbe hozása máig hatóan megroggyantotta a pártot.
A Tocsik-üggyel meginduló hazai botrányegyszeregy alapvető koreográfiája tehát, hogy van egy azonosítható botránykirobbantó és egy ugyancsak körülhatárolható védekező fél. Aki kirobbant, persze nyilvánvalóan helyzeti előnyben van; aki védekezik, nagyon nehezen tudja lemosni magáról az akár teljesen jogtalan vádakat. A világ már csak ilyen. A hírbe keverteknek mindig magyarázkodniuk kell, ártatlanság vélelme ide vagy oda.
Ha végignézünk az 1996 óta eltelt hét év történésein, megállapíthatjuk, hogy a botrányok szerves részeiévé váltak a magyar közéletnek, aminek természetesen megvan a maga – nagyon is érthető – oka. A botrányipar felemelkedése azzal a körülménnyel függ össze, hogy a pártok mérhetetlenül elszakadtak a társadalomtól, s mondanivalójuk alig képes befolyásolni az emberek gondolkodását. A botrányok segédeszközök, mankók, hogy a pártok valamilyen módon visszataláljanak a választókhoz, s ez még akkor is így van, ha a botrányok kirobbantása jó adag kockázatot, bizonytalanságot rejt magában. Az elmúlt években azonban a politikai elit képes volt arra, hogy kézben tartsa a botrányokat. Ennek is köszönhető, hogy a temérdek gyanús ügy ellenére a demokratikus intézményrendszer nem roppant meg, Magyarországon nem tartottak idő előtti választásokat, s bár a választók minden közvélemény-kutatásban csekély bizalmat szavaztak a pártoknak, de azért ez a választói bizalmatlanság nem jelentette a demokratikus intézményektől való elfordulást. Most azonban mintha valami új helyzet kapujában állnánk.
2003. 07. 25. (VII/30)
