Kereső toggle

Európa nem kér a menekültekből

Belépni tilos

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A nemrégiben lezajlott sevillai EU-csúcsot megelőzően az Európai Unió és tagországainak bevándorlási politikája kapcsán rendkívül kemény intézkedéseket helyeztek kilátásba a találkozó előkészítői. Ám az üléseken az álláspontok jelentősen megenyhültek, s elsősorban svéd és francia nyomásra a menekültek jogait jobban figyelembe vevő határozatokat fogadtak el. A szándék azonban változatlan: sokkal keményebben fellépni az illegális bevándorlás, illetve az ezt támogató ún. tranzit-országokkal kapcsolatban. 



A jólét várószobájában Fotó: Reuters

"Olyan lazák a jelenlegi bevándorlási törvények, hogy még bin Laden is bejöhetne" – hirdeti egy dán óriásplakát. "Nem akarunk menekülttábort! Nem!" – olvasható angol tüntetők transzparensein. "Európa tele van!" – hangoztatják sokan Hollandiában. 

Az Európai Unió polgárai félnek. Tömegesen érkeznek Európába az "új világban" szebb jövőt remélő bevándorlók, s sokan attól tartanak, hogy hatásukra megemelkedik a munkanélküliség, a jóléti államok szociális ellátása pedig megterhelődik. Európa politikusai dönteni akarnak: az EU-ba érkező bevándorlást egységes törvényhozással szabályozni, az illegális menekültek számát radikálisan csökkenteni kell. 

Szakértők ugyanakkor azt állítják, hogy az Európába érkező illegális bevándorlók száma sokkal kevesebb, mint ami a közvélemény tudatában él, sokkal inkább a bevándorlók után érkező családtagok száma növekedett meg. Jelenleg az EU a világ menekültnépességének mintegy öt százalékát szállásolja el. A menekültekkel kapcsolatos pánik sokkal inkább az EU-polgárok hangulatával, a munkanélküliséggel kapcsolatos félelmekkel és a szeptember 11-e után kialakult bizonytalanságérzéssel magyarázható – állítja a Time magazin. 

Divatos lett ma Európában politikai karriert csinálni populista eszmék szajkózásával, a tömegek véleményére való rájátszással – vélik az üggyel foglalkozó szakértők. A bevándorlókkal kapcsolatos ellenérzések hangoztatása révén kerülhetett be Jean-Marie Le Pen az elnökválasztások második fordulójába, s ez tette lehetővé, hogy a holland Pim Fortuyn-féle párt is részévé váljon a kormánykoalíciónak. A közvélemény-kutatásokból látható, valószínűleg ez fogja előnyös helyzetbe juttatni a szeptemberi választásokon a német konzervatív kancellárjelöltet, Edmund Stoibert is. 

A világ sok más pontján sokkal nagyobb problémát jelent a menekültek aránya. Ami pedig a munkanélküliséget illeti, nincs egyenes összefüggés egy országban a munkanélküliek és a bevándorlók száma között. Dick Schoof, a dán Emigrációs Szolgálat vezetője szerint ez azért van így, mert a bevándorlók zöme éppen a nehéz, az adott állam állampolgárai által megvetett vagy kevéssé preferált állásokat foglalják el. "Országunk virágkultúrája – ideértve nemzeti szimbólumunk, a tulipán termesztését is – összeomlana a külföldi munkaerő segítsége nélkül. De az éttermek konyhái, a gazdag európai családok tiszta szobái is rámennének, ha a külföldiek hirtelen kivonulnának" – állítja Schoof. 

"Európa dilemmája a következő: – összegzi a problémát Han Entzinger, a rotterdami Erasmus Egyetem szakértője – a piacnak kellenek az áttelepülők, de az emberek nem akarják őket."

