Kereső toggle

Jézus-hívő világbajnokok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Emlékezetes képe a futball-világbajnokság díjátadó ünnepségének, hogy több brazil labdarúgó a figyelmet Jézus Krisztusra felhívó pólót viselt. A meccs lefújása után többen is látványosan imádkoztak. A történtek hátterét a Brazíliában zajló vallási reneszánszban kell keresni, amelynek olyan, Magyarországon is ismert sportolók a támogatói, mint például Silas, Taffarel, Lucio, Edmilson vagy César Sampaio. A sportolók által életre hívott civil szervezetnek 6500 élsportoló tagja van. 



A világbajnok brazil válogatott közös hálaadáson. Szívesen Fotó: Reuters

Amikor a lefújták a vb-döntőt, nemcsak terhek szakadtak le a játékosokról, hanem álarcok is. A kamerák előtt sírtak és nevettek, táncoltak és bánkódtak, ünnepeltek és temették a reményt azok, akik eleve sokak bálványai. A közvetítés magyar kommentátora külön felhívta figyelmünket arra, milyen felemelő az önfeledt közelképek sora – s valóban az. Amikor előbb három brazil játékos egymás kezét fogva s a gyepre könnyek között leborulva imádkozott, vagy a kapus a gólvonalon arany– sárga–zöldbe burkolózva, kesztyűs kezét az ég felé terjesztve láthatóan hálát adott, nem csak a gólokat, de a saját dicsőségét is maga hárítva el, a szpíker kicsit habozott, majd azt mondta, hogy Brazília egy vallásos ország, és játékosai duplán is azok. A brazilok eközben a pálya közepén – ahol az ellenféllel szemben a kilencven perc során végig fölényben voltak – most mind térdre estek. Az egész Seleção – úgy, ahogy volt, kísérőstől, gyúróstól és vezetőedzőstől – egy felirat tanúsága szerint Istennek adott hálát a győzelemért. A sportriporter eközben furcsán feszeng, mert úgy véli, hogy amit a brazil–német meccs után lát, talán nem is helyénvaló, hiszen "hinni a templomban", és nem a stadionban kell. Ugyan ezért most nem rója még meg az aranyérmeseket, de érezteti, hogy világuk idegen, Jézusuk furcsa, érzelmeik távoliak. Bennünk, akik a pólóikat itthonról nézzük: "100% Jézus", "Jézus szeret", "Jézushoz tartozom", mindezek a képsorok inkább újfajta kíváncsiságot és tisztelettel vegyes érdeklődést keltenek feléjük: hogyan, miben és kiben hisz Brazília, és miért olyan sok a hitvalló keresztény sportolója?



Lucio gólöröm közben. A siker 100%-ban Jézusé Fotó: Reuters

"Brazília üzen…"



Az IBGE (Instituto Brasileiro de Geografia e Estatistica, azaz a Brazil Földrajzi és Statisztikai Intézet) idén májusban hozta nyilvánosságra a 2000. évben végzett népességszámlálás felmérésének első részeredményeit. A 2000. augusztus 1. és november 30. között reprezentatív mintán – a hatalmas országhoz illően több mint százezer háztartásra kiterjedően – elvégzett vizsgálat előzetes adatai az eddigi legpontosabb felmérés Brazíliáról. 

A vallási szokások felmérési adatai egy korábban elindult folyamat ugrásszer? kiteljesedését mutatják a világ legnépesebb katolikus országában. E szerint az éppen egy évtizednyi vizsgált és összehasonlított időszakban az evangéliumi keresztények 9,05 százalékról 15,4 százalékra növelték arányukat az ország összlakosságán belül. Ez 70,7 százalékos növekedést jelentett, ami ma 26 millió úgynevezett neoprotestáns hívőt takar. 

A magukat katolikus vallási felekezethez sorolók az összlakosságnak még ugyan 73,8 százalékát teszik ki, de 12 százalékos csökkenésük az 1991-ben mért 83,76 százalékhoz képest annyira számottevő, hogy maga a Brazil Katolikus Püspöki Kar főtitkára, Dom Raymundo Damasceno Assis is elismerte, hogy a brazil és a katolikus közé már nem lehet – mint régen – egyenlőségjelet tenni. 

A brazil vallási szokásokat és a felekezeti hovatartozást egyaránt vizsgáló statisztika az evangéliumi egyházak körében egy kettős folyamatot támaszt alá. Növekszik egyrészt a több milliós neoprotestáns gyülekezetek aránya, amivel párhuzamosan egy gyökeresen ellenkező előjel? folyamat is kirajzolódik: megjelentek és megerősödtek az utóbbi évtizedben a pár száz fős pünkösdi mikrogyülekezetek. 

A legfrissebb népszámlálás adatai szerint 2000-ben a legnagyobb brazil evangéliumi egyház az Assambleia de Deus (A. D. – Isten Gyülekezetei) volt 8,1 millió hivővel, ami Brazília 26 milliós evangéliumi népességének kereken harmadát, ezen belül pedig a pünkösdi áramlatnak a 46 százalékát tette ki. Az ugyancsak "történelmi", azaz 20. század eleji alapítású Congregação Cristã do Brasil (Brazil Keresztény Gyülekezet) e tíz év alatt 1,6 millióról 2,3 millió hivőre emelte taglétszámát, amivel a második az "evangéliumi rangsorban". 

Mind közül mégis az Igreja Universal do Reino de Deus (IURD – Isten Uralmának Egyetemes Egyháza) növekedése a legdinamikusabb: az 1991-ben mért 268 ezer főről 2000-re már 2 milliósra növekedett, ami hat és félszeres növekedés. A vallásszociológusok emellett azt emelik ki, hogy megkezdődött az evangéliumi egyházak "diszperziója". Clara Mafra véleménye szerint a kisebb közösségek s csoportok vallásgyakorlása (az utóbbi tíz esztendőben 1200 új közösség jelent meg a vallási piacon) egyben azt az eredményt is szülte, hogy megnőtt az állampolgári jogokkal és attit?dökkel már bátran élő szegényebb brazilok köre, akiknek körében a vallási öntudat egyben sikeres szocializálásuk és polgárosodásuk formájának bizonyult. Mások arra mutatnak rá, hogy a pünkösdi-karizmatikusok körében az új ágazatok – mint egy fa új hajtásai – egyben a gyökér és a törzs életképességét is bizonyítják. Brazíliában ma "reformáció" zajlik, s mint egyesek már megjegyzik, egész Dél-Amerika nagyobb ütemben válik napjainkban protestánssá, mint a 16. században Közép-Európa.

Krisztus Bajnokai



A nagy lélekszámú gyülekezetek tömegvonzása mellett van egy olyan szociológiai megfigyelés is, hogy a híres emberek, sztárok megtérése olyan "nagy kapukat" nyit meg az evangélium előtt, amihez sok keresztény felekezetnek nem volt meg a "kulcsa". A brazil társadalom bizonyos rétegeit is éppen ilyen "mintakövetésre" ajánlott példák vallásgyakorlata ragadja meg sokszor a leghatékonyabban. 

Brazília – és általánosabban Dél-Amerika – a sport és különösen a futball fanatikus híveinek a földje lévén, különös figyelmet és jelentőséget kap az, ha valamelyik nagy sportcsillag vallja meg széles körben hitét. Az "Atletas de Cristo" (Krisztus Bajnokai) mozgalom felekezetek feletti nonprofit mozgalomként határozza meg magát. A mozgalom megalapítója João Leite, a Minas Gerais-i Atlético labdarúgókapusa volt 1978-ban, akitől 1986-ban Alex Dias Ribeiro Forma-1-es autóversenyző vette át az elnökséget. (A legendás, tragikus véget ért világbajnok, Ayrton Senna maga is újjászületett keresztény volt.) A mozgalomhoz mára 6500 élsportoló és 650 segítője tartozik, és a labdarúgó vb-n, vezetőjükkel az élén tanáccsal és imában különösen három válogatott focistát, az újjászületett – a díjátadáskor hitüket a nemzeti mez alatt viselt trikón is demonstráló – Luciót, Kakát és Edmilsont támogatta. 

A mozgalom célja a bizonyságtétel, ami egyszerre irányul az aktív sportolók felé (akiknek egyfajta evangelizálásával, tanítvánnyá tételével és lelkigondozásával is foglalkoznak), illetve azok felé, akiknek a körében különösen népszerűek, tehát a szurkolók irányába. Mivel a nagy világversenyek a sportolók nemzetközi evagelizációja számára is kiváló fórumok, az olimpikonok, vb-csapatok felé való szolgálat különösen intenzív, amikor ezek az események kereszténybarát környezetben valósulnak meg (például a 2000. évi sydneyi olimpia vagy a 2002-es koreai futball-világbajnokság). 

Mivel a brazil labdarúgó-válogatott már ötödszörre hódította el a Jules Rimet Kupát, nincs miért csodálkoznunk azon, hogy újjászületett futballisták több nemzedéke szolgált már példaképül a mozgalmon belül és kívül egyaránt társaik és a drukkerek felé. Közülük kiemelkedik Silas, a "foci vándorcigánya", aki nemcsak a válogatottal csavarogta be a fél világot, hanem négy ország különböző egyesületeiben is futballozott. A harmincnégy éves játékos tagja volt annak a brazil csapatnak, amelyik utoljára lett világbajnok 1994-ben: ebből a csapatból a 22-es keret mintegy fele volt újjászületett keresztény, köztük a legaktívabb a kapus, Claudio Taffarel, aki jelenleg is tagja a támogató teamnek. 

Rajta kívül César Sampaio a legismertebb keresztény focista, akinek a honlapjára özönlenek a szurkolók imatámogatást is nyújtó e-mailjei. Az Európában játszó brazil profi labdarúgó már-már bevett jelenség, de az talán már kevésbé, hogy a Leverkuesen csapatában játszó Lucio gólöröm közben felvillantott alsó trikójának a felirata nem magánközlemény, hanem az, hogy "100%-ig az Úré vagyok!". Edmilson, a brazil védelem oszlopa, vagy a csereként játszó Kaká pedig interjúikban általában arról beszélnek, hogy tehetségüket Jézus sokszorozta meg, vagy hogy kedvenc hobbijuk nem a pénz számolgatása, hanem a Biblia tanulmányozása továbbra is.

Olvasson tovább: