Mv.: A múlt héten két hídi történet is volt. Az egyik a szekszárdi híd átadása. Ez a leghosszabb magyarországi híd, a miniszterelnök adta át, miután már persze átadta a közlekedési miniszter is, sőt Orbán Viktor is néhány nappal korábban. Úgyhogy ez volt a harmadik átadás. És bár a sajtó napokon át arról cikkezett, hogy mi minden várható majd az Erzsébet hídon július 4-én, a tavalyi hídfoglalás évfordulóján, de tulajdonképpen semmi nem volt. Alig-alig voltak emberek. Ti mivel magyarázzátok ezt az érdektelenséget?
B. Gy.: Szerintem biztos, hogy a rendőrség erélyes fellépése is szerepet játszott, de a sajtó elég nagy figyelmet fordított az eseményre megelőzőleg. És lehetett látni, ahogy közeledett az esemény, a különböző jobboldali szervezetek kezdtek visszatáncolni. Tudniillik a sajtó farkast kiáltott, hogy itt esetleg botrányok lesznek, és a jobboldalon leszivárgott a vezető köröktől elég sokakhoz, hogy nem érdemes itt botrányt csinálni, mert csak visszaüt. Úgyhogy magukra maradtak ezek a nagyon radikális elemek.
A. J.: Egy évvel ezelőtt viszont váratlan volt a megmozdulás, és az volt az alapvető követelés, hogy számlálják újra a szavazatokat, és a követelés mögé a Fidesz is odaállt. Most ilyen cél nem volt, és nyilvánvaló, hogy sem a Fidesz, pláne az MDF nem áll ezek mellé az emberek mellé. Ráadásul a MIÉP sem állt mögéjük, Csurka külön akar szervezkedni.
M. T.: Lehetett látni, hogy ebből nem lesz igazi cirkusz, mert tavaly sem volt tömegbázisa ennek a dolognak. Ugyanazok csinálták, ugyanaz a kemény, militáns társaság, amelyik most is megpróbálkozott a dologgal. Persze voltak politikai erők, amelyek egyébként hallgatólagosan támogatták. Idén a helyzet annyiban változott, hogy a jobboldalnak egyáltalán nem volt érdeke, hogy bármilyen összefüggésbe hozhassák ezzel. Gondoljátok meg, hogy ebben a csoportban Árpád-sávos zászlókat lengettek. Lehetett tudni a közvélemény-kutatásokból, hogy az emberek túlnyomó többsége elutasítja az ilyen típusú hacacárékat. Szerintem felesleges volt a sajtófelhajtás, a szélsőjobb úgyis mindig provokálja a médiát, már csak azért is, hogy bekerülhessen a hírek közé.
B. Gy.: Gondolkodom a szekszárdi hídról: mégiscsak furcsa egy híd háromszori átadása. Külön ünnepelnek, míg Medgyessy méltatja elődeit a hídépítésben, Orbán külön átadja. Hogy beszélhet akkor arról, hogy most már eljött a nemzeti összefogás ideje? Hogy a szavazókkal majd párbeszédet folytatunk, de a szavazók által, a baloldali szavazók által megválasztott politikusokat pedig továbbra is becsméreljük. Orbánnak vannak ilyen jól hangzó, de végig nem gondolt képtelenségei.
M. T.: Egyébként itt Medgyessy Péter avatóbeszédének rögtön az elején egy nagyon lényeges passzus elhangzott. A lényege az volt, hogy egy normális országban senkit nem érdekel, hogy egy hidat ki ad át. Még az sem, hogy ki építette, az a fontos, hogy fölépült. Úgyhogy meglepő, hogy Orbán megpróbálta lenyúlni ezt az avatást, mert hogy ők kezdték el építeni. Istenem, most pedig épül tovább a híd, és átnyúlt ebbe a kurzusba majdnem egy évet. Mi értelme van ennek az egész cirkusznak? A költségvetés, amelyből épült, ugyanannak a Parlamentnek a költségvetése.
Mv.: És ugyanazok az adófizetők adták össze a pénzt. De olyan ritkán épül híd. Hogyha sűrűn épülne híd, akkor lehet, hogy mindegyik hídra csak egy ünnepség jutna. Kevés híd, sok ünnepség.
M. T.: Én azt gondolom, hogy a helyi önkormányzati SZDSZ-eseknek is meg kellett volna gondolni a maguk ünnepségét. Egyszerűen azért, mert normális országban egy hidat egyszer avatnak fel. A hivatalban lévő kormány képviselői avatják fel. Ebbe belefér az SZDSZ és a Fidesz képviselete is. És az lenne a normális, hogy akarjanak elmenni erre az avatásra. De ezt csinálták a Nemzeti Színházzal is. Gondoljátok meg, hogy csak azért kellett a Nemzeti Színházat az Erzsébet téren gödörré változtatni, mert nem tudták volna elviselni, hogy az alapkőletételnél a Horn-kormány és Magyar Bálint állt ott, és az ő nevükhöz fűződött volna a történelemkönyvben talán.
A. J.: De azért ebben az Orbán-féle avatásban koncepció van. Nem is csak az a koncepció, hogy nekünk is legyen egy ünnepségünk, hanem el kell olvasni a beszédet. Azt mondja, ők azok, akik építenek, szemben a mai kormánnyal, amelyik nem épít. "Ezért újítottuk fel, idézzük föl azért a mögöttünk hagyott néhány év emlékét. Ezért újítottuk fel a bajai, a dunaföldvári hidat. Ezért építettük fel a Mária Valéria hidat, és a mostanit. És a halasztást, kitérést ránk rovó sorsot. Ne érdekeljen bennünket, hogy végül is ki megy át rajta először, ki adja át majd végleg, sőt az se érdekeljen, hogy mit vésnek átmenetileg a talapzatába." Orbán mögött milliós szavazótábor áll. Nem mindegy, hogy az ellenzék vezére, ex-miniszterelnöke mit mond, milyen kifejezéseket használ. Azt mondja: "Ilyennek képzeltük el a jövőt. Ahogyan ez a híd épült. Magyar tervek, magyar gondolatok, magyar tervezők, magyar fővállalkozók, magyar kivitelezők és magyar munkások, akiknek a családjaik élvezik az építkezés teremtette kenyérkereseti lehetőséget. Egy magyar kormány sem árt – mondja valaki –, és azt hiszem, igaza van." Magyarán, a mostani magyar kormány nem magyar.
M. T.: Ez elképesztő persze, de nincs benne ugyanakkor semmi meglepő. És higgyétek el, hogy ez a garancia arra, hogy ha ez így megy tovább, a Fidesz ott marad, ahol van. Ellenzékben. Tudniillik pontosan ezt a cirkuszt, ezt a tulajdonképpen magyarkodó, elképesztően ostobán nacionalista, a másiknak a legitimitását kétségbe vonó, sőt
az ellenfelet lehazaárulózó hangvételt, hangnemet játszották meg a két választási forduló között.
A. J.: Hát éppen a két választási forduló között jöttek föl. Éppen ezzel a retorikával.
M. T.: Szerintem az emberek tanultak, és nem akarják még egyszer ezt az elképesztő cirkuszt. Ezeket a demagóg, populista, ostoba és gátlástalan kijelentéseket. Ő persze azért engedi ezt meg magának, azért csinálja, mert a saját tábora egyben tartásának az a záloga, hogy állandóan közölni kell velük, hogy itt csak egy ideiglenes hatalombitorlásról van szó. Mi vagyunk a tősgyökeres, az igazi, a talajrög, a talajgyökér. Hát megvannak ennek a magyar hagyományai. Megvannak a hívószavak. Mint ahogy nem véletlen, hogy Ébredj magyar! címmel rendezik a hídon ezt a cirkuszt. Az ébredő magyarokra utalnak vissza, a két világháború közötti megfelelő mozgalomra. Ez bármilyen politikához méltatlan eszköztár.
B. Gy.: Azt akarja, hogy a baloldali szavazók essenek amnéziába, felejtsék el, hogy miket mondtak róluk a jobboldal különböző hangadói. Már beszélnek arról is, hogy nem elég gyorsan építik a metrót. Elképesztőnek érzem ezt a cinizmust, és a sajtónak itt nagy feladata lenne. Hogy felelőtlenül ne lehessen össze-vissza beszélni.
M. T.: Többször látom magukat kiegyensúlyozottnak vélő politikai szakíróktól, elemzőktől, politológusoktól, hogy megpróbálnak minősítés nélkül beszélni dolgokról. Ha a gátlástalansággal, politikai infantilizmussal, rágalmakkal operál valaki, akkor egyszerűen
annyit mondunk rá, hogy ügyes, mert mi függetlenek vagyunk. Tehát ha valaki független, akkor bizonyos morális, erkölcsi kategóriái már nincsenek?
2003. 07. 11. (VII/28)