Már az előkészítés során érezni lehetett, hogy nehéz feladatra vállalkoztak az uniós vezetők Sevillában. S az eredmények tükrében az is látszik, hogy a végleges megoldás jócskán várat magára. Még az Egyesült Államoknak sem sikerült a déli határait lezárnia. Mennyivel nehezebb ez egy sokkal gyengébben koordinált szövetség számára, mint az EU. "A kormányoknak végre fel kellene fogniuk, hogy a még erősebb határellenőrzésekkel, a vízumkérelmek még szigorúbb elbírálásával pontosan az ellenkező hatást érik el: illegális bevándorlásra biztatják az embereket" – mondja Nicolas Rogers, emigrációs ügyekkel foglalkozó londoni ügyvéd.

Az olaszok 40 százaléka úgy véli, hogy a bevándorlók komoly veszélyt jelentenek a közbiztonságra. A 18 és 30 év közötti hollandok 46 százaléka megtiltaná a muzulmánok bevándorlását Hollandiába. A németek 50 százaléka úgy gondolja, hogy a bevándorlók számát csökkenteni kellene. 

Angliában az elmúlt hetekben szerveztek tüntetést a bevándorlók ellen Arncott falu lakosai, mivel a kormány a település közelében tervezi egy sportcentrummal, orvosi helyiségekkel és oktatási szobákkal felszerelt menekülttábor felállítását. "A hatóságok egy csomó pénzt fordítanak rájuk, de amikor elvesztettem az állásomat és nem volt hol laknom, nekem a kormány semmilyen segélyt nem adott" – mondja egy ötvennégy éves úr a tömegből. 

Hollandiában az áttelepülőknek komoly "asszimilációs programon", például kötelező nyelvtanfolyamokon kell átesniük ahhoz, hogy maradhassanak. (Az asszimilációs kurzusok költségeinek a felét a bevándorlónak kell állnia.)

Németországban Gerhard Schröder kormánya egy új csomagot vezetett be, hogy a szakképzett áttelepülőket csábítsák be az országba. Ötéves munkavállalói engedélyeket, úgynevezett "zöldkártyákat" (a tervezett 20 ezerből eddig 12 ezret) osztottak ki műszaki végzettségű, áttelepülni vágyók között. A kezdeményezést sokan kiváló ötletnek tartják, mivel így az igazán képzettek hozzájárulásával gyarapszik az ország. "Én teljesen haszonelv? módon gondolkodom – mondja Levitin, az egyik áttelepült. – Én a jó munkából, a magas életszínvonalból profitálok, a német gazdaság pedig az én szaktudásomból."

Sajnos azonban a bevándorlók helyzete sokszor távolról sem hasonlít a fentiekhez. A Kínából, Pakisztánból, Indiából, Irakból, Iránból, Törökországból és Afrikából érkezők gyakran négy-öt hónapos utazás után érik el a "boldogság szigeteit", ahol hamarosan újabb kálváriák várnak rájuk. Különösen a tengeren érkező bevándorlók vannak súlyos veszélynek kitéve. Az albán embercsempészek ötszáztól ezerötszáz euróig terjedő összegeket kérnek egy személy átszállításáért. A szegény, ágrólszakadt, éppen a nyomorból menekülő emberek így gyakran úgy érkeznek meg, hogy utolsó fillérjeiket is elveszítik. Már akik eljutnak a partig. A csempészek ugyanis úgy egy kilométerre a parttól erőszakkal kitessékelik utasaikat, így az út utolsó szakaszát úszva kell a bevándorlóknak megtenniük. Június 8-án a negyvenhárom kurd menekültből négy a vízbe fulladt nem messze Olaszország partjaitól. 

Sokan repülővel próbálkoznak. Ám sok menekült szerint ez sem jobb: többségüket a hatóságok azonnal elfogják, és "higiénikus" menekülttáborokba helyezik, amelyek olyanok, mint a börtön. "Mindenütt biztonsági kamerák vannak, egyszerűen nem lehet kimenni innen. Dolgozni nem tudok, mert amíg húzódik a letelepedési engedély kiadása, munkát nem vállalhatok. Ha telefonálok, azt mondják, az ügy még folyamatban van. Hét hónapja vagyok így, pedig én orvos vagyok" – mondja az egyik várakozólistás egy távoli táborban, Koppenhágában.

Olvasson tovább: