Kereső toggle

Nyolc éve pereskedik a házáért

Szegény gazdagon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kassa György sokáig kis Amerikában érezhette magát Magyarországon: a sikeres vállalkozó egy 860 négyzetméteres, budafoki luxusvillában élt, Siófokon nyaralója, az Adrián pedig Hableány nev? jachtja várta. Kedve szerint választhatott, hogy Mercédeszével, Mitsubishi dzsipjével vagy éppen Pontiac versenyautójával teszi meg az oda vezető utat. Nyolc évvel ezelőtt azonban csalárd módon kitették otthonából. Azóta perel, albérletben él. Ha autóra van szüksége, egy tizenhat éves rozzant Wartburgot vesz igénybe. Vagyona nagy részét felélve kénytelen volt szembesülni a ténnyel: ez itt még nem az Újvilág.



Kassa György. Tizennyolc éve "tanulja a jogot" Fotó: Somorjai L.

Kassa György sikertörténete 1970-től 1992-ig tartott: mint m?anyag-feldolgozó maszek kisiparos, nagy jövedelemre tett szert. "Vegyipari diplomám megszerzése után évekig a MOM-ban dolgoztam. Az 1968-69-es, Nyers Rezső-féle új gazdasági mechanizmus idején azonban a MÉM ipari osztályára kerültem, ahol Magyarország összes, m?anyaggal foglalkozó melléküzemága hozzám tartozott. Soha nem voltam párttag, pedig a karrierhez igencsak elvárták volna a jó káderlapot. 1970-ben mégis úgy döntöttem: maszek leszek. Megmutatom, hogy nem a piros könyv szabja meg az emberi munka értékét" – emlékezik vissza a korábbi évtizedekre.

A rendszerváltásnak nevezett történelmi időszak azonban Kassa körül is új viszonyokat teremtett. 

Változtatni akart eddigi tevékenységén, mert úgy látta, nehéz felvenni a versenyt az országot dömpingszerűen elárasztó, olcsó kínai termékekkel.

Így történt, hogy nagy terveket szőve tízmillió dolláros külföldi (svédországi) kölcsönt vett fel, és megvásárolta a magyar légierő gépeinek szervizelését addig ellátó Pest Vidéki Gépgyárat. "1992-ben elindultam a tenderen, amelyet megnyertem, és kifizettem a 840 millió forintos vételárat. Azzal azonban nem számoltam, hogy ezzel a lépéssel bekerülök a nagypolitika látómezejébe. A vétel után egymásnak adták a kilincset a különböző pártok képviselői, politikusai, parlamenti képviselők sőt, államtitkárok. Azt mondták, a gyár megvételével belekerültem a hadiipari holdingba, és ha sikeresen akarom üzemeltetni a jövedelmem bizonyos százalékával támogatnom kell őket. Saját erőmből vásároltam, úgy gondoltam, nem tartozom nekik semmivel. Hamarosan rám szálltak a különböző állami szervezetek, (APEH, ÁSZ, BRFK stb.) vizsgálatok tucatjait folytatták, újságcikkek százait írták ellenem. Azt állították, hogy svéd kábítószeres pénzből, vagy éppen az MSZMP guruló dollárjaiból vásároltam meg a gyárat. Noha semmi törvénytelenséget nem találtak, a mai napig senki nem mondta: elnézést, tévedtünk." A vállalkozónak energiája, ideje mellett pénze bánta az elvesztegetett éveket: a tízmillió dolláros kölcsönt kamataival együtt vissza kellett fizetnie, a kitűzött projekt szakértői gárdájának finanszírozása pedig kidobott pénznek bizonyult, hiszen a gyár a vizsgálatok alatt nem üzemelt. "Addigra már abbahagytam a m?anyagipari vállalkozásomat és egy-két év szünet után nagyon nehéz lett volna újra beindítani" – érvel a volt gyártulajdonos. A hiábavaló csatározásokba belefáradva elhatározta, hogy külföldön – Máltán – próbál szerencsét. 

Szövevényes adásvétel

Egykori sportoló barátai révén került ebbe a kis országba, amelyet gyorsan megszeretett, és ahol újabb vállalkozását szerette volna elindítani. Megfelelő készpénztőke hiányában azonban úgy döntött, hogy értékesíti háromszintes, úszómedencés, márványborítással ellátott budafoki házát. "Ha éppen itthon voltam, egyedül laktam 860 négyzetméteren, hiszen feleségemtől elváltam: négy évi házasság után tíz évig tartott a válóper a vagyonmegosztás miatt" – ecseteli korábbi helyzetét. A válóper 1995-ben ért véget, ekkor vált jogi szempontból is szabaddá máltai tervei megvalósítására. 

Az eladó ingatlan meghirdetésével azonban híre ment vagyonának, és veszélyeztetett személlyé vált. "Először az ukrán maffiától jelentkezett valaki, hogy fizessek 5 millió forintot, vagy pedig felrobbantják az épületet. Nem ijedtem meg, de rendőrségi feljelentést tettem az ügyben, és tűzszerészek is megvizsgálták az épületet" – állítja a volt vállalkozó. Ugyanebben az évben történt az is, hogy egy ismeretlen személy megszerezte személyes adatait, és hamis dokumentumokkal, hamis adásvételi szerződéssel a saját nevére íratta Kassa házát. Az illető lelepleződött, külföldre menekült, az ingatlant pedig a visszaélés miatt a rendőrség bűnügyi zárlat alá vette. Ennek a bűnügyi zárlatnak a későbbiekben azért lesz jelentősége, mert Kassa úr azt hitte, védelmet jelent az ingatlan további, tudta nélkül történő átírása, elidegenítése ellen. A valóságban azonban nem így történt…

Az ingatlaniroda hirdetéseire 1996 januárjában jelentkezett egy magát kanadai-magyar cégnek állító kft. "Azt mondták, megveszik a luxusvillát, de csak kilencven nap múlva tudnak fizetni – ennyi időre lesz szükségük, hogy a közigazgatási hivatal engedélyezze a vételt, lévén külföldiek. Én ebbe nem mentem bele, erre egy hét múlva a következő ajánlattal álltak elő: engedélyezzem 20 millió forint bankkölcsön felvételét az ingatlan terhére, és akkor harminc napon belül ügyvédi letétbe helyezik a házam ellenértékét. Úgyis az övéké lesz a ház – gondoltam – miért ne? Beleegyeztem. A következő napon megjelent nálam egy Sz. Mariann nev? hölgy, mint a Tipszter nev? pénzügyi befektetési társaság igazgatónője, valamint dr. I. Miklós, akit úgy mutatott be, hogy a befektetőtársa." (Sz. Mariann egyébként az ügylet közben, egy törlesztő részlettel a zsebében ismeretlen helyre távozik.) 

A látogatók csak azért érkeztek, hogy megtekintsék az ingatlant, mert – mint mondták – csak abban az esetben jöhet szóba a kölcsön fedezeteként, hogyha az értéke meghaladja a kölcsön összegének háromszorosát. "Az igazságügyi szakértő korábban 87 millióra értékelte az ingatlant, így a látogatás után két nappal már szólt is a telefon, hogy elkészültek a kölcsönszerződés papírjai, és délután fél háromra menjek a megadott címre. Ott már vártak rám dr. D. Péter közjegyző, Sz. Mariann, I. Miklós – az állítólagos üzlettárs, aki a kölcsönt nyújtotta – valamint Sz. Béla, a kanadai-magyar cég megbízottja, aki a kölcsönt igényelte. Legnagyobb meglepetésemre azonban egy előre elkészített adásvételi szerződést tettek elém a kölcsönszerződés mellett, valamint egy olyan iratot, hogy még aznap vissza is vásároltam a házamat, tehát a kölcsön-jelzálog szerződés helyett egy adásvételi szerződés hivatott fedezni a kölcsönügyletet: én kvázi eladtam a házamat, de a visszavásárlás fejében már vissza is fizettem a pénzt. Volt még egy harmadik papír is, amely szerint én ugyanezen a napon a házam visszavásárlása fejében
visszaadtam 20 millió forintot. Erre azért volt szükség, mert így a 20 milliós kölcsön – amit dr. I. Miklós adott uzsorakamatra Sz. Bélának –, számszakilag le volt fedezve. A harmadik papírból én nem kaptam, mert a közjegyző azt mondta, hogy benn marad a páncélszekrényében. Csak a 90 nap eltelte után – amikor a kölcsönt felvevő visszafizette az összeget és kamatait – veszi elő onnan és meg fogja semmisíteni azt. Nyugodjak meg, a többi papír is ott lesz nála, nem kerül ki máshová. Később tudtam meg, hogy rögtön bevitték a földhivatalba és kérték a bejegyzést." Abban a tudatban, hogy eladta a házát, április első hetében elutazott Máltára, innen többször hazatelefonált a Tipszer Kft.-nek, ahol Sz. Mariann megnyugtatta: nincs semmi gond, az adós rendesen fizeti a törlesztést és kamatait. Június közepén azonban kapott egy telefont: a kölcsönt adó dr. I. Miklós titkárnője arról értesítette, hogy az utolsó törlesztő részlet nem érkezett meg. Ezek után egy hét áll rendelkezésére, hogy befizessen 27,5 millió forintot a kölcsönadó részére, mert különben elveszíti az ingatlant. (20 millió a kölcsön, 5 millió kamat és 2,5 millió közvetítői díj – így áll össze a 27,5 millió forint. Nem értjük, miért nem számítanak bele az eddig már kifizetett részletek, sebaj, Kassa úr sem érti.) "Másnap hazarepültem, felhívtam az uzsorást, aki azt mondta: Kassa úr, nyugodjon meg, nekem nem a háza kell, hanem a pénzem, de azonnal. Amennyiben nem tud fizetni, megindítom az eljárást… Erre elrohantam Sz. Bélához, aki azt mondta: az utolsó részlettel tényleg csúszásban van, azonban kért fizetési haladékot. Mindezek a párbeszédek szóban történtek, de itt a papír számít, és ennek alapján megindult a kilakoltatásom."

A kilakoltatás úgy történt, hogy 1996. szeptember 27-én kora reggel váratlanul felhívta egy számára ismeretlen személy, mint kiderült, a végrehajtó: fontos ügy miatt maradjon otthon, mert szeretne vele beszélni. Néhány óra múlva meg is jelent egy csapattal: az "uzsorással", mint az új tulajdonossal és tizenkét marcona férfivel. Egy órát adtak a távozásra. Hrabali jelenet lehetett, amint a tizenkét, véres kötényekbe öltözött férfiú megjelent a színtéren, mert Kassa állítása szerint e "segítőkész" hentes-mészárosok dr. I Miklós érdekeltségi körébe tartozó, vágóhídról elszólított férfiak voltak. Kassa számára azonban korántsem volt ilyen komikus a helyzet, és megkezdődött immár nyolc éve tartó
vesszőfutása.

