– A bűncselekmény elkövetése után mindössze száznegyvenhat perccel a rendőrség nyilvánosságra hozta két személy fotóját, mint akik "összefüggésbe hozhatók" a rablógyilkossággal, és ez később sok félreértésre adott okot. A nyomozások során bevett gyakorlat az "összefüggésbe hozás"?
– A kriminalisztikában valóban létezik ilyen fogalom, azonban a rendőrség most szembesült először azzal, hogy egy ilyen jelentőség? nyomozás esetén ez a módszer milyen félreértéseket, "sete-sutaságokat" eredményezhet a gyakorlatban. Nem értem, miért hozták nyilvánosságra a két fényképet. Először arra gondoltam, hogy találtak ujjnyomokat, ami alapján a nyilvántartásból gyorsan beazonosították az elkövetőket, de úgy tűnik, ez nem így volt. Amikor pedig a napok múltával egyre bizonytalanabbá vált a gyanú, az önként jelentkező Horváthot tanúként akarták kihallgatni. Ez egy újabb elképesztő fordulat volt, ugyanis a büntetőeljárási törvény szerint tanúként csak azt kell kihallgatni, aki az adott bűncselekményről lényeges információval rendelkezik. Horváth Szilárd eleve azt mondta, hogy ő sohasem járt Móron. Kíváncsi vagyok, hogy ki és milyen alapon döntött a képek nyilvánosság-ra hozataláról.
– Az első információk szerint több tanú is kiválasztotta Horváth és Farkas képét a rendőrségi nyilvántartásból. Először is: nehezen hihető, hogy ezt két és fél óra alatt sikerült megtenni, másodszor: később – amikor egyre több kétség merült fel a két férfi bűnösségét illetően – azzal védekeztek a nyomozók, hogy a tanúk tévedhettek.
– Az utóbbi elképzelhető, azt azonban nem értem, hogy amennyiben a képek nyilvánosságra hozása valóban felismerés alapján történt, akkor miért nem gyanúsítottként kezdték körözni a két férfit. Ebben az esetben ugyanis az ügyész biztosan helyben hagyta volna a gyanúsítást.
– Több helyen is felvetődött, hogy azért kerültek ki a képek ilyen korán, mert eredményt kellett produkálni
– Az biztos, hogy volt ilyen nyomás a rendőrség vezetőin. Eléggé furcsának és aggasztónak tartom, hogy a miniszterelnök utasította a belügyminisztert: nyomozzák ki az ügyet, és fogják el a tetteseket. Miért, különben nem csinálnák? Vagy mindig utasítani kell őket? A rendőrség egy szakmai testület, tudja a kötelességét. A másik furcsaság, hogy a rendőrség vezetői személyesen irányítják a nyomozást. Ez is aggaszt, mert a rendőrség vezetői nem szakemberek, hiába voltak jó rendőrök, pár éve már csak menedzserek. Jellemző, hogy az 1977-ben elkövetett Hungária körúti OTP-s kettős gyilkosság óta semmilyen magas rangú parancsnok nem léphet be az elkövetés helyszínére. Akkor ugyanis szépen összejárkálták a nyomokat
– Vannak, akik egyenesen úgy gondolják, hogy elkövető híján Horváthra és társára akarták vagy akarják "lőcsölni" az ügyet.
– Ezt kizártnak tartom. Az ügyben nyomozó kollégákat személyesen ismerem, ők ilyenbe nem mennének bele, különben pedig nem kritizálnám ilyen hevesen a rendőrség munkáját. A krimináltechnika nagyon fejlett Magyarországon, és bár minden ügyet nem tudnak feltárni, de itt biztosan a legjobb erőket vetették be. Amit szakmailag, emberileg meg lehet tenni, azt a nyomozók megteszik: rengeteget dolgoznak, családi életük ilyenkor megszakad egy pár hétre, ők a valódi gyilkosokat akarják.
– Nem is a munka bírálatáról van itt szó, hanem arról, ahogyan az eredményeket, vagy az eredmények elmaradását kommunikálták.
– Ebben van igazság. Hibának tartom, hogy a rendőr vezetők nem álltak ki, és nem mondták, hogy ugyan dolgozunk az ügyön, eddig azonban ennyit és ennyit tudtunk elérni. Lehet, hogy nem kellett volna olyan gyorsan kiadni azt a két képet.
– Azt már rögtön az elején lehetett tudni, hogy több szemtanúja is van az esetnek. Valóban ilyen hosszú ideig tart egy fantomkép elkészítése? Főleg annak fényében, hogy az első napokban mindenki – beleértve a határőröket is – Horváthra és Farkasra vadászott.
– A fantomkép elkészítése, főleg hogy ennyi tanú van, valóban hosszabb időbe telik. Én inkább azt nem értem, hogy miért harangozták be, hogy készül fantomkép, majd holnap hozzuk nyilvánosságra, ja mégsem, majd holnapután. Ezzel úgy felcsigázták a várakozást, hogy sokan úgy gondolják, hogy itt a csodaszer, már csak el kell fogni a gyilkosokat. Ugyanakkor egyetlen ügyre nem emlékszem a pályafutásom alatt, amelyben fantomkép alapján fogtak volna el valakit, sőt sokszor még fényképek alapján sem ismerik fel az emberek a keresett személyeket. A rendőrség gyakorlatában biztosan van erre példa, de ez egy nagyon kis hatékonyságú módszer. Ennek ellenére ez a dolgok természetes menete. Ez lassú, sziszifuszi munka, de végig kell csinálni.
– A nyilvánosságra került információk alapján mit gondol, milyen emberek lehettek az elkövetők?
– Első pillanatban arra gondolnék, hogy amatőrök voltak: bepánikoltak. Azonban az akció gyors lebonyolítása, a "leleményességük", a kiváló fegyverhasználat ennek mind ellentmond. Nyilván azt is tudták, hogy minél több az áldozat, annál nagyobb erővel fogják őket keresni. Ezek olyan emberek lehettek, akiknek már semmi sem számít, vagy úgy képzelik, hogy mindenhatók.
– Van, aki azt mondja, hogy azért öltek meg mindenkit, hogy ne maradjon tanú, viszont több személy közvetlen közelről látta őket, akiket nem tettek el láb alól.
– Így van. Ezek nyilván csináltak már egypár sikeres rablást, és az az élmény van bennük, hogy mindent meg tudnak csinálni, úgyis megússzák. Másrészt feltehetően nem először gyilkoltak, nem először kóstolták meg a másik ember feletti hatalmat.
2002. 05. 24. (VI/21)
