Műsorvezető: – Magyar Bálint oktatási miniszter a helyén marad, mondta a kormányfő Medgyessy Péter Áder János azon felvetésére miszerint fel kellene mentenie a tárcavezetőt. A kormányfő álláspontja szerint az ellenzék nyilván csalódottságában támadja Magyar Bálintot, mert amikor hatalmon volt, elszalasztotta az oktatás megújításának a lehetőségét. Magyar Bálint a miniszterelnök szerint semmilyen hibát nem követett el, így nincs ok a felmentésére. Ugyanakkor négy közvetlen munkatársa már lemondott Magyar Bálintnak, tehát valami biztosan történt. És azt szokták mondani, hogy ha a miniszter tudott róla, azért mondjon le, vagy ha nem, akkor azért.
Bolgár György: – Nem tudjuk, hogy egy miniszternek mit kell tudnia, de az biztos, hogy a Fidesz és a Magyar Nemzet naponta adagolta az újdonságot. A lényeg az, hogy ez a Fidesz támadássorozatának része. A Kiss Elemér ügye is durrant, és nagyon fontos embert lőttek ki. Magyar Bálint azonban még fontosabb célpont: a kormány egyik legsikeresebb miniszterét találják el, ráadásul a koalíciós partner legsikeresebb miniszterét. Két legyet egy csapásra, amivel a kormány stabilitása kerülhet veszélybe.
Mészáros Tamás: – Egy miniszter felelős a vezető munkatársainak a minőségéért, hogy így mondjam. Most itt sajnos az a helyzet, hogy amiket felhoztak, azok nem légből kapott állítások. Tényleg elfogadtak bizonyos, mondjuk így, hogy szerény juttatásokat az amerikai út kapcsán néhányan, tényleg elmentek egy cég meghívására hétvégére a Balatonra. Ezekre lehet azt mondani, hogy piszlicsáré ügyek, de nem szabad köztisztviselőknek ezekbe a hibákba esni. Ha ilyen fontos a minisztérium munkája, az oktatási reform és minden egyéb program, akkor különösen nagyon kell vigyázni. Ráadásul itt vezető munkatársak viselkedtek helytelenül. Ez azért kínos politikailag, mert Magyar Bálint volt ellenzékiként az az ember, aki a legtöbbet kifogásolta a Fidesz elvtelen összefonódásait. MFB-ügyeket és minden egyebet, persze ott százmilliókról vagy milliárdokról volt szó és egyértelműen korrupciógyanús ügyekről. Ez más súlycsoport. De
ettől még a minisztérium embereinek semmifajta magáncégtől semmit elfogadniuk nem lehet.
Mv: – Az e-mailek korában egy üzletkötést egyszerűen meg lehet oldani, utazás nélkül is...
M. T.: – Ezekre a dolgokra nincsen mentség, és sajnos azt kell mondani, hogy Magyar Bálint nem is adott ezekre megfelelő magyarázatokat, és itt ez a probléma. Mert joggal
kérdőjeleződik meg az alkalmassága, hisz felelős azokért az emberekért, akiket kinevezett. Most erre lehet azt mondani, hogy igen, ettől ő még alkalmas, satöbbi satöbbi, és én megtartom a pozíciójában, de nem kellene mellébeszélni. Tehát nem kellene arra hivatkozni, hogy az ellenzék az ő nagyív? programjai miatt kezdett el itt kekeckedni. Az ellenzék azért kezdett el kekeckedni, mert sajnos volt mivel
kekeckedni.
A. J.: – Tamás, azt mondod nincs mentség, de nekem például rögtön van egy mentségem, hogy az előző négy évben meglehetősen nagyvonalúan kezelték ezeket a közalkalmazotti, meg egyéb kötelmeket. Ez nagyon is relatív kérdés.
M. T.: – Azért az a legszörny?bb, ha így van, ahogy te mondod. Mert nem lehet relativizálni ezeket a dolgokat.
B: Gy.: – No nemcsak az előző négy évnek, hanem az előző jó néhány száz évnek a rossz gyakorlata is ott van az egész magyar állam történetében...
Mv: – De az MSZP és az SZDSZ többek közt azzal nyert választást, hogy azt mondta,
ebből elég. Az embereknek fogalmuk sincs a nagyságrendi különbségekről, csak az alakul ki bennük, hogy ezek is loptak, csaltak, hazudtak, meg amazok is.
B. Gy.: – Ha egy mondatot szabad erre mondanom, az rendben van, hogy a politikusok és személy szerint Magyar Bálint is ezzel támadta a Fidesz-kormányt négy évig, és valóban, mint a tisztaság, az erkölcsi feddhetetlenség bajnoka próbálta magát beállítani a választási kampányban, meg azóta is. A kormány is, kormányfő is gyakorlatilag ezt a témát nem is hagyja, hogy feledésbe merüljön, mi tisztábbak vagyunk, erkölcsösebbek, átláthatóbbak és így tovább. De ettől még a köztisztviselő gondolhatja azt, hogy ez a politikusok játéka. Viszont végeredményben mégiscsak a miniszter a felelős azért, hogy a minisztériumában mi történik. Azt se feledjük, hogy az előző időszakban még közbeszerzési pályázat sem volt
M. T.: – De azért most ugye legyetek méltányosak, ha ez a Fidesz-kormány alatt Fidesz-minisztériumban történik, akkor nem lennétek ennyire, hogy is mondjam, empatikusak a problémával szemben. Akkor másképpen, szigorúbban ítélnénk és ítéltük meg annak idején, még akár a kisebb botlásokat is. És nem szabad kettős mércét alkalmazni.
B. Gy.: – Mások a nagyságrendek. Ha valaki meghívott volna egy fideszes minisztériumból valakit egy kenesei üdülésre, akkor csak legyintettünk volna...
M. T.: – Én csak azt mondom, hogy ennek a kormánynak mérhetetlenül nagy a politikai és erkölcsi felelőssége éppen abban a tekintetben, hogy megmutassa a választópolgároknak, hogy másként óhajt regnálni, mint az elődje, és akkor itt mentalitásról van szó. Egyszerűen arról beszélünk, hogy nem lehet ezeket a dolgokat vállvonással elintézni, nem lehet hivatkozni az évszázados magyar hagyományra, meg ezekre a dolgokra. Éppen az a feladat, hogy az évszázados rossz magyar hagyományt végre meg kell törni. Most ha, és nem véletlenül fogok így fogalmazni, ha én miniszter lennék, azzal kezdeném, hogy bemegyek egy minisztériumba, összehívom a vezető munkatársakat, és világosan elmondom, hogy milyen normákat várok el tőlük.
A. J.: – Magyar Bálintnak most ezt valóban meg kellett tennie, de azért ne felejtsük el azt se, hogy mikor az
előző garnitúrát számon kértük, akkor nagyon sokszor egyszerűen az emberben fokozódott az ingerültség, hogy hiába mondunk bármit, semmi foganatja nincs, mert nem váltottak le embereket, szóval sportszerűtlennek tartom az egész játékot, ami itt megy. Ugyanis az van, hogy ha egy ilyen eset előfordul, akkor a balliberális sajtó is nekimegy a Magyar Bálintnak, míg a másik oldal soha nem ment neki a sajátjainak.
Mv: – Meg is bukott az a kormány, nem ezért, de...
M. T.: – Nem ezért bukott meg, de én azt mondom, hogy benne volt még ez is. És ez adja azt a fajta mentalitásbeli és morális fölényt, azt a reményt, hogy így mondjam, hogy egy valóban tisztább és normálisabb közélet lesz ebben az országban. Ha mindig visszautalunk mondván, hogy volt már ennél rosszabb, meg ők aztán bezzeg nem csináltak semmit, ez mind igaz. Éppen ezért csináljuk mi meg.
B. Gy.: – A visszautalás csak azért fontos, hogy belehelyezzük valamilyen kontextusba, értelmezzük a tényeket, tudjuk, hogy mihez tartsuk magunkat. Visszatérve pedig magára a Magyar Bálint-ügyre, itt az a kérdés, hogy meg lehet-e oldani néhány ember lemondásával vagy lemondatásával ezt az ügyet, elülnek-e a támadások. Én feltételezhetőnek tartom, hogyha nincs több, akkor túléli, ha viszont még előkerül valamilyen kellemetlen ügy, akkor nehezen.
A. J.: – Tamás, én teljesen egyetértek veled ezzel a kettős mércével kapcsolatban, csak magunkat óvom attól, hogy a saját erkölcsi megnyugvásunk végett mi most tulajdonképpen olyasmit ne követeljünk, ami szinte megvalósíthatatlan.
M. T.: – Az nem lehet ideológiai kérdés, hogy egy minisztériumban történnek-e elfogadhatatlan dolgok. Ebben nem szabad ezen az oldalon állni, vagy azon az oldalon állni. Azon az oldalon, akik állnak, azoknak a hangvétele, a módszerei változatlanok, minden önmagáért beszél. De szerencsére hallatszanak már olyan jobboldali hangok, melyek szintén megpróbálják azt forszírozni, hogy bizonyos alapvető társadalompolitikai és morális kérdésekben megegyezést sürgetnek.
2003. 06. 13. (VII/24)