Perre per

"Rögtön megindítottam a pert dr. I. Miklós, mint első rend? alperes ellen adásvételi szerződés érvénytelenítése ügyében, – a másod rend? alperes a kölcsönt felvevő Sz. Béla (ez utóbbi rögtön átíratja vagyonát gyermekei nevére)" – vázolja a helyzetet Kassa György, aki az utána következő perek sorozata alatt szinte kitanulta a jogi szakmát. Ügyében először 1999. április elsején hirdetett ítéletet a Fővárosi Bíróság, amely érvénytelenítette a kölcsönügylet fedezésére szolgáló, közjegyző előtt készült adásvételi szerződést. Másodfokon az ítéletet megerősítette a Legfelsőbb Bíróság (2000. november 28.), illetve a Legfelsőbb Bíróság Felülviteli Bíróságának ítélete (2002. április 29.). Hat év pereskedésből tehát Kassa győztesként távozik, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy visszaköltözhet elvett ingatlanjába – ennek tárgya újabb bírósági procedúrák része. Az újabb, birtokba vételi perben a Budai Központi Kerületi Bíróság ismét számára kedvező ítéletet hoz, amely szerint az ingatlan visszakerülhet a saját nevére, és kötelezik az ott lakó dr. I. Miklóst, hogy 2002. május 20-ig költözzön ki Kassa jogos tulajdonából. De talán túl szép lett volna, ha mindez simán megtörténik. "Május 18-án ugyanarról a bíróságról egy másik bírónő leállítja a végrehajtást" – meséli tovább a történetét Kassa György, közben felmutatva a hivatalos dokumentumok fénymásolatait. A végrehajtás leállításának indoka: a tulajdoni lapon dr. I. Miklós szerepel, aki amúgy is – a bírónő szerint – rengeteget költött az ingatlanra az elmúlt nyolc év során –, Kassának tehát először ezt az összeget kellene megfizetnie. Azok után mindez, hogy már nyolcadik éve lakik egy olyan ingatlanban, amelyet közel havi egymillió forintért akár bérbe is lehetett volna adni. Mindegy azonban, hogy az indok nevetséges-e vagy sem, az idő telik, ráadásul a házban lakó dr. I. Miklós perújítási kérelemmel fordul a Fővárosi Bírósághoz: immár az is per tárgyává lesz, hogy jogos-e az újabb per. Végül ismét Kassa a győztes: elutasítják a felülvizsgálati kérelmet. Korai azonban fellélegezni, mert dr. I. Miklós fellebbez a Fővárosi Bíróság perújítást elutasító határozata ellen, és jelenleg itt tart a történet, amelyet terjedelmi okok miatt csak nagy vonalakban ismertettünk. Az eseményeket azonban olyan "stiklik", részletek tarkítják, amelyek Kassa György meggyőződése szerint azt igazolják, hogy a szervezett bűnözés emberei mindenütt, még a hatalom legmagasabb szféráiban is jelen vannak. Így történhetett meg például, hogy a földhivatalban egy minisztériumból történő telefon hatására törlik a tulajdonlapról az ingatlan elidegenítését akadályozó bűnügyi zárlatot, ráadásul úgy, hogy Kassa – a tulajdonos – erről semmi értesítést nem kap. Ráadásul a zárlat feloldása után dr. I. Miklóst jegyzik be új tulajdonosnak, és csak ez után jegyzik a tulajdonlapra a perindítást. Végül a két műveletet egy iktatószám alatt iktatják, a BRFK hivatalos levelét, amely a bűnügyi zárlat törlését a nyomozás befejezésével indokolja, egyáltalán nem is veszik nyilvántartásba. "Jogilag még mindig az 1995-ben elrendelt bűnügyi zárlatnak kéne a tulajdonlapon lennie" – állítja Kassa, a dokumentumok tartalmát magyarázva, és hozzáteszi: van egy olyan BRFK-határozat is 1996 december 4-ei dátummal, hogy egy 50 millió forintos adásvételi szerződés hamisítása "nem veszélyes a társadalomra". Ez a határozat az 1995-ös okirat-hamisítási üggyel kapcsolatban született. 

"A házamat szétbombázták, szétlőtték, de az életem, egészségem még megvan. Múlt héten betöltöttem a nyugdíjkorhatárt, és szeretnék mihamarabb
visszaköltözni az otthonomba" – zárja a beszélgetést Kassa György, akinek története azonban még nem zárult le. A Sors-Társak Egyesülethez befutó információk alapján – ahová időnként benéz és igyekszik mások számára is hasznosítani tapasztalatait – úgy látja, hogy a szervezett bűnözés tovább dolgozik Magyarországon, a régi módszerein azonban igyekszik változtatni, és most leginkább a termőföldek "lenyúlására" specializálódik – kihasználva a gazdák kiszolgáltatott helyzetét. "A földre felvett jelzáloghitel határideje lejártáig a hitelező eltűnik, így az adósok nem tudják időben visszafizetni a felvett összeget. A határidő után már a földhivatalokban ketyeg az óra, írják át a hektárokat, fillérekért" – állítja a sokat megélt vállalkozó.

Olvasson tovább: