Felmerül a kérdés: hogy lehet ebbe beavatkozni, mi lehet az állam szerepe? Ez megint ingoványos terület, hiszen úgymond szabad és modern világban élünk. Kérdéses, hogy szabad-e az államnak állást foglalnia értékrendbeli, morális kérdésekben, vagy sem? Szerintem a Big Brother típusú műsorok – és a tömegkommunikáció mai trendje – egyre inkább megköveteli az állam állásfoglalását.
– A magyar oktatási rendszer a modern kor kihívásainak mennyire felel meg?
– Köztudomású, hogy a magyar munkaerőpiacon teljesen átalakultak a fiatalokkal szembeni elvárások. A korábbi lexikális tudáson alapuló elvárásokkal szemben ma az a fontos, hogy a fiatalok pontosan és gyorsan tájékozódni tudjanak az információk között, és alkalmasak legyenek csoportmunkára, legyenek innovatívak és kreatívak. Az összes párt között konszenzus alakult ki abban, hogy az oktatás minőségének a rovására megy, ha túl sok információt akarunk a gyermekek fejébe gyömöszölni. Tehát, ahogy Magyar Bálint oktatási miniszter is mondja, a kötelező tananyagot kellene csökkenteni, amivel bizonyos szinten mi teljesen egyetértünk.
– Meglep, mivel azt hittem, hogy semmivel nem értenek egyet, amit Magyar Bálinték tesznek.
– Csak részletekben van különbség. Minden tanulmány azt mondja, hogy önmagában az óraszámcsökkentés nem gyógyír. A szakmai szervezetek is a meggondolatlan óraszámcsökkentés mellett foglaltak állást. Mert ha csökkentik az óraszámot, akkor a tantervhez is hozzá kell nyúlni, különben ugyanazt tanítanák rövidebb idő alatt. Nekünk két fő elképzelésünk volt a probléma megoldására: a kerettantervek kialakítása és a kétszint? érettségi bevezetése. Kerettantervre azért van szükség, mert különben minden iskolában a tantestületen belüli erőviszonyok arányában döntik el, hogy milyen tantárgyak "súlyát" csökkentik. Ha a matematika- és fizikatanárok erősek, akkor a humán tantárgyak látják kárát, vagy fordítva. Sok esetben pedig a testnevelés húzná a rövidebbet, aminek a kárát ugyancsak a diákok szenvednék el. De ez önmagában nem orvosolná a problémákat, hiszen a felvételi kényszer miatt a tanárok pluszórákat tartanak, a szülők pedig érthető okokból felvételi előkészítőkre íratják a gyermeküket. Magyarán: a vágyaink ellenére sem csökken a terhelés. Ilyen esetben mindegy, hogy mi van a kerettantervben vagy a Nemzeti Alaptantervben.
A kétszint? érettségi az oktatási rendszer felülről való vezéreltségét szüntetné meg. Kivennénk az egyetemek és főiskolák kezéből a felvételit, a kétszint? érettségi – aminek keretében zajlana a felvételi – kizárólag a kerettantervre épülne. Így elejét lehetne venni a túlterhelésnek és a készségelemekre is több idő juthatna. Szerintünk ezeket a programokat kellene következetesen végigvinni, és ezt hiányoljuk.
– A kerettantervek ügyét és a kétszint? érettségi tervét a minisztérium tovább is viszi.
– Szavakban igen, de a gyakorlatban lehetetlenné teszik a kerettantervek "működését", kötelező jellegét is eltörölték. Az óraszám jelenleg nem elegendő az előírt tananyaghoz. Mindez azt jelenti, hogy új tantervi programokra, új tankönyvekre lenne szükség.
Emellett kibontakozóban van egy vita az iskolarendszerről is. Az SZDSZ oktatáspolitikusai a mostani nyolcosztályos oktatási rendszert át szeretnék alakítani hatosztályosra. A részletekről zajlik a vita. Ráadásul olyan terveket lehet olvasni tőlük, amely szerint az ötödik és a hatodik osztályban az óraszámok felében alsós tanítói végzettséggel rendelkezők tanítanának. Ők arra gondolhatnak, hogy úgymond "szét kell húzni" az alapkészségek oktatására fordított szakaszt. Ez szerintem "tragikus" ötlet, hiszen ezzel a felsős tanárok óraszámának egyötöde "tűnik el". Mi lesz a felsős tanárokkal? Emellett bizonyos tekintetben jóval nagyobb szabadságot adna a mostani Oktatási Minisztérium az iskoláknak, ami a kerettanterveket és a Nemzeti Alaptantervet (NAT) is gyakorlatban fellazítaná. Tehát a NAT-ban hiába csökkentenénk az elsajátítandó lexikális tudásanyagot, az iskolák a felvételik miatt továbbra is leterhelnék a gyermekeket. Mindezeket összevetve inkább a kaotikusság jellemzi az oktatást, mintsem a harmonikus rend.
– Önnek filozófiai vagy szakmai jelleg? problémái vannak a minisztérium jelenlegi vezetésével?
– Mindkettő. Egyrészt az SZDSZ oktatási filozófiájával nem értek egyet, amit leginkább Horn Gábor szavai testesítenek meg számomra. Ő egy lillafüredi konferencián azt mondta, hogy Záhonyban nem ugyanazt kell tudni egy diáknak, mint Sopronban. Szerintem mindegy, hogy Kelet- vagy Nyugat-Magyarországon a politika mi lesz, ha a nyolcadik osztályt elvégezte, ha leérettségizett, akkor olyan tudással kell rendelkeznie, hogy az ország bármelyik területén megállja a helyét. Az SZDSZ inkább valamilyen alternatív iskolatípust tenne meg mintaértékűnek, miközben a közoktatást nem lehet alternatív alapon szervezni.
– Szakmailag?
– Például itt van a béremelés kérdése. Mi üdvözöltük az emelést, de javaslatokat tettünk – az osztályfőnöki és a vezetői pótlék emelésére – a bérfeszültségek elkerülésére. Csak ígéretek hangoztak el, de jelenleg az alacsony pótlékok miatt nem éri meg osztályfőnöknek és vezetőnek lenni egy iskolában. De a béremelés fedezetéről sem gondoskodtak rendesen, hiszen "áttolták" azt az önkormányzatoknak, miközben elegendő forrást nem biztosítottak hozzá. (H. Zs.)