Mv: Azt javaslom, hogy kezdjük a jobboldal helyzetének a vizsgálatával, hiszen ezen a héten számos esemény történt a házuk táján. Holnap lesz a Fidesz kongresszusa, illetve tegnap volt az MDF-nek a MOM székházában egy nagygyűlése. Ha egy picikét viccesre akarom venni a dolgot, akkor megkérdezem tőletek, hogy igaz, hogy kaptam meghívót
a Fidesz-kongresszusra, de vajon érdemes lesz-e elmennem, vagy minden előre tudható, és semmi érdekes nem történik majd?
Lakner Zoltán: Ha az a kérdés, hogy elmenj-e a kongresszusra, akkor én azt tudom mondani, hogy az a pártkongresszus, ahol nem kilencvenszázalékos többséggel választanak elnököt, az már egy olyan pártnak a kongresszusa, ahol valami nagyon nagy baj van. Vélhetően a Fidesznek, illetve hát a megalakuló magyar polgári szövetségnek a kongresszusát annyira előkészítették – azért is tartott ugye egy évig, ameddig erre sor kerül –, hogy itt már különösebb meglepetés nem fog érni minket.
Mv.: Ezzel teljesen egyetértek. Sőt, az a normális azt hiszem, hogyha egy jelölt van az elnöki posztra, mert valamirevaló politikus, ha úgy látja, nincs komoly esélye, akkor nem lép ringbe, nem vereti meg magát, tehát ebből nyilván nem lehet különösebb következtetéseket levonni.
Bod Péter Ákos: Szerintem a lényeges kérdés az, hogy lesz-e egy igazi néppárt a Fideszből, mert a néppártiságba beletartozik az, hogy a nagyon radikális elemek nem fogják jól érezni magukat. Hogy aztán hova mennek, azt én nem tudom, ez nem is az én dolgom, de valószínű, hogy nem lehet egybetartani azt a nagyon-nagyon széles tábort, amit a választás egyszeri és visszavonhatatlanul elmúló pillanata létrehozott. Ez most probléma a középpártok számára, mérsékelt pártok számára, ha valóban egy néppárti hangulat jön létre, és bizonyos radikálisabb elemek valahova máshova mennek, új pártot alapítanak, vagy máshova kerülnek.
Boross Péter: Az ilyen szélsőséges tábornak vagy emberek csoportjának az a természete, hogy állandóan etetni kell őket. Tehát egyre vadabb dolgokat kell nekik mondani. Ez már korábban is látszott, és nyilvánvaló, hogy a Fidesz okos vezetői azért ezt csak észrevették, ezért lett puhányabb a Fidesz, számukra már nem elég kemény a Fidesz. Most alakul egy újabb párt, amelyik legyintősen liberálisnak minősítette a Fideszt, azt a Fideszt, amelyik hát most az elmúlt egy évben éppenséggel nem ezt az arcát mutatta. Szóval ezekre nem érdemes építeni, mert mindig sodródnak, és egy párt úgy se tudja őket követni.
Mv.: Igen, a Jobbik, a Jobboldali Ifjúsági Közösség bejelentette, hogy párttá alakul még az idén, de legkésőbb jövő tavaszra. A Jobbik vezetője mondta, hogy a Fidesz nem eléggé határozott párt, túl liberális. Volt most Visegrádon valamilyen értelmiségi összejövetel, ahol "ligth colának" nevezték a Fideszt, kifejezve az elégedetlenséget, de ugyanakkor a MIÉP-pel szemben is kritikát fogalmaztak meg, mondván, hogy a MIÉP viszont avítt, betokosodott, és nem képes már mozgósítani. Úgy tűnik, hogy egyfajta űr mutatkozik a radikális jobboldalon, és a pártalakulás ambíciójával lépnek föl. A polgári körök rendezvényein azért még mai is sztárok azok a radikális újságírók és szókimondó emberek, akik igen kemény dolgokat fogalmaznak, amikkel szemben, például nemzeti kör is komoly kritikát gyakorolt. Tehát nem lesz olyan egyszer? ezektől az emberektől elhatárolódni. Nemcsak arról van szó, hogyha középre megyünk, akkor ezeket elveszítjük, hanem arról, hogy nem lesz olyan könyny? elveszíteni őket. És hogy látjátok a MIÉP helyzetét? Úgy tűnik nekem, hogy a Fidesznek tényleg sikerült, hogy úgy mondjam, jelentős mértékben lenyúlni a MIÉP támogató táborát, és lehet, hogy a Jobbik lesz egy új vonzási központ. A MIÉP továbbra is egy-két százalékon áll, Csurka István hallgat mostanában, illetve annyit mondott legutóbb, hogy "titkos féreg foga rág a jobboldalon". Megszűnt is egy kerületi szervezet, kilépett két MIÉP-es képviselő, akik éppen ezt a Jobbikot fogják majd többek között párttá alakítani.
Bod Péter Ákos: Én nem tudom megítélni a MIÉP ügyét, de úgy látom, hogy a magyar polgári oldal sokkal tagoltabb, mint ami a választási eredményből kiolvasható, mert a választás egy nagyon speciális helyzet, amikor ide vagy oda kell szavazni. Az egyetemen a hallgatóim között sok radikális fiatalember van, valószínűleg be fognak lépni valamelyik pártba. Úgy gondolom, a radikalizálódás talán életkori, talán egy tanulási folyamat kérdése, és ez szerintem egyáltalán nem probléma, ha egy országban van egy párt, amelyik hangot ad
a radikális véleménynek. Sokkal nagyobb gond volna, hogyha ez a sok radikális ember egy nagy pártba lépne be. Mindhárman tudjuk, hogy ha túl nagy egy párt, azzal nagyon nehéz kormányozni, úgyhogy nem baj, ha ellenzéki szakaszban formálódnak ezek az erők. A gond az volna, hogyha esetleg így kellene kormányozni később.
2003. 05. 23. (VII/21)
