Kereső toggle

Kitörés van

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Romakérdés. Kérdés, kinek az, romáknak vagy magyaroknak? Probléma. Igen, ha a társadalom szelektív látása és a kisebbségek szemléletmódja nehezen közelíthetők egymáshoz. Tabukról beszélünk? Változó statisztikai adatok, változhatatlan emberi jogok, társadalmi érvényesülés határai a cigányság körében az EU-csatlakozás küszöbén. Kinek probléma?

Az alábbi interjúk Kóczé Angéla szociológussal, Daróczi Ágnes népművelővel, etnológussal és dr. Ürmös Andorral, a roma értelmiség vezető képviselőivel készültek.



Kóczé Angéla



...meghallgatnak minket 

– Hogyan lehetne megfogalmazni, mi a roma identitás? Van ilyen? 

– Nagyon nehéz. Nem vagyok híve az indiai gyökerek elméleteknek. Ezeket nem szeretem. Nincsen egységes cigányság, különböző értékek, kultúrrendszerek vannak. A világban élő romákkal, ami összeköt minket, a kirekesztettség és a bőrünk színe. 

– A romák érvényesülésével kapcsolatban gyakran éri vád a magyarságot, ezen belül a társadalmi szerveket és az államot, hogy képmutatóak, keveset tesznek. Mit tesznek a romák önmagukért?

– A rendszerváltás után mi hoztuk létre a legtöbb civil szervezetet, éltünk a demokratikus jogainkkal. Elindult valamilyen folyamat. A kisebbségi önkormányzatok létrehozatala az egyik oldalról, másrészt az emberi jogi szerveződések. Az előbbiek a kisebbségi jogokra teszik a hangsúlyt, míg mások, így mi is, az alapvető emberi jogokra. Ez szélesebb kategóriákat fed le, a kisebbség szó eleve szűkített értelmű. 

– Létezik-e olyan átfogó program, amely a romaságot mint etnikumot egészében és nem kis rétegekben akarja megérinteni?

– Sajnos ez az integrációs program még hiányzik.

– Nekem úgy tűnik, a cigány szervezetek nem eléggé hatékonyak. Mi ennek az oka? Másképp kérdezek: mi hiányzik? Pénz? Vagy olyan nagy hatású, markáns, tájékozott vezetők, akik jártasak a politikában?

– Mint említettem, ez egy folyamat. Nagyon a kezdetén vagyunk. Nyilvánvalóan hiányzik a megfelelő gazdasági háttér és az ilyen Martin Luther Kingek. A roma politikai történelem nem hasonlítható össze a magyarral. Igazából az értelmiség feladata lenne meghatározni azokat a feladatköröket, amelyek belső folyamatokat indítanának el. Itt kerül szóba a roma értelmiség. 

– Meghallják önöket?

– Szerintem igen. Ha azt mondják, Horváth Aladár, ugyanazt értik Miskolcon, mint Győrben. A kormányzaton is sok múlik. Lehet reménykedni, hogy a jelenlegi teljesen új paradigmát fog létrehozni ügyünkben. 

– Kívülről nem lehet eldönteni, mi jó önöknek…

– Vevők vagyunk a kormány megszólítására. Az EU-csatlakozás egyik feltétele pontosan ez a kérdéskör. Remélem, nem fognak programokat kitalálni romák nélkül romáknak, mint az előző kormány. 

– Fölkészültek erre az együttműködésre?

– Igen, abszolút.



Daróczi Ágnes



Milyen esélyeink vannak? 

– Ahhoz, hogy egy roma érvényesülni tudjon, először is mit kell tisztáznia önmagában? 

– Hinnie kell magáról, hogy képes céljai elérésére, és meg tudja csinálni. Ütésállónak kell lennie, főleg nem szabad mindent sértésként fölfognia, még ha annak szánták is, mert a sérülékenységet úgy megélni, hogy az meglátszik rajtunk, nagy szenvedés. Másrészt az ország jelenlegi gazdasági struktúrája nem eléggé nyitott, gyakran a rokon, az ismerős, a barát kerül be a munkahelyre, aki a körön kívül van, az nem. 

– A gyermekek gyakran viszik át saját családjukba a szüleiktől megöröklött életmódot. Ha egy roma fiatal föl akarja rúgni a követhetetlen családmodellt, milyen minta áll rendelkezésére?

– Általában ezt hamar felismerik. Gondolja végig, ezekből a családokból a tanulni akaró gyermek milyen esélyekkel indul el? Ötvenszer kisebb esélyei vannak a középiskolába való bekerülésre. Gyakran már a tanároknál, a felzárkóztató osztályoknál elakadnak, mert azok nem ösztönzik őket a tanulásra. Most a Romaversitasban ülünk. Ez egy láthatatlan kollégium, amely egyetemre, főiskolára járó fiatalokat segít abban, hogy sikeresen szerezzenek diplomát, ha úgy tetszik, egy vezető roma értelmiségi képzés folyik. Rásegítés. A mi gyermekeink között többségben vannak azok, akik először nem gimnáziumba, hanem szakmunkásképzőbe jártak, esetleg dolgoztak utána. Akkor döntötték el, ez nekik kevés, sokkal többre képesek. Munka mellett érettségit szereztek, majd tovább indultak főiskolára, egyetemre. Akik idáig eljutottak, eleve többet teljesítettek, mert nem adatott meg számukra, hogy tehetségüknek és képességeiknek fejlesztésében idejében segítséget kapjanak. Négy év alatt huszonegy diákunk diplomázott le. Ha betagozódnak a munkamegosztásba, jelenlétükkel sokat tehetnek az előítéletek rombolásában, mert élő példák. Egy roma ugyanúgy lehet kitűnő jogász, védőnő, villamosmérnök, régész vagy éppen szociális munkás. A származás nem lehet egyetlen faktora az ember életútjának. 



Dr. Ürmös Andor



Mindig könyvek vettek körül Fotók: Somorjai L.

– Ürmös úr, ön kutató orvos, megjárta Amerikát is ösztöndíjjal. Mi a területe, mivel foglalkozik?

– Az egészségi állapotok és bizonyos társadalmi helyzetek közötti összefüggésekkel, például az egészségi állapotokban milyen szerepet játszik az iskolai végzettség, a szociális helyzet vagy a születési, illetve lakóhely. Ez a pszichiátriához és a pszichológiához közel álló, új terület. Azokat a társadalmi tényezőket figyelem, amelyek a betegségek mögött vannak.

– Akkor arra is tud válaszolni, hogyan oszlik meg az átlagéletkor a romaság, illetve a magyarság viszonyulásában. 

– Bár átfogó vizsgálatot még nem végeztünk, úgy tűnik, egy roma férfi tíz-tizenkét évvel él kevesebbet fehér bőr? társánál. Kutatásainkból kimutatható, a magasabb iskolai végzettségűek esetén jobbak az egészségügyi állapotok. Statisztikai adatok alapján hasonló iskolai végzettség? egyének esetén nagyjából kiszámítható, körülbelül azonos életkort fognak elérni, és valószínűleg ugyanazokban a betegségtípusokban betegszenek majd meg, származástól függetlenül. A szülői minta még a betegségek kialakulásában is mérvadó. 

– Hogyan publikálja eredményeit?

– Elsősorban orvosi szaklapokban. Ezt nagyon fontosnak tartom. Ezek a témák nagyban érintik a romaságot. Jól mérhető, jól kidolgozott anyagaink vannak, amelyek jól jöhetnek egy későbbi egészségügyi törvény előkészítésében. A másik feladatunk, hogy célzott témákkal keressük meg a cigányságot, saját környezetében, ahol közegészségügyi, fogászati, érdekvédelmi és fogamzásgátlással kapcsolatos felvilágosításokat tartunk.

– Megenged egy személyes kérdést? Pályaválasztását családi háttere vagy egyfajta belső késztetés segítette elő? 

– Nagyon szerencsés vagyok, a szüleim tanult emberek. Miattam és a testvéreim miatt költöztek Budapestre, hogy tanulhassunk. Otthon könyvtárunk van – mindig könyvek vettek körül. Szüleim folyamatosan figyelemmel kísérték tanulmányainkat. Vannak viszont ismerőseim a romák között, akik nem rendelkeznek ilyen háttérrel. Egyikük állami gondozott volt, ma egyetemet végzett ember, ez számomra is csoda. Tanulással ki lehet törni. Én azt mondanám, idejében üljünk be az iskolapadba. A romakérdés itt kezdődik. 


"Lehet, hogy hatvan kiló leszek, de fehér ember soha"

Gyula

A fő probléma velem az, mint az egyik irodában elmondták, hogy kisebb árjához tartozom. A falon nyilas jelképek és bőrfejűekről készült fotók lógtak. Gondolom, származásomra utaltak, mert roma vagyok. 11 hónapja nincs munkám. Egészséges vagyok, sem pszichésen, sem fizikailag nem vagyok alkalmatlan a biztonsági őri munkára. Őrző-védő tanfolyamot végeztem. Háromszor voltam magyar bajnok thai boxban, 57 kilóban. Az elmúlt évben 70-80 cégnél jártam személyesen. Egy nap volt úgy, hogy háromnál is. Sokszor már a portánál kioktattak: barna bőrűeket nem veszünk fel. Hogy pont egy roma nézze a fehér embert, hogy lop-e? Ez azért sok! A szüleim állandóan kérdezik, miért nem tudsz te munkát találni? Fogalmuk sincs az egészről. Munkaerő-felvételnél mindenhol a személyes megjelenés számít. Ezek ott el vannak tévelyedve. Mindenki ilyen babaarcú, kék szemű, jó megjelenés? alkalmazottat keres, amilyeneket a tévében mutogatnak. Már beadtam az ügyvédemmel az anyagomat a munkaügyi bíróságra. Tanúk vannak. Azt, hogy nem mentem tönkre, nem lettem depressziós, nem kötöttem fel magam elkeseredésemben, annak köszönhetem, hogy maradt bennem hit. Ügyet szeretnék csinálni, amit nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Azokért a romákért állok ki, akik tanulni, dolgozni akarnak. Csak azokért. Talán van ilyen ötezer, de lehet, hogy tíz. Szeptembertől gimnáziumba fogok járni, ahol angolt is tanulhatok. De ha meglesz az érettségim, akkor sem leszek 172 centiméternél magasabb. Lehet, hogy 60 kiló leszek, de fehér ember soha.

Dassy

Van munkám, de kevés pénzt kapok. Amikor ide kerültem, három napra rá volt egy lopás. Rögtön engem gyanúsítottak. Azt mondta a főnök, figyeljük egymást. Másfél hét múlva láttam egy nagyon jó külföldi kocsival rendelkező kollégámat, hogy huzalokat tett a szatyrába. Nem is tudom, hány településen jártam már munkáért. Általában többször vissza szoktam menni, ha elutasítanak, akkor is. Mindig az ígéretek. Fognak levelet küldeni, csak írjam meg az önéletrajzomat, töltsek ki néhány kérdőívet, és semmi. Itt ötször voltam, mire a főnök kijött a lakásomra. Ha ennyire akarok dolgozni, mondta, ad munkát, van lehetőség. A hét elején odajött hozzám a művezetővel, hogy mennyit lehet ezen a gépen megcsinálni, amin jelenleg dolgozom. Mondom, ennyit és ennyit, mert csak én tudom megcsinálni a normát meg egy másik fiú. Három gyerekről kell gondoskodnom. A nagyobbik fiam több hangszeren játszik, konzervatóriumba jár. Nagyon tehetséges.



Józsi

Mikor leszereltem, és nem volt állásom, olvastam egy képújsághirdetést, hogy víz- és központifűtés-szerelőt keresnek. Felhívtam a számot, mondom, szeretnék jelentkezni a munkára, mert ez a szakmám. Jaj, nagyon örülök, feleli a telefonba. Tíz perc múlva itt tudna lenni az irodámban? Föl fogom venni, mert kell a munkaerő. Mikor meglátott, elnézést kért, mégsem kellettem. Egyszer három vállalkozó társammal, akik magyarok, egy emeletes ház csőcseréjét végeztük. Szerelőpáronként dolgoztunk. A felső szinten már csak egy tízperces művelet lett volna hátra, mikor egy hölgytulajdonos a szemembe vágta, "nem engedlek be a lakásba, mert nem tetszel nekem, szólj a társadnak, őt majd beengedem". "Ugye fél, hogy valamit ellopok a lakásából?" "Lehet, hogy azért", feleli. Nagyon rossz érzés volt. Letettem a szerszámot, haza kellett mennem, otthon sírtam ki magam a feleségemnek. Szerintem elsősorban a romáknak kellene megváltoztatniuk a szemléletüket, a roma társadalomnak. Van olyan réteg, sajnos sokan, akik valóban nem akarnak semmit, rontják az összképünket. A médiában is, ha cigány emberekről van szó, általában a negatívumok kerülnek előtérbe, de a jó példák még közöttünk sem igazán beszédtémák. A változást a gyerekeknél kellene elkezdeni, hogy ne a szüleik gondolkozásában haladjanak tovább. Hogy mondjam neked? A romák felé a romák tudnának hatással lenni, az önkormányzat, az állam nem, a cigányság legaljára nem érnek el. Aztán akik képviselnek bennünket, mármint a roma szervezetek, nincsenek jól megszervezve. Itt, Balassagyarmaton pozitív az önkormányzat hozzánk való viszonya, de az itteni szervezeti vezető a maga hasznát nézi ellenünkbe. Ahhoz, hogy egy közülünk talpra álljon, tanulnia kell, képeznie kell magát, szakmát, iskolát kell szereznie. Úgy veszem észre, ha tudok az emberek nyelvén beszélni, meg tudom szólítani őket, megváltoznak. Amióta vállalkozó vagyok, el tudom tartani a családomat olyan közepes szinten, de sok munkám fekszik benne. Többet kell teljesítenem, mint egy magyarnak, de ez engem motivál, meg akarom mutatni, hogy én is tudok olyan jól, szépen és mutatósan dolgozni, és a munkát úgy adom át, tessék, nézze meg, nincs benne semmi hiba.

Olvasson tovább: