Kereső toggle

Luxusnyaralások testreszabva

Képtelen turizmus

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Két évtized szárnyalás után először szeptember 11-e rengette meg alaposan a világ turizmusát, amely azóta több krízisen is átesett: az iraki háború, a további terrortámadások szerte a világon (többek között Bali szigetén gyanútlan turisták ellen); legutoljára pedig a gyilkos SARS-vírus tántorította el a turistákat az ázsiai utazásoktól. A Turisztikai Világszervezet nemrég úgy jellemezte a helyzetet, hogy az "emberemlékezet óta a legrosszabb". Van azonban a turizmusnak egy olyan ága, amelyet valószínűleg kevéssé érintenek az időszakos visszaesések, sőt egyre növekvő bevételt tudhat magáénak, szilárd, fizetőképes kereslettel: ez pedig a titkos telefonszámmal rendelkező magán-utazásszervezői szolgáltatás, a "mérték utáni nyaralás".

A mérték után készített öltöny és cipő után itt a "mérték után készített" nyaralás is – legalábbis azok számára, akik meg tudják fizetni, no és akiknek erre igénye is van. Nincsenek kevesen, akik csak a személyesen számukra összeállított, turistautaknak már nem is nevezhető nyaralásokon vesznek részt. Ők – a Financial Times májusi utazási melléklete szerint – olyan exkluzív társaság tagjainak érezhetik magukat, akiknek saját utazási ügynökük is van, aki csak azzal foglalkozik, hogy a számukra legkényelmesebb és teljes mértékben személyre szabott nyaralást állítsák össze. 

A privát utazásszervezők természetesen nem szerepelnek a telefonkönyvben, nem hirdetnek az Arany Oldalakban, telefonszámuk és szolgáltatásuk elérhetősége szájról szájra jár – bizonyos körökben. Ügyfeleik olajmágnások és popsztárok, aranyifjak és Wall streeti yuppie-k, de saját ügynökkel rendelkezik például a kuvaiti királyi család is, aki a világot járva a helyszínen deríti fel a megfelelő nyaralóhelyet a család tagjai számára. Ezek az ügynököknek talán nem is nevezhető személyek tulajdonképpen az utazási irodák katalógusai helyett léteznek: részben azért, mert a rajtuk keresztül elérhető úti célok annyira különlegesek, hogy nem szerepelnek a katalógusokban, részben pedig azért, mert a katalógusok – mint azzal a legtöbb tapasztalt átlagturista is tisztában van – általában nem sokat mondanak a tényleges minőségről, eltekintve a türkizkék óceán és a vakítóan fehér part eleven fotóitól. 

A szakértő-szervező szolgáltatásait nem csak az elképzelhetetlenül gazdag, elfoglalt kliensek veszik igénybe: egyre többen értékelik a privát szféra biztonságát megőrző szolgáltatást, amelyhez a felmerülő bármiféle probléma azonnali megoldása is hozzátartozik. Glen Donovan, Nagy-Britannia első nem nyilvános szolgáltatást végző utazásszervezője sajátos kifejezéssel a turizmus "haute couture"-jének nevezte ezt a fajta tevékenységet, a divat világából kölcsönözve a nagy divatházak exkluzív kollekcióira alkalmazott kifejezést. 

A telefonkönyvben nem szereplő ügynökök és cégek között is éles verseny folyik. Az angliai Elegant Resorts például tehetősebb ügyfelei számára működteti úgynevezett "Elnöki Klubját". Öt "szuperügynökének" telefonszáma csak olyan ügyfelek számára elérhető, akiknek éves nyaralási költsége meghaladja a százezer angol fontot – azaz a 35 millió forintot. Itt persze már személyesen ismernek minden egyes ügyfelet, igényeiket és bogaraikat, és rendszeres koktélpartikon ápolják velük a kapcsolatot. A száz-kétszázezer fontos VIP-ügyfelek természetesen többet is várnak az átlagos turistánál, a nekik nyújtott szolgáltatásokba a legtermészetesebben beletartozik, hogy minden egyéni kívánságukat inkább előre kitalálják, mint utólag teljesítik – van olyan vendég, akinél ez azt jelenti, hogy szállodai szobája már kivilágítva várja. 

Az igények itt általában is különböznek az átlagtól, és erre a különbözőségre építenek az exkluzív ajánlatokkal szolgáló cégek. Anthony Lassman, a Nota Bene című, különleges úti célokat kínáló kiadvány szerkesztője szerint a felső kategóriás szolgáltatásokat igénybe vevők általában a részletekre kíváncsiak, amikkel az átlagos irodák és ügynökök többsége – különösen helyismeret hiányában – bizony nemigen képes szolgálni. Éppen ezért hozta létre a Nota Benét, amikor maga is rájött, hogy munkájához nem kapja meg a megfelelő információt: hol vannak azok a kicsi, elrejtett helyek, ahol még érdemes megszállni, melyik hotelben mit kell viselni, és mikor nem érdemes menni, ha az ember pihenni szeretne anélkül, hogy csicsergő turistahadakba ütközne, vagy egy konferencia résztvevői közé keveredne. Ezek azok a részletek, amelyekre kíváncsiak a VIP-utazók, akiket már nem csábít el egy jól megrakott, virágcsokorral díszített reggelizőkocsi fotója a katalógusban. 

Amerika első számú "személyre szabott utazási ügynöke", Bill Fischer ügyfelei között előfordulnak olajmágnás-feleségek és hollywoodi hírességek – a kliensek fele amerikai, a másik ötven százalék európai és ázsiai. Fischer igazán exkluzív "klubot" vezet: nemcsak hogy titkos, kézről kézre járó telefonszáma van, hanem tízezer dolláros tagsági díjat is kér, nem beszélve arról az évi ötezer dollárról, amit minden egyes út után felszámol. Tizenötezer dollár tehát a belépő, és akkor még egy repülőgépet sem látott közelről a kedves vendég. Az, hogy Fischer mindezzel együtt hatalmas forgalmat bonyolít, megmutatja, milyen kifinomult üzletté válik manapság a személyre szabott utaztatás világa. "Ami a részleteket illeti – osztja meg tapasztalatait Fischer –, nincs olyan dolog, amire az ügyfelek ne kérdeznének rá. A lényeg a tálalásban van: soha, de soha nem ígérek olyat, amit nem tudok teljesíteni. Az ügyfeleimnek nincs ideje a tévedésekre." A különleges ügynököt ez persze nem korlátozza túlzott mértékben, az ő költségvetésével és kapcsolataival ugyanis kevés olyan dolog létezik, amire azt mondhatnánk, hogy lehetetlen. Teltházas szállodában is bármikor talál szobát, ráadásul különleges kiszolgálással együtt, ha arra van szükség. 

A kíváncsisági rekordot minden bizonnyal az a kliens tartja Fischernél, aki egy nap alatt
negyvennyolc alkalommal faxolt át különböző kérdéseket, többek között arról tudakozódva, hogy hívják a pilótát, akivel utazni fog. Egy másik kliens számára hatalmas fényszórókat kellett elhelyeznie a Bahamákon, egy privát partszakaszon, hogy éjszaka is hódolhasson a szerencsejátékok iránti szenvedélyének. Ugyanez a személy delfinekkel szeretett volna együtt úszni vakációján. Hosszas keresgélés után sikerült is találni tizenkettőt, az állatok azonban éppen nem értek rá, mert filmeztek. Végül is hármuk számára sikerült szabadságot kieszközölni egy napra, és létrejött a nagy kaland. Mindez persze nem a csúcs: Fischer mosatott már tevéket születésnapi partira, a közelmúltban pedig az arisztokrata Lanesborough család főkomornyikját sikerült rábeszélnie a felmondásra, hogy elkísérhesse ügyfeleit három és fél hónapos nászútjukra. 

A felszámított nem jelentéktelen díjért azonban nemcsak az ügyfelek szabnak feltételeket, hanem Fischer is. Minden esetben ragaszkodik hozzá, hogy személyesen megismerje ügyfelét. Titkárnőkkel szóba sem áll, vallja, és ezt nagyon komolyan veszi. Hogyan is teljesíthetné az igényeit valakinek, akit nem ismer? Ügyfelei a nap huszonnégy órájában, heti hét napon keresztül bármikor felhívhatják, de csakis személyesen. "Volt egyszer egy Wall streeti srác, évi tízmilliós fizetéssel. Megrendelt egy utat a titkárnőjén keresztül, aztán felhívott, hogy a piros szőnyeget miért nem terítették ki a fogadására. A következő alkalommal valami hasonló történt, úgyhogy végül
visszaküldtem a pénzét. Elmagyaráztam neki, hogy titkárnőn keresztül nem dolgozom, mire a plafonra mászott: »Maga viccel! Engem nem rúghat ki!«" Fischer pedig pontosan ezt tette, és ez valószínűleg nem okozott komoly gondot üzletmenete számára: elmondása szerint a szervezési díjak egyelőre csak felfelé mennek. 

A brit Glen Donovan cége, az Earth London egy másfajta, de éppen úgy a luxuskategóriába tartozó kínálattal boldogítja tehetős klienseit, akik a londoni társasági életből kerülnek ki: többségükben popsztárok, színészek és divattervezők. A cég ízlésvilágához közelebb áll az egyéniség fogalma, mint az aranyozott luxus: Donovan leginkább magáningatlanokban keres szállásokat. Aki azonban valamiféle kifinomult falusi turizmusra gondolna, nagyot téved: exkluzív építmények Marrakeshben, magánházak Ibizán, pazar villák valamelyik kevésbé ismert görög szigeten. A Donovan egyik új szerzeménye például a nemrégiben felújított lisszaboni Palacio Belmonte. A palota vagy inkább épületegyüttes Európa nyolc legkülönlegesebb lakosztályának ad helyet; maga a helyszín is különleges, hiszen négy tornya Krisztus előtt 130 körül épült, a belső mennyezeteket hetedik századi mór stílusú tégla borítja, a fürdőszobákban modern stílusú fekete márvány szolgálja a kényelmet, míg mindenfelé összesen harmincnyolcezer tizennyolcadik századi (ezzel a többihez képest meglehetősen újnak számító) csempe borítja a felületeket. De említhetnénk a guatemalai Quinta Macondát is, a pálmafák leveleitől szinte alig látható tornácos magánházat, amely hasonló, ha nem is ennyire történelmi luxust kínál az arra vágyó utazónak.

Olvasson tovább: