Kereső toggle

Utazás a Föld középpontjába

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Verne híres regényének megjelenése után százötven évvel továbbra is sokakat izgat, hogy mi is van a Föld középpontjában. Az biztos, hogy nem tenger és dinoszauruszok, ahogy Verne gondolta, hanem valami sokkal izgalmasabb – esetleg egy nukleáris reaktor. Ennek kiderítésére David Stevenson, a Caltech tudósa, aki a NASA több programjában is részt vett, frappáns ötletet közölt a közelmúltban a Nature cím? tudományos lap hasábjain. Az ötlet majdnem ugyanakkor landolt a nagy tekintély? folyóirat szerkesztőinek asztalán, mint a Mag cím? film a mozikban – ebben mindenre elszánt
"terraneuták" utaznak a Föld középpontjába, hogy helyreállítsák a megbomlott geológiai egyensúlyt.



A mag cím? film plakátja. A valóság túlszárnyalhatja a fikciót 

Az utazás a Föld középpontjába – Stevenson számításai szerint – körülbelül egy hetet venne igénybe, a sikeres célba éréshez azonban nagy energiákat kellene mozgósítani. Első lépésként egy harminc centiméter széles és több száz méter mély rést kell robbantani a földbe, egy – a hirosimai bombánál ezerszer nagyobb robbanóerej? – atombombával, ami a Richter-skálán 7-es erősség? földmozgással járna. Ha sikerült létrehozni a rést, és nem lépne fel semmilyen bonyodalom, akkor a lyukba legkevesebb százezer tonna olvadt vasat kell majd önteni, plusz a szondát, amit nyilvánvalóan olyan anyagokból készítenének, amelyek ellenállnak a magas hőmérsékletnek és a nagy nyomásnak. Stevenson szerint ezt a nagy mennyiség? vasat a világ összes vastermelését figyelembe véve körülbelül egy hét alatt elő lehet állítani. Számításai szerint az olvadt vas, mivel sűr?bb, mint a körülötte levő réteg, mintegy 16 km/óra sebességgel mozogna a Föld magja felé, aminek során gyakorlatilag egy gigantikus lyukat üt a Földbe. Az olvadt vassal utazó, narancs méret? szonda valamivel több mint egy hét alatt tenné meg a Föld középpontjáig tartó mintegy 3000 km-es utat. 

A magba érkezés után a hőmérséklet, az elektromos vezetőképesség és a kémiai összetétel meghatározására irányuló méréseket végezne, és a kapott adatokat nagy frekvenciájú szeizmikus hullámok segítségével továbbítaná a földfelszín felé. A siker előtt azonban komoly
akadályok tornyosulnak: Kathy Whaler, az Edinburgh Egyetem kutatója szerint könnyen elképzelhető, hogy a szonda "megfeneklik", és az olvadt vas maga mögött hagyja. Ha célba ér, akkor is kérdéses, hogy a szonda által kibocsátott hullámok elérik-e a földfelszínt, mivel a szeizmikus hullámok nagyon gyorsan csillapodnak a sziklákban. A hatalmas technikai nehézségek ellenére a tudósokat rendkívüli módon érdekli, hogy miből áll a Föld magja, aminek létéről 1906 óta tudunk. Richard Dixon Oldham ekkor figyelte meg, hogy a földrengések lassabban terjednek a Föld centrumában, mint a körülvevő köpenyben. Inge Lehman 1936-ban fedezte fel, hogy a Föld magja egy folyékony belső magból és egy szilárd külső magból áll. 2002-ben publikálta feltevését Miaki Ishii és Adam Dziewonski, a Harvard Egyetem két kutatója, akik szerint a belső magban még létezik egy 300 kilométer sugarú "még belsőbb mag" is. A Föld magjának összetételére vonatkozó legmerészebb feltételezést Stevenson "Szerény javaslatával" – ezt a címet adta a cikkének – majdnem egyidejűleg ismerhette meg a nagyobb közönség. A közelmúltban bemutatott Mag cím? tudományos-fantasztikus film ugyanis J. Marvin Herndon geofizikus ötletére támaszkodik, aki szerint a Föld magja nukleáris reaktorként működik. Herndon ez év márciusában összegezte erre vonatkozó feltevéseit, azt állítva, hogy a magban lévő georeaktor működése egyszer majd megszűnik, aminek következtében összeomlik a Föld mágneses tere. A Föld mágneses terének megszűnését kollégái közül legtöbben abszurdnak tartják, de egyúttal figyelmeztetnek arra, hogy a reaktorötlet nem is annyira szélsőséges, hiszen 1972-ben Gabonban francia kutatók egy több millió évvel ezelőtt működő georeaktor nyomaira bukkantak egy uránlelőhelyen.

Olvasson tovább: