Napjaink fogyasztói kultúrája erőteljesen rányomja a bélyegét a karácsonyi időszakra is, ennek következtében ajándékozás címszó alatt a szeretetünk helyett gyakran a vásárlóerőnket fejezzük ki egymásnak.
Mindenki a saját világnézetének megfelelően éli meg a karácsonyi időszakot, így az emberek jelentős része legfeljebb formálisan gyakorolja az eredendően vallási ünnep tradícióit – fejtette ki kérdésünkre Somlai Péter családszociológus. Mint a Heteknek elmondta: mivel a hangsúly inkább a családi együttlétekre került, ezért az emberi kapcsolatok jó vagy rossz minősége átsugárzik az ünnepeken, olykor még érzékletesebben, mint a hétköznapokon. A felnőtteknek és a gyerekeknek egyaránt szükségük van a rendkívüli eseményekre, közösségi élményekre, ugyanakkor önmagukban az ünnepek nem teszik jobbá a felek viszonyát. Olyan ez, mint amikor egy problémás család végre nyaralni megy, és mivel egész évben nem sok közük volt egymáshoz, a közös pihenés ideje alatt rendkívüli feszültségek keletkeznek a tagok között. Ilyen felállásban az együttlét gondolata nem vált ki felhőtlen boldogságot a családtagokból.
Bár a karácsony megünneplésének módja sok tekintetben, főként külsőségekben követi az elődöknél látott formákat, azért komoly változások észlelhetők e téren – állítja a szociológus. Ennek oka egyrészt a tradicionális vallásosság gyengülése, másrészt a fogyasztói mentalitás térhódítása, amit elsősorban a média közvetít a reklámokon keresztül. A fogyasztói "plázakultúra" a saját képére alakítja át az ünnepeket, legfőképpen pedig az ajándékozás mikéntjét, totális vásárlási kényszert idézve elő az ajándékozókban.
A gyerekek elvárásait különösen befolyásolhatja a márkakultusz, a státusszimbólumok iránt keltett igények, amit megfelelő érzelmi háttér esetén a szülő képes lehet ellensúlyozni – feltéve, hogy neki magának más az értékrendje. Miután sokan egyik napról a másikra élnek, komoly megterhelést jelentenek számukra az ünnepekkel járó pluszkiadások, ami jelentősen befolyásolja a közérzetüket még akkor is, ha nem azonosulnak a pénzen vehető ünnep imázsával. Azonban ha jól működnek a családon belüli kapcsolatok, azaz a felek egyébként is rendszeresen időt szánnak egymásra, és képesek megfelelően kezelni a problémáikat, akkor a pénz hiánya vagy bősége nem feltétlenül torzítja el az ünnep hangulatát – véli Somlai.
Az egyes családoknak egyébként megvannak a saját hagyományaik, az ünnephez kötődő, általuk kialakított szokásaik is: mit esznek, hova mennek a jeles napokon. Sajnos az általánosnak tekinthető felállás szerint a feleség végigrobotolja ezt az időszakot, a férj pedig inkább kienged a tévé és a terített asztal előtt, mindez könnyen a békesség rovására mehet. Talán nem kell maradéktalanul és görcsösen megfelelni minden társadalmilag elvárt rituálénak, egy ünnep meghittebb lehet kevesebb ételkülönlegességgel és több beszélgetéssel, közös programmal, miközben a felek egyike sincs teljesen kifáradva. Nem haszontalan, ha az eddigi karácsonyok tapasztalatai alapján a családtagok előre megbeszélik, miként lehetne ezeket a napokat úgy eltölteni – akár egyéni igényeik kölcsönös lefaragása árán is –, hogy azok valóban kellemesek legyenek mindenki számára.
2001. 12. 21. (V/51)
